Ott egyem meg a harcmezőn az utolsó komisz kenyerem,
De ne legyen a Hazám akkora, mint a tenyerem!
Ha elbukom, hát volt értelme, védtem egy kócos szeretőt,
Lábhoz tett fegyverrel állok meg hősen, az Úristen előtt!

Bizonytalanok most az órák, titokba burkolt holnapok...
De gyűlölöm a satnya várást, indulni inkább kész vagyok!
Puskám csövébe virágszálat tűz majd egy kis magyar leány,
És csillagokkal lüktet szíve utánam, őszi éjszakán!

Ha elbukom, hát volt értelme, védtem egy kócos szeretőt,
Lábhoz tett fegyverrel állok meg hősen, az Úristen előtt!
Puskám csövébe virágszálat tűz majd egy kis magyar leány,
És csillagokkal lüktet szíve utánam, őszi éjszakán!

Vádló Bitófák, Militia Christi, Kívánság