[VérGyöngyTyúk Z]

A leöntött Alysium láttán a fejem csóválom az ajtórés mögött és szinte látszik ahogy hegyezem a fülem a zajok után kutatva.

Éjjel is úgy őrködöm, hogy a félig kiékelt ajtó mögül nézem a folyosót.
Az ablakon behúzott függöny (becsukott spaletta) elé keresztbe kötelet feszítek, az ablak (ablakok) alá szék edényel a tetején. Láthatóan mindent megteszek, hog zaj nélkül senki befelé sehol.

Mikor elindulunk ismét próbálok Farkas és a többi ember (kyr) visonylagos takarásába lenni. A fegyvereim felcsatolva, az egykezes bárd viszont a csatacsákány helyén lóg. A csákányt jobb kézzel markolom a gyeplőve együtt, a nyelét az alkarjaim, a fejét a bal könyökhajlatom fogja és takarja. A kelleténél sokkal gykrabban pislogok körbe és láthatóan kész vagyok bármikor harcolni.
A kifelé menő karaván körötti nyüzsgés nagyon nem tettszik. Mikor meglátom, szólok a Nagyúr-nak:
-Szeintem álljunk félre hátrébb míg eloszlik a töeg és aztán menjünk ki. Túl sokan vannak túl kicsi helyen.