Kisgyerek rohan ujjongva az anyjához:
- Anyúúúú! Rájöttem, hogy mi volt a foglalkozása nagyapának a világháborúban!
- Na és? Mi volt?
- Villanyszerelő! Megtaláltam a sisakját és két villám volt rajta!
- Apu! Miért ugrál a nagymama össze-vissza az udvaron?
- Pistike ne a szádat jártasd, hanem adogasd a töltényeket!
Az anya március 31-én mondja a vak fiának:
- Fiam, adósságba vertem magam, eladtam szinte mindenem, de sikerült neked egy olyan krémet szerezni, amivel ha bekened a szemed, látni fogsz.
A gyerek nagyon örül, be is keni a szemét. Másnap reggel felébred, és még mindig nem lát!
- Anyu, nem látok! - sírja.
- Hehehe! Bevetted! Április bolondja!
- Mi az, elöl-hátul vérzik?
- Boci boci tarka, se füle se farka.
- Miért szeretik a vak gyerekek a sóskiflit?
- Mert mindegyiken új mese van.
- Te képzeld, öregapám Auschwitzban halt meg.
- Jaj, ne is mondd, hát ez szörnyű!
- Á, ő tehet róla. Be volt rúgva, aztán leesett az őrtoronyból.
Pistike elkésve érkezik be az iskolába.
- Pistike, most ezért énekelve fogod elmondani, miért késtél!
- De tanár úr, ez most....
- Nem, nem, Pistike nincs kifogás!!
- De kérem, most... ez nem olyan... én...
- Semmi de, ÉNEKELNI!!!!
- Oké. Lallallaaa subidubidú, ma reggel meghalt az anyám, lalla subidubi.... (bocsi
Két villanyszerelő ácsorog az állványon. Rászólnak egy arra járó öregasszonyra:
- Nénike, legyen szíves, adja már fel azt a piros drótot!
A mamóka odaadja.
- Köszönjük! Látod Józsi, mondtam én, hogy nulla, te meg jössz itt a hülyeségeddel, hogy fázis!