Nekem is volt már néhány tanítványom az évek során... de az tényleg nagyon jó érzés, amikor egyszercsak visszaköszön, és látom, hogy olyan orija van, hogy ihaly. És örülök, hogy megérte a fáradságot.
De csak úgy minden nélkül nem szoktam segíteni. Néha félévente évente egyszer írok, egy általam támadott embernek, amikor már megesik rajta a szívem. Tudjátok, amikor már gyalulom egy hete, és ő meg kitartóan ott marad...
Ilyenkor is azzal kezdem, hogyha akar akkor lehet a tanítványom, és elmondom a feltételeket. Mert ugye nem csinálhat mindent össze-vissza.
Szóval nagyjábol így. A gyenge országokat csak akkor támadom meg, amikor nagy vagyonuk van. De ha nincs semmilye, akkor ritka, hogy csak úgy kitámadok, néha moráljavítás miatt.
Csak azt nem értem, hogy mikor már 25* szétbarmolták az országát, akkor miért nem kér segítséget? Még nem találkoztam olyannal, hogy valaki a kezdők közül azt mondta volna, hogy figyi, ezt nem értem, légyszi segíts. Pedig már játszom pár éve. (Ezt nem nagyképüségnek szánom, csak arra akarok utalni, hogy lehetőség az van rá már egy ideje.
)