Reggel gondosan ellenőrzöm ismét a felszerelésemet. A málhából összekészítek több kissebb, könnyen "magamra aggatható és elhagyható" csomagot, amiben bő egynapi élelem (kiadagolva akár több napra is elég egynek), kötszerek és víz van. Úgy készülök fel, mintha harci járőrbe mennék. Kevés batyu, hogy minél gyorsabban mozoghassak, de elegendő tartalék arra az esetre, ha netán hosszabb ideig, akár napokig is megszorítanának valahol. Újra és újra ellenőrzöm a fegyvereimet miközben imákat mormogok magam elé.
A katonát szótlanul hallgatom végig.
Utánna a Nagyúr-tól megkérdem:
-Lovon, vagy gyalog? Ha lovon akkor tán gyorsabban közlekedünk befelé, de ha bemegyünk a romokba ott nem vesszük hasznukat és vagy többen kint maradnak és védik őket, vagy elveszítjük mindet. Gyalog lassabbak vagyunk az igaz, de nem kell feleslegesen hátrahagynunk senkit.
|