[aúú]

3 nap elteltével összehívok mindenkit a szobába (az újonnan jött nőt kivéve). A szemeim jól láthatóan hidegek, mintha minden érzelem eltünt volna belőlem. Hyas fordítja amit mondok:
- Amiért elindultunk, okafogyottá vált, elbuktunk (azzal jelentőségteljesen ránézek az elfre). A kislányunk, akit sokáig fiúnak álcázva sikerült megvédeni, meghalt, így az önök szolgálatának is vége. Azzal azonban mindenki legyen tisztában, hogy a gyermek halála bosszúért kiált és én ezt a bosszút be is fogom teljesíteni. Sokat gondolkodtam rajta, miként csaphatnék vissza ezért a fájdalomért és arra jutottam, hogy van egy erekje, egy gyűrű, mely régen elveszett és melynek megszerzése már ömmagában bosszú lenne a támadókkal szemben. Ez a gyűrű egy olyan helyen van, melyet szellemek és szörnyetegek laknak. Aki velem tart oda, annak a következőket tudom ajánlani. Külön fizetés tőlem nem lesz, ám amit ott találnak az az önöké, kivéve azt az egyetlen gyűrűt, éppen ezért amit találnak meg szeretném nézni, mielőtt elpakolják. Mivel túlvilági lényekkel is kell esetlegesen küzdeni, így annak aki jön, a kedvenc fegyverét egy időre elkérem és elintézem, hogy örökre mágikus aura vegye körül, ezzel biztosítva az esélyt ezen lények elleni harcra.
Ez hát az ajánlatom és a bosszúm kezdete (itt egy pillanatra megvillan a szemem).