[VérGyöngyTyúk Z]

Ha a Nagyúr nem dönt, akkor bekopogok az egyik ház (a legnagyobb, körülbelül egyformák) ajtaján.
A nagyúr kivárja, mi lesz az eredménye a kopogtatásodnak.

Egy tagbaszakadt szögletes arcú mogorva férfi nyit ajtót. Álmosnak tűnik, ezt a néhány nagyobb ásítás alá is támasztja.
- Mi kéne? - néz rád gyanakodva.

-Bocsánatát kérem amiért zavarom. - mondom - Megfáradt utazók vagyunk, szállást élelmet és vizet keresnénk magunknak és lovainknak éjszakára.
A fegyvereim nem rejtegetem, a kétkezes bárdom a kezemben. Valószínüleg úgyis látja, hogy elég jelentős erőt képviselünk. Barátságos (már amennyire egy szakállas törpe) arcot vágva beszélek hozzá.
- Aztá' maguk is olya' kincsvadászok, vagy másé' gyüttek? - néz rád még mindig gyanakodva.

-Kincsvadászok? - felhúzott szemöldökkel nézek rá- Nem tudom mire gondol, bár lehet, hogy annak tűnhet, de valami olyasmit keresünk aminek a segítségével a Nagyúr - mutatok rá tisztelettel a Nagyúr-ra- méltó bosszút álhat azokon akik szavuk szegték és megölték a kislányát.
- Ja, kincsvadászok, csak azok gyünnek erre, de azok is leginkább csak gyünnek, menni mán egy sem megy el. Ha elmennek arra ni - mutat egy irányba - még a csontjaikat is meglelik - itt szünetet tart - Vagy azé gyüttek, hogy beálljanak az őrségbe? Őrökre mindig szükség van - csillan fel a szeme.
A nagyúrral és a kislánnyal kapcsolatos dolgokat vagy nem értette, vagy egyszerűen csak elengedte a füle mellett.

-Milyen őrségbe? - nézek értetlenül.
Egyre kevésbbé tűnik nekem egyszerű földművesnek a fickó. A gyerekhalál említése a legtöbb fajzatból reakciót vált ki. Magamban imádkozni kezdek és igyekszem mindenre figyelni az érdeklődő arcom fenntartva.
(pl belátok-e az ajtón, van-e a közelben háziállat, szántóföld, kút stb ami a napi élet szokványos kelléke lehet és kell legyen.)
- Há' AZ Őrségbe - hangsúlyozza ki a szavakat, miközben csodálkozva néz rád - De há' ha nem tuggya mi az az Őrség, akkó biztos nem oda gyütt. Akkó nekünk gyütt segíteni, hogy ellássuk a Őrséget? Szükség van ám a dolgos kézre, meg asztán kevesen akarnak itten lakni.
A házba nem látsz be, a fickó elállja az utat, az ajtó pedig félig be van húzva mögötte. Az épület mellett feltehetőleg egy nagyobb istálót és egy csűrt látsz. Ránézésre rendben lenn a kert is, ha nem lennének olyan kis satnyák a növények.

Értetlenül nézek a fickóra:
-Megbocsásson, de nem ismerem egyáltalán az itteni viszonyokat. Megtenné, hogy elmagyarázza miben is áll Az Őrség (próbálom ugyanolyan nyomatékosan mondani mint ő) ellátása? Meg, hogy miért van az Őrség? Még sosem hallottam róla, de ha esetleg olyan munka akko lehet, hogy tudnánk megfelelő segítséget adni, vagy ki tudja, tán még le is telepednénk? Elvégre így messziről nézve a hegyben lehet elég érc amiből fegyvereket, szerszámokat lehet készíteni és egy idetelepülő kissebb törpeklánnak elegendő munkát adna, a környező településeknek pedig munkát és kiválló szerszámokat.
- Há' az Őrség az azé' van itten, hogy távoltartsa a járkáló holtakat a többi helytől. Aztán ugye az Őrségben is az emberek csak esznek, meg isznak, meg öltözködnek, fegyver is kell nekik, meg páncél, meg mindenféle, és há' ugye valakinek eztet mind elő kell teremteni. Aztán ezé' vagyunk mink itten. Persze nem csak mink vagyunk egyedül, vannak mások is, de azok odébb vannak - szünetet tart, megvakarja a fejét, aztán folytatja - Lehet, hogy vannak ércek abban a hegyben ott, de há' arra nem sokan mennek, me' az Őrség nem engedi űket, de ha mégis átszökdécselnek, akkó' meg a járkáló halottak bánnak el velük. Szóval az érc is kerülő úton gyün ide, mint minden. Aztán mihe' értenek maguk, hogy ide akrnak gyünni lakni? Oszt a parancsnok tud errő'?

-Azthiszem félreértett jóember. A mai napig nem tudtam, hogy erre jövünk és amíg nem említette nem is hallottam az Őrségről sem. Csak ötletként mondtam, lehetőségként, hogy ha olyan a helyzet akkor akár ide is költöznénk. Egyébként én főleg a fémekhez értek. Fegyverkovácsként ha kell megállom a helyem. Járkáló halottak? -érezhető undorral mondom ki a szavakat és a szemem körbevillan - Itt?
- Há' ha maga nem tudja, hogy mi van itten és nem szántszándékkal vitte erre a lába, akkó' bizony maga jól eltévedt. Aztat mondom én magának, hogy szeggye a sátorfáját, aztán táguljon innen. Ezen a vidéken ugyan nem tud keresztül utazni, akárhova is tart fordítson hátat oszt kerüljön egyet, az biztonságosabb.

-Talán eltévedtünk. Talán nem. Nem tudhatom még. - Kérdőn a Nagyúr felé nézek - mindenesetre a mai estére tudna nékünk szállást adni? Meg vizet-élelmet nekünk és az állatainknak? Természetesen nem ingyen kívánjuk.
- Ha nagyon akrják maradhatnak, de ennyi embernek nincs elég hely odabe', van akinek a pajtában lesz hely, de hogy miben fizetnének asztat nem t'om, me' hogy errefel az arany nem sokat ér, nincs hol kelkőteni. Mit tudnának adni pénz helyett?