Fölöttem lévő csoportból írt egy régi ismerős, hogy tárt karokkal várnak. Egyeztettünk, hogy mire lenne szükség (hadignóm lett a vége). Szépen kiszámoltam az éplistát, mindent, majd egy huszárvágással felléptem.
Annyira beleéltem magamat, hogy csoportváltás előtt lányos zavaromban elfelejtettem átépítkezni. Természetesen élőholt voltam
(a leendő szövijeim elhalmoztak a dicséretükkel, az egész koli rajtam röhögött, végül újra tábla lett belőle.)