[Dragi]

Hát az egyik faluba élt egy favágó. Hát az kiment, ugye az erdőre járt vágni a fát, többen jártak, egyszer hazafelé bement a kocsmába. Hát ott aszongyák neki az emberek, a koma, a sógor, szomszéd:

-Te Jankó, tudod-e, hogy a te feleséged egy olyan pletykás asszony. hogy még a környéken sincs ollyan! Meg még a faluba egyáltalán nincs olyan pletykás!

Jankó oszt aszongya:

- Ide figyeljetek, emberek, oszt az én feleségem egyedül egy pletykás csak, a tietek nem pletykás?

- Nem bizony!

Úgy megpártolta minden ember a feleségét, mint annak rendje. No. Jankó azt mondja:

- Hát ide figyeljetek, emberek: én egy nap alatt be fogom bizonyítani, hogy az egész falu asszonya egyforma pletykás! Mondják az emberek:

- Szeretnénk mink azt látni! Na, fogadjunk - aszongya - egy liter borba! Hát úgy is vót. Fogadtak egy liter borba, hogy hónap estére bebizonyítja, hogy az egész falu asszonya pletykás.

No, hazament Jankó, egy szót se szólt a feleséginek. Szép csendessen lefeküdtek este. Reggel ugye kelt az asszony, kiment etetni az állatokat. Jankó meg addig bevitt egy tojást a dunna alá. Megy be az asszony: Jankó az ágyban.

- Te Jankó, veszett teremtette a fajtádnak, hát még most is abba az ágyba gubbasztasz, te? Hát mán a hasadra süt a Nap! Pajtásaid mán rég elmentek az erdőre, mán nem éred őköt utol!

- Ej, asszony - azt mondja -, én máma nem mehetek az erdőre. Ollyan nagy dolog történt velem az éccaka! De nem merem neked megmondani!

- Mondd mán meg, mi a fene lett veled? Csak nem a boszorkák nyomtak meg?

-Jaj, tán még attúl is rosszabb!

-Hát nyögd ki má, hogy mi bajod abba az ágyba!

-Jaj, asszony! - kihúzza oszt a tojást. Mondja: - Nézd csak, ezt tojtam az éccaka-e!

- Hű, hallod-e, embör!...

- De el ne pletykázd senkinek!

- Dehogy mondom, dehogy mondom! Hát mán mióta a feleséged vagyok, sose nem pletykáztam! A világér se mondom meg senkinek!

Jaj, bement az asszony oszt a konyhába, kifelé: hát ha semmit nem is, de ezt mégis el köll mondani valakinek... Hát ezt mán mégse lehet eltűrni! No, megy, tele vót ugye a veder vízvel. Öntözi ki serpenyőbe, lábasokba, mindenekbe, fazekakba, kiöntözte, hát veszi a karjára a vizet, megy ki, néz az egyik szomszédba is, másikba, hát az egyik szomszédbúl éppen gyün ki az asszony.

- Te Mari, te, gyere csak ide a garádhó-e! Mondok neked valamit!

-Mit, te?

- Jaj, te, mi történt nálunk az éccaka?

- Micsoda?

- Jankó tojt!

- Micsinált?

- Tojt!

- Hát oszt mit?

- Rendes tojást! Tyúktojást.

- Hát oszt mennyit?

- Egyet. Nem elég az? Jaj, szomszédasszony, de el ne mondd senkinek, mert Jankó engem agyonvág! Most mutatta éppen a tojást-e.

- Dehogy mondom, dehogy mondom, hát milyen jó szomszédasszonyok vótunk, hát soha nem pletykáztunk ugye!

- Hát nem.

Jaj, az is oszten: jaj, hát ezt mán mégis el köll mondani valakinek.

Bement a házba, gyorsan felöltözködött, belinerkendőt a nyakába tette, no, avval el a komaasszonyáér, másik sorra, messzire. Mán megy, oszt:

- Jaj, komámasszony, hallotta-e, hogy mi újság van!'?

- Micsoda?

- Süldű Jankó három tojást tojt!

- Tojást? Nem lehet az!

- De mosten, most mondta ja felesége-e! De el ne mondja senkinek, komámasszony! Tudja, hogy milyen jó korcasszonyok vótunk mink ugye, hogy nem mondtunk el egymásnak semmi pletykát!

- Hát dehogy mondom!

No, akkor az meg elment a nászasszonyáhó. Az is fölvette a pruszlikját, el a másik sorra.

- Nászasszony, tudja-e, hogy mi újság a faluba?

- Dehogy tudom, dehogy tudom, micsoda? Még nem vótam máma sehol, nem hallottam semmit.

- Jaj, Süldű Jankó tojást tojt!

- Tojást? Oszt mennyit?

- Aszongyák, hogy hatot!

Hát ez így ment egész nap. Jankó meg csak feküdt az ágyban, nem tudta, hogy halad-e a pletyka, mi van vele, a pletykával. Alig várta mán az estét. Este oszt fölvette a nadrágot, kabátot, el a kocsmába. Bemegy a kocsmába: minden ember rábámul, nézik őtet...

- Mi van, emberek, hát mér néztek így rám, mér bámultok így rám-e?

- Jankó, hát te itt vagy?

- Hát itt, hát hol köllene lennem?

- Azt beszélik, hallod-e, a faluba, hogy te százat tojtál, hogy ki is kőtötted a csirkéket, hogy negyvenöt jérce meg negyvenöt kakas lett, tíz meg hogy bezápult.

- Ezt beszélik-e?

- Hát ezt.

- Hát ide figyeljetek, cinberek: én egyet tojtam huncutságbúl. De kilencvenkilencet a te asszonyaitok tettek hozzá. Hát egy nap alatt bebizonyítottam nektek, ahogy megmondtam, hogy az egész falu asszonya egyforma pletykás! Hát ide a liter bort!

Ettek-ittak, jól mulattak, ma is élnek, ha meg nem haltak.