[aúú]

Valamikor átteleportálok a másik hajóra, és jobban megvizsgálom, többekk között ott is, ahol a pap kapargatta.
Az átvizsgálás alatt több elfel és hajóssal is találkozol. Ahogy átnézed a trammont ledöbbensz az építésekor elkövetett barbárságon. Az a rengeteg uscayha fát kellett kivágniuk, de találsz a dzsadok földjéről származó "örökéltű" hiedafa gerendákat is. A tőkesúlyokról pedig kiderül, hogy az onpori fehérmárvány tömbbjei. A viszonylag kicsiny raktérben abbitacél tömbjei hevernek. A kívülről ócska hajó valójában hatalmas értéket képvisel darabjaira szedve, mégsem feltűnő.
Ahol a pap megkapirgálta a gerendát, nem találsz semmi különöset, csak újabb bizonyítékát a láncbarátok aljasságának. A gerenda belseje szinte még él, még kering benne pár csepp a fa "véréből" annyira hirtelen vágták ki és ácsolták be a hajóba.
A kiszabadított foglyok igyekeznek elfoglalni magukat valamivel és magukhoz térni az átélt borzalmakból. Van aki a matrózoktól lesi-tanulja a tengerészélet fogásait, mások a hajót javítják, az íjkészítő összeszedte szinte az összes íjat és nyilat és azok javítgatásával, jobbításával tölti idejét. A tramon kicsiny javítóműhelye felől csendüléseket és halk énekszót hallasz, a levegőt izzó szénparázs és forró acél illata lengi be a környékén.