a mellett, hogy egyetértek Renivel
Szerintem sem arról van szó, hogy alapjaiban rosszak lennének a szabályok.
Ez egy összetett játék, aminek van katonai és gazdasági része. És az idők folyamán (és szintenként emelkedve is) a hangsúly a katonai akciók felől a gazdasági erő felé tolódott.
A nézetkülönbségek is abból eredhetnek, hogy van, aki szerint a játék már túlságosan is a piaci játékra koncentrál, mellékszállá fokozva a katonai döntéseket. E tény miatt születnek olyan témák, amik valamilyen módon a vagyongyarapodást szeretnék lassítani, ezáltal egy kicsit visszatolni a fókuszt a katonai vonal felé. Ez egyszerűen a játékélmény kérdése - és e miatt egyénenként különbözik, ki mennyit szeretne akciózni/piacozni.
Ami viszont megfigyelhető, hogy a sikeres játékosok, akik a szabályokhoz leginkább tudnak alkalmazkodni, és azokat legjobban ki tudják használni, keményen kézben tartják a gazdaságot - mert ez lett a kulcs.
Ne felejtsétek, hogy volt idő, amikor a katonai erő vezetett a gazdasági erőhöz, sikeres katonai akciók voltak az alapjai a vagyon megteremtésének. Mára ez fordítva van. Ha valaki jó katonai stratéga, még nem feltétlenül lesz sikeres játékos, de az ügyesen piacozók, termelők simán bekerülnek az alsóbb csoportok topjaiba még akkor is, ha katonai hibák tömkelegét követik el.
A nagyobb katonai erőt fel tudja őrölni több kisebb ellenfél akkor is, ha nincs jksz. A gazdasági erőt már sokkal nehezebb. És a játék szabályrendszere nem is igazán olyan kifinomult a gazdasági oldalon (látszik, hogy a fejlesztők katonai játéknak szánták a Hódítót), tehát kicsi a játéktér. A gazdasági oldalon nincs kő-papír-olló elv, kevés a fék - a nagyobb (vagyonú) jobban fog gyarapodni, és kész.
És mindez azért nem mindegy, mert a Hódító neve, súgója azt sugallja egy kezdőnek, hogy ez egy tisztán, vagy főleg katonai döntéseket igénylő játék. És az első koppanás akkor éri a kezdőt, amikor rájön, hogy egy szöviháború kezdésekor nem az az első döntés, hogy a tízezer egységéből mennyi legyen az íjász és mennyi a paci/elit, hanem az, hogy belefogjon-e, ha nincs ott a 100M tartalék.
Mindezt csak azért írom, hogy gondolkodjunk együtt. Bármilyen piaci adó a csoportvagyon gyarapodását lassítja (hogy pontosan kiét, ezt lehet megpróbálni szabályozni), tehát a katonai döntések is egy picit fontosabbak lesznek. (Ahogy Fegya is célzott rá: kis pénz, több odafigyelés.) E mellet a gazdasági oldal kap egy olyan szabályzót, amivel számolni kell, ezáltal érdekesebb, komplexebb lehet a piaci játék - tehát aki ezt szereti, az sem jár feltétlen rosszul.
Amiket eddig írtam, azok szerintem elég globális dolgok, és szándékosan nem térek ki olyasmikre, hogy ezáltal könnyebb vagy nehezebb lesz leszedni az A topját, vagy az utalást meg lehet-e fogni, stb.. Ezek olyan mellékhatások, amiket a lehetséges szabálymódosításoknál mérlegelni kell, de a fő célt én mégis abban látom, hogy a játékélmény növekedjen minél több játékosnak, és ne egy-egy kiragadott negatív jelenség miatt szülessen az egész játékra fel nem becsült módon ható szabálymódosítás.
(Bocs a hosszú hsz-ért, ígérem, ritkán fogok írni.)
|