Az az igazság, hogy ha tudnám, hogy vétlen vagyok, mégis elkezdenének arra utalgatni, hogy csaltam, és hiába magyaráznám, hogy önhibámon kívül történt az, ami történt, előbb-utóbb én is felcsattannék.
Másrészt azt is el kell fogadni, hogy aki nincs a bőrömben, az nem azt látja, amit én.
Amit viszont nem értek meg, és nem fogadok el, az olyan hsz-k, amelyek akkor jöttek, amikor már lenyugodni látszottak a kedélyek, és egyértelműen csak arra mentek ki, hogy provokálják a társaságot.
Uff. Részemről tényleg lezárom ezt a kérdést (remélem...
)