Hosszú kihagyás után végre egy túra, már nagyon hiányzott a mozgás. Bár meg kellett, hogy állapítsam, hogy még mindig meleg van...
Hajnali kelés után mentünk, láttunk, győztünk!
Már az első ponton hiányoltak minket, hogy merre lehetünk. Háromszor is tettünk kis kitérőt, eltérve a túra útvonalától (kivételesen direkt
), hogy felfedezzük a környéket, ha már itt járunk. A képeknél az egyik ilyen helyet mutatom be, a ganti bauxit-bányát, ami egy csodálatos marsi tájhoz hasonlítható leginkább. Aki még nem járt erre, az remélem, hogy a képek alapján kedvet kap, és megnézi élőben is a bányát, nagyon gyönyörű.
A környéken is volt pár vörös kőzet a túraútvonal mentén, úgyhogy nemcsak a bányában, de a környező utakon is találkozhattok hasonlóan szép természeti jelenségekkel. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
A végén volt egy hosszabb nyílt terep, aminek annyira nem örültem, mert az erdei séták árnyéka után igencsak melegnek tűnt.
Szívem szerint átvágtam volna a bekerített pusztán, de csak nem tettünk ilyet.
Az erdei utak egy kicsit egybefolytak az előző vértesi túrán látottakkal, többször is azon elmélkedtünk, hogy vajon itt jártunk-e előző alkalommal, és ha igen, akkor mi fog most jönni.
A borzalmak szerencsére elmaradtak.
Pár helyen valóban keresztezte ez a túra a HóFejérke útvonalát.
No nézzük azokat a képeket, amikről már annyit beszéltem fent.
Az első kép még nem a bánya, de a Vértes szikláinak egyik szép darabja ez is:
No és akkor íme a Mars-béli táj.
Aki többre kíváncsi, az látogasson el a gánti bauxit-bányába.
Ez pedig a végéről egy kép, így nem sokat mond, de ha ott lettél volna, biztos késztetést éreztél volna Te is arra, hogy keresztülvágj a mezőn.
A megtett út:
Egy szinttérkép...Az egyik jó sokáig tartó emelkedő után olyan jól esett egy kis sík rész, hogy azt elmondani se lehet...
Egyéb érdekességek:
És végül az idei statisztikám:
502,7 km + 33 km (többet mentünk, dehát az itiner a mérvadó...
) = 535,7 km