Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".
A paraszt bácsit letámadja egy biciklikereskedő a vásárban:
- Nézze bácsi, milyen jó kis szerkezet ez a kerékpár! Csak felül rá, és már száguldhat is!
A bácsi vonakodik:
- Jó ez, látom, de én igazából egy tehenet venni jöttem!
- De hát gondoljon bele, hogy nézne ki ha felülne a tehénre, és azzal parádézna a faluban?
- Gondolom, fele annyira se hülyén, mintha egy biciklit próbálnék megfejni!
|