Ismételten meghajolok a gróf felé:
-Köszönöm a türelmét. Várok.
Fakras-nak:
-Az égiek. Ahogy mondod. Nem pedig egyes emberek akik bábokat akarnak csupán. - kicsit hallkabbra fogom a hangom - Emlékszel amikor Stancil-t kiszabadítottuk és a két foglyot ki akartuk kérdezni? - megvárom amíg teljesen felfogja mit akarok mondani - Arra, hogy meghalltak érintés nélkül de nem szóltak egy szót sem? Na azok is ilyen "bábok" voltak. Csak azt tehették amit a gazdájuk parancsolt. Láncra vert veszett kutyák akik egy pattintásra felnyársalják magukat az eléjük tett késre, csak hogy szórakoztassák a gazdájukat a kiforduló beleikkel. - igyekszem elég szemléletesen körbeírni, mit is gondolok - Imádkozz Nagydarab barátom, hogy valóban az isten bélyege legyen rajtad és ne olyan ami akármikor vak eszközzé tesz téged.
|