Miután sikerült felmérni a (v)iszonyokat, a csendes megfigyelő szerepét eldobva, aktív manipulálásba kezdtek. Egy kisebb (halászok) céhen keresztül akartak beépülni idővel a nagyobb (hajóácsok) céhbe, amelyek között nem csak a tharr vallás volt a közös, de jó viszony is akadt. Mézesmadzag, ígérgetés, ajándékok, virágos jövő gyakori emlegetése mellett egyre szorosabb kapcsolat alakult ki kereskedő és a céh(ek) között. Kis híjjá kidobták a taccsot, amikor egy tharr ünnepre is hivatalosak lettek, főleg amit ott láttak (gyerek-gladiátorok, oroszlánnal élve széttépetés, rituális kivégzések, tanmesék, versek, stb). Közben a bárdnak sikerült egy vip patricius kártya partyba is meghívott szerezni, ahol látván a pénzalapokat, beindultak agyában a csillogó dolgokra örökké éhes kis fogaskerekek
. Mivel a fogadósok céhmestere tharr hitű, így a tőle elemelt pénzalap már eleve pyarbarát cselekedett, nem is volt gond, hogy erről meggyőzze Arel felkentjét, aki amolyan félig robin-hood típus (a gazdagoktól elveszi, de a szegényeknek még nem adja oda
). De mivel az ügynök nem akarta veszélyeztetni az álcát, kénytelenek voltak idegen kézzel elintéztetni. Némi ügyeskedés, illúzió, álnevek és álarcok és egyéb szigorú „etikett” mellett felbéreltek egy tiadlanból (menekült
) érkezett 5 tagú bandát, akik tudásukhoz mérten elvégezték a feladatot. A (tahrr) céhmestert a kártya partyról hazafelé meglepték és miszlikbe vágták kísérőkkel egyetembe. A csapat kezére jutott így hát a pénzes ládikó, gazdagságuk és a helyi tharr-vallás elleni háború alapjai. A várost hamar bejárta a szörnyű hír, és hamar akadtak szemtanuk is, akik eskü alatt vallották, a szabók (pyarr) céhe állt a merénylet mögött. A céhek bizalmatlanul méregetni kezdték egymást, régi szövetségek paktumairól került le a por és a fegyver szoba ajtaja is kinyílt. A halászok céhénél a hatalomvágytól fűtött céhmester helyettest támogatta titokba az ügynök, így itt volt az idő a céhmester félreállításának is. Sajnos a méregre nem igen reagált, hiába volt újra és újra ismétlés. Így maradt a jó öreg nyíl "a fejbe haver, ez az ami lever"
. Mivel a tiadlaniak eltűntek, én nem akadt megfelelő „önkéntes” a kocsmákba sem, így kénytelenek voltak ők maguk megszervezni a céllövészetet a céhmester saját bejáratású hajója fedélzetén. Maga Tharr védhette az öreg céhmester valagát, mert csak nem akart a ligandassra távozni, hiába járta át mellét jófajta acélnyílhegy, ha a céhmester helyettes előre látóan nem küldi legjobb búvárát a hajó alá/mellé biz isten kimászik az ezer sebtől vérző öreg.
Na hát itt tartunk mostanság…