Km szól, szívjál…
Élet egyszer egy elf kolónia, akik békésen éltek, egészen addig amíg az arra tévedő rablók fel nem akarták dúlni életüket. Részben sikerült is, hiszen barátsággal fogadták a sivatagi úttól kitikkadt embereket, akik látván gazdagságukat, asszonyaik szépségét, fegyverrel és halállal fizettek a segítségért. A vadászatból hazatérő elf, kit a kolónia lakói csak vadásznak hívtak, látta a szörnyű rablótámadás gyászos eredményeit, és szívébe szökött a gonoszság fekete nyúlós csápja. Fegyvert ragadott hát és utolérve a mulatozó rablókat mind egy szálig megölte őket és hirtelen haragjában lelküket démonoknak ajánlotta. Mikor másnap felfogta szörnyű tettét, hatalmas bánatba eset és szégyenébe ásni kezdet. Csak ásott, ásott, míg ereje fogytával csak feküdt naphosszat a mély gödörben. Az elfek istene meglátva a szegény lélek kínjait, megáldotta őt, testét maga mellé emelte de lelke csak akkor nyerhet bebocsátást kertjeibe, ha megtisztul a rátapadt gonoszságtól. Így hát kúttá változtatta a meggyötört elf munkáját és lelkének bánatát beleplántálta a vízbe. Bárki aki iszik eme vízből, másnapra keserűség lesz úrrá rajta, a múlt szörnyű képei újra és újra megelevenednek majd szemei előtt. Mivel a rablók ember nép fiai voltak, a kút vize csak emberek esetében fejti ki hatását. Ha elég ember iszik majd idővel belőle, az elf lelke megtisztul és a szent ligetbe érhet végre. (az egyik játékos ihat belőle, amikor a karavánjuk ép itt áll meg, vagy pont eme karaván által kerülhet belőle egy jókora tömlő a helyi falusi vásárba, ahol mint távoli vidék gyógyító itala igen hamar elkelhet
)
Vagy a kút időnként arréb is teleportálthat, mindig oda, ahol valami nagy gonoszság történt.
Egy könyvtárszolga egy szép napon talált egy öreg porosodó fóliánst. Gondolta leveszi és megporolja. Beleolvasott és nézegetés közben annyira belemerült, hogy elnyalt vele sétálás közben. A fóliás bele esett egy dézsányi könyvragasztó alapanyagba így menthetetlenül megrongálódott. A könyvtáros nagyon félt a büntetéstől, így megpróbálta elrejteni a fóliánst örökre. Mivel a könyvtárosunk volt a tettes, így nincs betörési kísérlet, nincs nyom, szegény biztosok nem találnak semmit sem. Persze ezért nem tűnt el semmi drága sem. (A fóliáns egy régi legendát mesélt el, ami a világok közti résekről szól, hogyan keltek át rajta népek és leltek egyik napról a másikra új hazát. Igazából nincs értéke, de kellően homályosan előadva igen értékesnek hangozhat, amiért biztos sokan megtennének bármit, gondolhatják a derék játékosok
)
A városi tolvajcéh mester tolvaja hatalmas zsákmánnyal tért vissza egy napon, nem is sejtve, hogy ezzel megpecsételte a céh életét. Sajna a bizonyos tárgy egy drágakövekkel ékített mágikus tükör, egy nagyhatalmú mágus kedvelt tárgya volt, aki észlelve csecsebecséje eltűntét személyesen jár el az ügyben. Nagy erejű mágiák segítségével minden tolvajcéhtagot egérré változtat, örökre. Sajna szegény „egerek” élete a városban igen keserű, mivel a helyi kormányzó nagy macska párti, így macskák tucatjai sétálnak bántatlanul a városka utcáin. Ennyit a tolvajokról.
Élet egyszer egy híres kardművész, név szerint Takatori Sinsei, aki a hírhedt fecske vágástól vált ismerté hazájában. Egy szép napon félelmetes küldetésre indult, óidők egy démonával kívánt megmérkőzni. Bár hatalmas harcokban végül legyőzte a démont, súlyos árat fizetett érte. Ép elméjének nagyobb felét kellett a démon szájába hagynia, és azóta minden éjjel és nappal rémálmok gyötrik. Csak az ital képes ideig óráig elvenni ezen szörnyű rémálmok élét, de még ilyenkor is a világot ellepő és elpusztító démonokat lát mindenfelé. Élete szüntelen meneküléssel és prédikálással telik, de soha sem menekülhet az őt gyötrő démonok elől, hiszen mindenhová magával viszi, a fejében. (teljesen zakkant, arra jó, hogy ha a játékosok hisznek neki, akkor hihetetlen hülyeségekkel lehet őket traktálni, amit kedvükre köthetnek össze további sosem létező összefüggésekkel)
Igazából jól látszik, hogy a történeteknek nincs közük egymáshoz, de némi Kmi akna munkával ez áthidalható.
Pl.: a könyvtárban eltünt fóliánsról egyetlen egy ember tudja csak mi volt rajta, de ő sajna (mivel ivott a kút vizéből) ép depreszióba leledzik. Előbb őt kell helyrehozni, ha akarnak tőle valamit.
Pl2.: azóta vannak depreszsiós emberek a városba, mióta eltűnt minden tolvaj. Milyen átok ülhet a városon. Talán erről beszél a próféta, hamarosan itt a világ vége???
A jk-k karijai lehetőségei, avagy a kaland kezdete:
A helyi kormányzó kedvese ivott a kútból, most teljesen elkeseredetten, szörnyű képektől szenvedve éli mindennapjait. Hatalmas jutalmat hirdetett a kormányzó annak, aki kigyógyítja a bajából.
A csapat egy híres varázstárgyra vadászik, a léleklátók tükrére (lsd tolvajcéh rész), a nyomok ide vezetnek, a helyi tolvajcéh irányába. De hova tűntek a tolvajok? A próféta tudja (állítólag) a választ erre is
A helyi vallás képviseletében felkérik a (vallásos) csapatot, hogy derítsék ki veszélyes e a hirtelen feltűnő próféta, és lehetőleg kezeljék megnyugtatóan a helyzetet. (Esetleg egy korty a kút vizéből segíthet
)
Számtalan genyó ötletem van még, de egyenlőre legyen elég ennyi
