Nálunk a MAGUS kalandoknál szokott fennakadás lenni ilyen téren, mert általában azt játszottuk mindig éjjel. (gimiben játszottunk, és akkor értünk rá.)
És ugye akkor azért már egy kicsit fáradt az ember...

Tolvajokat alakítottunk egy kalandban, és be kellett volna mászni egy ablakon a hálószobába...

KM: "Két ablakot láttok az északi falon, egymástól egyenlő távolságra." ...

Szemrebbenés nélkül mesél tovább: "Melyiken másztok be? Azon ami nyitva van, vagy ami zárva?"...
(Mindezt kifelé nyíló zsalukkal, tulajdonképpen tükörsima falon... Nyilván csöndben, és feltűnésmentesen...)


Másik sztori:

KM: "Útkereszteződéshez érkeztek, el kell döntenetek, merre haladtok tovább..."
JK: "Igazi célunk nincs, dobjunk fel egy érmét, döntsön a sors!"
KM: "Rendben van, van nálatok érme?"
(Mindenki lázasan kutat a karakterlapján, mire végülis a paplovag talál magánál 1 aranyat.)
Paplovag: "Rendben, akkor most feldobom! Ha fej, akkor jobbra haladunk tovább, ha balra, akkor egyenesen!"...