[Pettyes]

Odavackolok Tömzsipöröly mellé a sátorhelyhez. Segítek felállítani a sátrat, nehogy az ő méreteihez igazítsa. Nem teszi. Kényelmesen be tudtok vackolni a sátorba és kerít pár takarót is.
- Miért nyugtatod meg más lovait, aggódjon csak a gazda, minket úgysem vesz semmibe, mert közel a határ. Félénk pénzszívó pióca ez nem más. A törpe vigyorog:
-Másét? Csak a mieink kaptak. A többivel törőjön a gazdájuk. De biztos, hogy lesz pár elégedetlen vendég.
- Kaját egyáltalán fog nekünk adni, kétlem, annyira fél - válaszolom a törpének.
- De legyen szerencsénk! - majd elindulok a törpe után valami ennivalóért.
A konyhába simán bejuttok, a szakács kerek szemekkel csuklik egyet mikor meglát. Aztán egy segédje (láthatóan nem toroni, fiatal kölyök) jókora, megpakolt fatálcát nyom a kezetekbe és a konyha sarkában álló asztalhoz invitál titeket. Egy kancsó kissé vizezett bor és egy másik kancsó friss víz vár ott még rátok.

Az éjszakát a sátorban töltöm, időnként a szemerkélő eső kopogása miatt a sátortetőn, felkelek és körbenézek, nyújtózok egyet és hagyom hagy ázzak egy kicsit. Az eső felfrissít (Tömzsi a fejét csóválja mikor látja, hogy direkt áztaod magad)
Olykor, ha nem vagyok túl fáradt kicsit körbejárom a fogadót is ellenőrzés képpen minden a helyén van, nem látok valami gyanúsat. Használom az érzékszerveim is, hallás, látás, szaglás, majd ha minden rendben, akkor nyugovóra térek.Eg pillanatra mintha ismerősnk tűnő szag csapná meg az orrodat messziről, de elillan mielőtt rájönnél mi az mire emlékeztet.
Nyugodtan alszol el, az ámodat semmi nem zavarja reggelig.
Akkor lónyihogásra és kiabálásra ébredsz.