[VérGyöngyTyúk Z]

Az arcomra kiül a harag, kezim önkéntelenül is a fegyvereimhez kapnának, a szememben vad fény gyúl:
-Irányítani?
Lassan lenyugszom és a szemem körbevillan minden jelenlevőn áruló moccanásokat figyelve-keresve aztán hallkan folytatom:
-Hosszabb ideje keresem azt/azokat amit, mint amennyit sok ittlévő leélt. Nem tudom egyike vagyok-e azoknak akiket "megbélyegzettnek" nevez, de nem hiszem, hogy ahhoz amit oly régóta keresek lenne bárkinek itt bármi köze. De - a hangom üllőre csapó kalapácsként csattan - most kap egyetlen esélyt az aki esetleg mégis ilyesmire vetemedett, "megbélyegzett" a saját céljáért, hogy bevallja tettét és akkor nem fogok végezni vele. - a szemem cikázik körbe- Ha most bevallja tettét, akkor megelégszem azzal, hogy bocsánatért esedezik Tooma-hoz és hátralévő életét az Ő dicsőségének szenteli, hogy kiengesztelje és bocsánatot nyerjen. De ha nem lép most elő akkor figyelmeztetem. Csak EGYSZER hibázik. Az a nap mikor fényderül csalárd és mocskos tettére, az a nap lesz az mikor a halálos ítélete kimondatik.
Gyorsan a gróf felé fordulok, hogy a pillanatnyi döbbenet a lehetséges "irányítónak" esélyt se adjon a reagálásra é szinte hadarva közlöm:
-Ha megtalálom amit keresek akor azzal és csakis azzal fogok kilépni a tiltott földrő. Adjon valami jelzőt, mágikusat vagy valamit ami megmutatja az őröknek merre járok és ha kifelé jövök legyen ott olyasvalaki aki képes megvizsgálni messziről is, hogy a saját akaratomból jövök-e. Bármit.. BÁRMIT amit hozok Azon kívül és a saját mostani holmimon kívül, el fogok hajítani 10 lépésre a határtól, le a földre, a lábaim mellé. NEM hozok ki onnan mást, bármit is lelek odabent.
- Természetesen ön nem tartozik a megbélyegzettek közé, ha így lenne nem kapott volna engedélyt a belépésre. A területet folyamatosan figyelik, nincs szükség, külön jelzésre.