[Cassandra]

Na akkor kezdeném egyből én a sort.
Gyerekkorom óta imádom az állatokat épp ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy a tervem, miszerint állatorvos leszek egyszer valóra váljon!
A lovakkal kapcsolatos érzéseim KB.10éves koromban kerültek előtérbe, mikoris egy ismerős révén a nyári szünetemet három fantasztikusan jó fej paci társaságában tölthettem el.
A gimnázium második osztályáig minden nyarat ott töltöttem, de sajnos lassan elfogytak a lovak(szerencsére szép hosszú életük volt), így az utolsó évben már csak egyetlen lóval kellett foglalkoznom, aki az év decemberébe gyújtogatás álldozata lett.
Aztán, 2004ig semmi, azóta viszont komolyan nekikezdtem a lovaglás tanulásnak.
Az első órák....ÖT éve vártam arra a napra, mikor újra nyeregbe ülhetek.És alig hittem el aznap reggel, hogy eljött.
Begördült az autó a lovastanyára és kapásból magávalragadott a környék.Miután kiszálltam rögtön megcsapott a semmivel össze nem téveszthető "édes" lószag.
Mióta az eszemet tudom lovakkal akarok foglalkozni(bármilyen formában) és akkor, ott ez az érzés totálisan a hatalmába kerített!
A formaságok után megnézhettem a számomra előkészített pacit.Egy gyönyörű, Sába nevű kanca volt.Ha lehet ilyet mondani; azonnal beleszerettem!
A nyeregbe csak kisebb nehézségek(vagy túl kicsi, vagy túl nagy lendülettel próbálkoztam) árán tudtam beülni, de végül sikerült.
És innentől kezdve újra átéltem azt amit legutoljára több mint öt évvel azelött.Azt akartam, hogy megfagyjon az idő, hogy az az óra örökké tartson.Abban a pillanatban minden szépnek és felhőtlennek látszott.
De sajnos az óra véget ért és én visszazuhantam a mindennapok szürkeségébe.
Ez a nap igazán nagy hatást gyakorolt rám!És már alig győztem kivárni a következő alkalmat(egy hétre rá), amikor újra átélhettem ugyanazt a csodálatos élményt.
Ez ezelött két éve volt, azóta már egy Haly nevü herélthez járok hétvégente és a kezdeti ügyetlenkedéseimnek már nyoma sincs, de továbbra is hétről-hétre várom a napot, mikor újra a nyeregbe ülhetek(amihez sajnos most egy ideje nem volt szerencsém).
Időközben kaptam egy kancát, Cassandra személyében, aki nemrég sajnos elpusztult, de egy csodálatos csikót(Anteusz, 10 hónapos, méncsikó) hagyott magaután, akihez nagy reményeket fűzök.
Szóval engem a lovak világa megbabonázott, magával ragadt és, hacsak valami megváltoztathatatlan nem történik, akkor úgy fest egy jó ideig még nem is ereszt.