[Pettyes]

Ebéd közben baljós érzelmeimet megosztom Tömzsipöröllyel.
- Bizeregnek az izmaim, ami nem feltétlenül jót jelent - zúgolódok hozzám nem szokottan a törpe felé.
A törpe összehúzott szemekkel pillant körbe, aztán kérdőb néz rád, parányi fintorral jelezve, hogy ő nem érez semmit.
- Valami nem tetszik nekem, jobb lesz, ha nyitvatartjuk a szemünket és szólunk a többieknek is, nehogy meglepetés érjen minket.
-Rendben - mondja teli szájjal - figyelek és szólok akinek tudok.
Ezután folytatom az étkezést, de próbálok koncentrálni az ösztöneimre, megérzéseimre és az érzékszerveimre. Nem a megszokott nyugodsággal falom az ételt, időnként meg-megállok és várom a pillanatot, mikor, honnan csap le a veszély ránk.
Jó pár percig nem történik semmi aztán egyszerre felmered a nyakadon a szőr. Érzed, hogy valaki ellenségesen figyel téged. Valaki a közeli erdő rejtekéből. Az érzés alig egy pillanatig tart, de határozottan érzed, hogy nem volt tévedés. Kis időre rá újra érzed, hogy valaki-valakik figyelnek, de most messze nem olyan ellenséges és sötét az érzés.