[Massza Rex]

Nyeglén végignézek a társaságon, van-e velem "egy ivású", aztán Vylia asztalához megyek és szó nélkül lehuppanok mellé. Rámosolygok Vyliára majd ráemelem tekintetem a szurtos képűre, közben pedig megropogtatom a nyakamat előbb balra, aztán jobbra.
- Zavar a jelenléte - közli veled a fickó szenvtelen hangon.

ui.: egy ivású = majdnem olyan erős és szép mint én
Te vagy a legnagyobb darab emberke a fogadóban, bár köztük is akad erős alkatú.

A fickónak:
- Kírsz ögy hatalmas maflást? (nézek rá rezzenéstelen)
- Egy hölgy jelenlétében ne rendezzünk verekedést. Intézzük el ezt, ahogy illik: párbajjal - azzal leveszi az egyik kesztyűjét, és eléd hajítja.

- Nucsak ögy móka möster. (mosolyodom el) Hul s mikor?
- Holnap hajnalban a temető mögött - mondja, majd kegyetlen mosolyra húzza a száját - Hozzon segédet. Remélem ismeri a Kódexet - közli kissé gunyorosan.

- Nem írek rá hulnap, lögyen inkább must. A kóódeexet meg lesz@rom. Ín Farkas vagyuk, a keleti vadon oruszlánja, Razdag város arénájának kítszeres bajnoka, a Tirimi Gyűző, Véreskezű Naravik legyűzője, és még sorúlhatnám. Ha völem akarsz küzdeni, köres mögfelelű helyet, mondjuk ögy arínát. Temetű mögé csak a suttyú kíses parasztok járnak. (kiköpök a földre)
Épp fegyvert rántana, mikor Quintar mellől feláll a nagyúr, és Hyas kíséretében oda megy hozzátok.
- Itt nem lesz semmiféle verekedés vagy párbaj - forditja Hyas, közben a nagyúr mögött láthatóan megsűrüsödnek az árnyak, és lehül a levegő körülöttetek.
- Ha a hölgy az urakkal akar lenni - Hyas fordít tovább, a nagyúr beszéd közben rád néz - akkor legyen.
A nagyúr megjelenése (hóhaj, nemes arcél, drága öltözet, a homály a háta mögött, stb) ledöbbenti a két férfit.
Vylia ezt kihasználva megszólal:
- Visszavonulok a szobámba - közli, majd mielőtt bárki megállíthatná elsiet.
A kihívó farkasszemet néz a nagyúrral egy darabig, majd halk idegen csengésű feltehetőleg szitokszavak kíséretében távozik a társaival együtt. Szinte az egész fogadó kiürül, gyakorlatilag csak ti maradtok, meg még hárman egy másik asztalnál.

Mikor távozni készül a kis páva, én is oda mondom neki azt a pár válogatott szitokszót gorvikiül, amit még az arénában tanultam el.
A fickó visszanéz a vállafelett, és visszaszól.
(Ment egy zöld.)

Bánkodóm az elszalasztott lehetőségen, hogy pofán verhettem volna egy ilyen kis mitugrászt, de ez van. Egyenlőre maradok az ivóba, de nem iszok sokat, mert örködni fogok.