[Pettyes]

Nehezen fogom vissza büszkeségem, de közben Vyliara nézek vajon ő mit szeretne, habár úgy gondolom, hogy mivel tulajdonképpen nem nagyon közöl semmit és inkább enni akar, meg amúgy is valószínűleg megtudja védeni magát, ha egyedül jár illetve, ha ő védi meg Farkast.
Széles mosollyal ránézek az újonnan érkezőre, majd normális arcot vágva vissza Vyliára. A csapatszellem erősítésére tett ajánlatom nem is érdekelte, hát ez van.
Vylia láthatóan még nem tud mit kezdeni a helyzettel.
- Nos lehet, hogy az uriembernek igaza van és nálam egy élvezetesebb társaság dukál neked - válaszolom Vylia felé.
- Jó étvágyat kívánok - ezután felállok az asztaltól Vylia felé fej biccentéssel köszönök, majd mivel nem akarok problémát és visszagondolva az eddigiekből mindig rosszul jöttem ki, ezért inkább a szobák felé távozom.
Távozásodat látható elégedettséggel veszi tudomásul a másik.
- Látja, ez még csak nem is igaz férfi... - jelenti ki, erősen hangsúlyozva az "ez" szót, Vylia felé fordulva, de rád nézve - ... velem ellentétben. Még arra sem képes, hogy megszerezze, amit akar. Látja magát is csak úgy átengedte nekem.
- Nem tartozom hozzá... - szúrja közbe Vylia.
- Helyes. Furcsa is lett volna, ha egy ilyen szépség a hegyesfülűekre bukik.
Alysium: mikor elfelé indulsz az asztaltól, egy másik férfi véletlen meglök, és rád boritja a kezében tartott söröskorsó tartalmát.
- Elnézést... - mondja inkább gúnyosan, és kihivóan, mintsem sajnálkozva.
Az esemény láthatóan tetszik a társaságnak, mert harsány nevetést vált ki sokakból.