[Chris]

Napközép előtt egy órával elindultok a mágikusan elkerített terület felé, szándékosan elkerülve az erődöt. Vylia is ekkor indul el, de veletek ellentétes irányba, vissza arrafelé, ahonnan jöttetek. Stancil nem tart veletek, ő a "faluban" várja a visszatérteteket. Pár néhány házból álló "falun" mentek keresztül, mikor az egyik mellett elhaladva, egy tíz főből álló jó felfegyverzett (Gren: te így ránézésre is meg tudod állapítani, hogy a felszerelésük minden darabja mestermunka) lovascsapat állja el az utatokat.
- Kérem forduljanak vissza! A tiltott területre nem mehetnek be - közli veletek az egyik.
- Maguknak nem az a dolga, hogy az élőholtakat ne engedjék ki? - kérdi a nagyúr Hyas-on keresztül - Az, hogy hogyan jutunk be és ki a területre az a mi bajunk.
- Mint mondtam nem mehetnek be a tiltott területre - ismétli meg a férfi.
- Rendben, akkor csak elmegyünk a terület széléig. Ez ellen igazán nem lehet kifogása - válaszolja a nagyúr.
A férfi int az egyik szélen álló harcosnak, aki válasz ként bólint, majd ellovagol. A maradék kilenc katona elkísér titeket.
Körülbelül egy háromnegyed lovaglás után értek el egy viszonylag sík területet, ami teljesen kihalt. Itt-ott páncél, fegyver, vagy csont darabok állnak ki a földből, nővényzet egyáltalán nincs rajta. A távolban valami ködszerű pára gomolyog a terület belsejében. A valamikori csatateret félig földbe ásott rúnákkal faragott kőlapok szegélyezik.
Mikor odaértek, a nagyúr leszáll a lóról, és a rúnakövek közelébe lép, ekkor rangidős katona (aki végig a nagyúr közelében maradt) megszólal:
- Kérem lépjen hátrébb onnan! - kéri parancsoláshoz szokott hangon, szigorú tekintettel, kezét a kardja markolatán nyugtatva.
- Újabban az a divat errefelé, hogy az élőket fenyegetik az élőholtak helyett? - szegezi neki a kérdést a nagyúr.
A férfi szeme villan egyet, de állja a nagyúr tekintetét, és nem szól semmit. Kis idő múlva a tiszt megismétli a felszólítást, de a nagyúr nem moccan. Ekkor a katonák (akik eddigre már körbefogtak titeket) fegyvert rántanak, de egyelőre nem támadnak rátok.
- Lépjen el onnan! - ismétli meg a tiszt.
- Milyen törvények érvényesek errefelé? - kérdezi a nagyúr, mit sem törődve a felszólítással.
A férfi egy pillanatra meglepődik, majd megszólal:
- A pár éve történtek tükrében, a törvény szerint nem engedhetünk be senkit sem a tiltott területre, és semmit és senkit nem engedhetünk ki a területről.
- Beszélni szeretnék a felettesével - közli a nagyúr, miközben ellép a kőtől.
- Rendben.
A katonák végig árgús szemekkel figyelnek titeket, míg az erődig nem kísérnek titeket. Már jó órája besötétedett, mire oda értek. Az erőd egy vastag fallal, és őrtornyokkal körülvett három toronnyal rendelkező kőépület. (Gren: az épületen látszik, hogy nem törpék készítették, de jónak tűnik ahhoz képest, hogy emberek alkották.)
A kapun áthaladva egy kisebb udvaron találjátok magatokat. Az főépület velet szemben magasodik, két ajtót láttok rajta, és pár kisebb lőrésszerű ablakot az első emelet magasságától kezdve fölfelé. A tiszt besiet az egyik ajtón, a többi katona veletek marad, és tovább figyelnek titeket.

***

Z: a Gren és a gazda közti beszélgetést utólag (akár zöldben) lejátszhatjuk, a játékban van rá idő az indulásotokig.