[Pettyes]

A Bajnok vérzik? Bizonyára sokadik holttot öli már! Benyúlok a tarisznyámba!
A fejetlen "hullámtól" eltávolodva, a Farkas hátán lévő csontin török szét két szenteltvizes üvegcsét. Ha kell bevállalok egy sérülést is, de igyekszem hárítani a támadást ellenfelemtől, remélve azt hogy az élőholt "leesik" Farkasról.
A Farkas hátán lévő hulla nem támad rád, a másik is inkább Farkassal törödik, a "rajongód" viszont követ, próbál rugdosni, de nem sok sikerrel. Széttorod a csimpaszkodó csontin az üvegcséket, erre az elengedi Farkast, és feléd fordul.

A következő csapásommal ismét a csuklójára sújtok a csontváznak, de most azonnal át is ugrom a másik oldalra és megpróbálok felkészülni a szellemalak támadására.
Levágod a csuklóját. Így hogy már nincs ami a földön tartsa elkezd feltápászkodni. Felkészülsz, és a fagyos érintés nem marad el, az elmosódott alak ismét átsuhan rajtad (-4 FP)

Nem tudom mennyire látom Quintar tevékenységét, a biztonságképpen odakiálltok neki:
Látod, hogy mögéd megy, de azt nem, hogy ott mit csinál.

- Hé, szent embör, varázsuld le rúlam eztet a piúcát. Elszíjja az erűm!

Egyébként a páncélosra koncentálok, ideje levágni a lábát. Szabad kezemmel megpróbálom páncélját megragadni, bárdommal pedig combcsontját törni.
Sikerül megragadni a páncélt is, és a lábát is eltörnöd. Lehanyatlik, majd próbál a végtagcsonkjai segítségével feltápászkodni.

Tovább ütöm a lábát.
Sikerül levágnod az egyik lábát. Közben visszakapaszkodik a nyakadba, de a mozgolódásodnak hála csak vállon harap, amit a láncing felfog.

Hyas tovább darabolja a két pusztakezes csontit.

Gren: erre a körre sikerül leépítened magadról a harapdálós fejét. Közben a páncélos támad, de elvéti.

Most hogy tudok végre mozogni gyorsan arrébb lépek a félig még földben lévő "harapóstól" úgy hogy közém és a páncélos közé kerüljön (mögöttem pedig valaki a csapatból legyen, hogy onnan ne nagyon jöjjön újabb "meglepetés"). A karomban és a lábamban szaggató fájdalmakat hangos mordulással nyomom el magamban és hangosan énekelve (Tooma és Ville neve gyakran felbukkan) két kézre fogom végre a bárdom. Az éneklést mindössze annyi időre szakítom félbe amíg körbepillantok a többiekre, nyugtázom, hogy a pap még él és odakiáltok neki:
-Áldd meg a földet alattunk, hogy égesse a talpuk istennő papja! - aztán ének.
Szemeim főleg a páncélost figyelik, de gyakran körbevillannak és a földre is pillogok, ne kerüljek újból "leszegezett" helyzetbe. Ha kell arrébb ugrok a talpam alá is nézve.
Elsősorban védekezéssel várom a páncélost és ha sikerül kivédeni a csapását akkor gyorsan és erőből csapok vissza.
Sikerül úgy helyezkedned, hogy a földből kimászó fejetlen kezetlen közéd és a páncélos közé essen. A páncélos támadását lazán véded, majd egy nagyot oda sózol a lábára, ami megreccsen.