Kicsit rossz szájízzel veszem elő ezt a témát, mert amit anarchban látok, attól sok esetben erőteljesen forog a gyomrom...
Kívülállóként azt látom, hogy:
- De szemét voltál, amiért meg mertél támadni, most utállak, és megyek is szabira minden országommal.
- De szemét vagy, amiért nem teszel ki nyersanyagokat. Nehogymár én magamnak termeljek, amikor eddig te termeltél. Most pedig nem teszel ki a piacra? Hogy képzeled ezt?!
- De szemetek vagytok, hogy olcsóbban tesztek ki nyersanyagot. Soha többet nem fogok senkinek termelni emiatt!
- De szemét vagy, hogy ennyi országod van, és mindenkit megtámadsz. Mindenki utálja, és emiatt most senki nem fog játszani.
Kívülállóként ez bevallom egy kicsit vicces.
- Miért baj az, ha egy háborús stratágiai játékban megtámadnak? Különösen akkor, amikor több országod lehet, és gond nélkül visszamész oda, ahol voltál. De ha ez nincs is, egész pontosabn miért játszol, ha baj, hogy megtámadnak?!
- Ha a többiek szemetek, hogy nem termelnek, akkor termelj saját magadnak. Senki nem mondta, hogy bonts le minden bányát...
- Miért baj az, hogy más is játszani szeretne?
- Ez pedig igazából a kedvencem... Mindenkit EGY darab ember zavar, de még véletlenül se fordulna meg senkinek a fejében, hogy anarchista csoport lévén esetleg közös erővel leszedjétek ezt az egy embert?
Ezek fényében én nem vagyok igazán meggyőződve arról, hogy egy több hetes, több hónapos fejlesztést nem unnátok meg 3 nap után ugyanilyen okokból. Akkor pedig kár ennyi időt rászánni.
Próbáljatok meggyőzni...