[Pettyes]

A megvető pillantásokat nem veszem tudomásul és sóhajtásom annak is betudható, hogy ezt a nem kedvelt országot részemről elhagyhatom. Az úton Tömzsipörölytől megkérdem, hogy még mindig ilyen szolgaként kell-e viselkednünk, vagy már "ledobhatjuk" végre et a terhet.
A törpe azt javasolja, hogy még ne érezzétek magatokat teljesen "szabadnak" mert a határ környéke biztos hemzseg a kémektől és határvadászoktól:
-Egy-két napig még hozzuk a "figurát", de lazábban mint a határ túloldalán aztán meg visszatérünk a "rendes" állapotba.
A fogadónál nem zavar még, hogy nem engednek be, még a hatása meg van, hogy szolgának kell tűnni, így nem is dúl fel az egész. Mivel valószínűleg senki nem alszik a rabszolgákkal így próbálok egy pihenésre alkalmas helyet nézni, akár az istálóhoz közelit, hogy jól bosszantkodhassanak azok, aki idegenek és a lovuk ott szállásol. Ezzel a gazdának is visszaadva kedvességét, most szépen nyugtathatja az idegen lovakat.
Az istállón kívül jókora karám is van ahol többtucat ló kezd el nyugtalankodni amikor a közelükbe mész és igyekeznek a lehető legtávolabbra kerülni tőled.
A karám közelében néhány árnyas fa áll és Tömzsi-vel oda telepszetek le. A törpe úgy tűnik a "lazábbra" szót úgy értelmezi, hogy hozott az egyik batárról egy sátrat és fürgén felállítja. Aztán elmegy és a karámba tereli a lovaitokat szép sorjában. Látod ahogy az előtte elhaladó lovak mindegyikének ad a "szelidítőből" és vigyorog mikor a rémült lovakkal mit sem törődve a közeletekben kezdenek legelészni. Miután beterelte az utolsót is, megtörli a kezét és melléd ballag:
- Gyere szerezzünk valami élelmet a konyháról.