[naramis]

Mikor a lovasok megérkeznek, nem foglalkozok velük. Mintha ott sem lennének. Mikor fegyvert rántanak, úgy irányítom a lovamat, hogy a parancsnokkal szemben legyek, majd őt vizsgálom, tetőtöl talpig végigmérem. Az erődben nem óhajtok tenni semmit, amíg a nagyúr vissza nem tér. Amíg az őrök normális hangnemben adnak "utasításokat", azt teszem amit mondanak. Amíg várakozunk eszek kicsit, ki tudja mikor lesz rá lehetőség legközelebb. A katonák között keresek valami tisztfélét, majd felé fordulok:
- Tiszturam, amíg itten várakozunk, megitathatnánk a lovakat?
- Igen. Arra van az istáló - Mutat az egyetlen melléképület felé, majd int egy társának, hogy menjen veled.