[Chris]

- Én is sajnálom, hogy hirtelen kellett távoznom. De ilyen segítőkész pietorok mellett - közlöm a kormányzó embereire pillantva - nem csoda, hogy gyorsan ment az indulás. De eme kedves meglepetés - mondom, s közben a kezemmel teszek egy apró köríves mozdulatot, hogy lássa a sátorra és az ebédre célzok - kárpótol a történtekért. Remélem visszatértemkor több időt tudok majd a városban tölteni, de addig is használjuk ki a rendelkezésünkre álló időt - befejezem a mondatot, és a férfira mosolygok.
-A saját reményeimet is szavakba öntötte szép hölgyem. Remélem a boldog perc mikor újra városunkba lép miél hamarabb bekövetkezik. - a mozdulatod követve kissé megvetően pillant a kormányzó embereire, de látszik rajta, hogy a gazdájuk és nem személyük elln vannak kifogásai.

Szándékosan nem kapkodom el az evést. Ameddig lehet húzom a dolgot (tudom, hogy ez úgyis a kormányzó fülébe jut...).
A "könnyű" ebédet jó másfél óráig húzzátok el. Aztán mikor már tényleg nem tudjátok tovább halasztani, a férfi lassan feláll:
-Hölgyem! Igazán közönöm ez az ebédet. Ha megengedi szívesen elkísérem a határerődig, hog tovább élvezhessem a társaságát.