[Pettyes]

Még az úton odalovagolok a tiszt mellé és megkérdezem:
- Tiszt uram! Megmondaná, hogy miért nem engednek be minket?
- Saját felelőségére bárki átvághat ezen a helyen, nem? Esetleg változott valami, más rendelet lépett érvénybe?
- Érthető, hogy az embereket védik, amit mindezidáig és valószínűleg a továbbiakban is jól fognak végezni, de mi jól felkészült utazók vagyunk és utunk célja elérésében keresztül kellene mennünk! Érthető, hogy a megbízóm szeretne eljutni oda, ami a célja - mondom normálisan a tiszt felé.
- Nem a maguk vagy a magukhoz hasonlók védelmében született a döntés. Ezen a területen senki nem vág át sehova, saját felelőségre sem! Nem véletlenül tiltott terület a neve. Legközelebb pedig tájékozodjon jobban, mielőtt útra kel valahova! - mondja, aztán faképnél hagy.

Az erődben nem csinálok különösebb dolgot, várom a tárgyalás végét. Szemügyre veszem a védművet. A lőréseket is megnézem, esetleg bújkálnak-e már most, hogy idegenek jönnek ide. Megpróbálom felmérni, mennyire feszült a hangulat a katonák között, hogyan befolyásolja őket érkeztünk, a környék, az adott helyzet. Mielőtt bemennénk az erődbe megnézem, körbenézek a közeli környéken, változik-e.
A katonák nem tűnnek feszültnek, csak ébernek.