Verselő kedvű hódítósoknak :)
 

Közkívánatra(A köz ez esetben Phoenix)itt egy téma, ahol mindenki megcsillogtathatja verselőtudását.
Itt leírhatod akár saját versedet, akár kedvenc versidézetedet.Erre láttam már igényt a régi fórumban is, szóval gyerekek verselésre föl:)
Íme egy régebbi saját szösszenet indításként...
Pillanat


Egy pillanat
És más lesz az életed.

Egy pillanat
És hiszed mi nem lehet.

Csak egy pillanat
És elvész a reményed.

Egy pillanat
S az álmod megleled.

Egyetlen pillanat
Elég, hogy ember légy.

Egy pillanat
Elég, hogy múltba véssz.

Egyetlen pillanat
Ennyi mi kell nekem.

Csupán egy pillanat
Ennyi az életem!

2005.09.16.

Köszönöm Cassandra :)
nagyon jó ez a versed is :) remélem minél többet megosztasz velünk :D

Ez nem magántéma, Más is írjon ide...
Egyébként köszi :D
Pirkadatig


Halk suttogás,
Hangos sóhajok.
Ez minden,
Minden, mit halhatok.

Sötét éjszakák,
Halvány árnyékok.
Csak ez van,
Ez van, mit láthatok.

Ám ott egy fénysugár,
Távol a sötétben.
Ott dereng,
De el nem érem.

Szól egy hang
A sóhajok közül.
Hallom azt,
Bár meg nem értem.

Lassan megvirrad,
S én remélem:
A fény megmarad,
S szavát megértem.

2000.08.01.

így van :) mindenki mutassa meg, hogy milyen versei vannak :) de tőlem ne várjatok, mert hülye vagyok az íráshoz :P de szeretem őket olvasni

Akkor tessék bepötyögni a kedvenc idézeted :p

öööö....ez az :D
Nem tudom, hogy vársz-e rám - csillagfényes éjszakán
Örünél-e akkor nekem - és szeretkeznél-e velem

///Aljas kúszóbab - Zöldhajú lány :P ///

amúgy rendes idézet most nem ugrik be, de ha megtalálom, akkor majd szólok :D

Talán a mostani kedvencem ez:)

A küldetésed

Járd az utat vándor
mely a homályba
vezet, csak te győzheted
le, a sötét gyűlöletet.

De a jó társ mindig
ha baj van készen áll.
Sasszárny verdes
és a homály eltűnik lásd.

Lásd az utat magad elött,
mert nem veszélytelen,
az élethez sastekintet kell
a végzeted csak így kerülöd el.

Kardod szent, de mit
sem ér, ha nincs
lángoló lélek és
tiszta szív.

Mert fegyvered nem elég
ha lelked és szíved nem tiszta,
a győzelemhez az vezet
és meg tudod mi szíved titka.

(Nem saját vers)

ez is nagyon jó :)
saját vagy talált? :P

Gyüjtött:)
Szeretem a verseket, de inkább olvasni mint irni:)

mint én is :P

sziasztok
ezt birták rolam költeni a hoditoban
:D :D :D

Csucsi egy nagy állat,
a Csoport meg nem komálja
de ha egyszer beszolnak,
Megy a rengés meg a száraz
no de enyi épelég,
kapjátok be a lényegét.

csucsika!Egyszer is elég beidézni, látjuk.;)
Békés!Nem csodálom, hogy ez a kedvenced, nagyon bejövős:)

bocsi:eek:

Rám néztél
Rám néztél….
Gyönyürű szemedben kíváncsiság…
mely hívott lelked mélyére,
s mely utat pillanatok töredéke semmissé tett,
nem is létezett talán….
Csak én éreztem szemed melegségét
…és fürödtem benne bambán,
míg gondolataim dörömböltek
tehetetlenül...
Elvarázsoltak arctalan szavaid,
s most itt állsz, látom arcod is.
Szavaid próbálnak beléd kapaszkodni,
melyeket egyszer nekem adtál,
s én látom zavarod, mi az enyém is,
te nem tudod, elvedd, vagy visszaadd.
Hát így álltunk ott….
S most kusza gondolataim rendezgetem,
képzeletem színes képletté vált,
már látlak benne, s meg kell fejtenem.
2005.05.27

Szerelem

A szerelem tűz,
Éget, ha rátalálsz.
A szerelem űz,
S nyugtot nem találsz.

A szerelem vad,
Első csók a tavaszom,
A szerelem vak,
Az utolsó csak fájdalom.

http://balko.hu/forum/images/smiles/023.gif ez nagyon jó vers :)

Na látom fellendült a téma!
A veresek nagyon jók;)
Egy másik szösszenet.
Cím nélkül...

Hajnalban, hideg verítékben
Riadtdan könnyekkel szememben
Álmom utolsó foszlányával
És reményem tűnő nyomával
Szívemben kongó ürességgel
Kegyetlen, nem múló fájdalommal
Szobámban síri félhomályjal
Hitem emlékét se lelem már
Ordítanék, sírnék, menekülnék
De hangom elnyeli a homály
Könnyem beissza a tátongó űr
S a semmi minden percben követ
Majd körbenézek és ráébredek
Csak egy újabb nap virradt a világra...
2006.01.08.

Hódítós vers következik:

Háború

Seregünk vadjai vérszagra gyűlnek,
Országunk bölcsei tanácsot ülnek,
Messzeföld urának levelet küldnek.

Levelünk megírtuk vöröslő vérrel.
Sereget küldünk mi még ezen éjjel:
Dúljanak, öljenek, nevetve, s kéjjel.

Éjfélkor csatakürt szólal meg távol.
Menekül mind az, ki gyáva vagy bátor.
Úrrá lesz rajtunk a győzelmi mámor.

Köszi. A felolvasást egyetlen feltétellel engedélyezem: Ha nem ellenem indul az a sereg. :-)
Amúgy aki szereti felvágni a költői vénáit, annak ajánlom figyelmébe a www.amh.hu oldalt. (Miért lehet url-t csak 15 hozzászólás után küldeni? Kis trükközéssel úgyis el tudja küldeni, aki akarja.)

Ezzel az oldallal már találkoztam korábban is, nagyon jó...mint a vers, mely harcra buzdít :)

Kivont karddal büszkén
megáll,
Egy lovag a szirt magasán,
lába előtt felhős a táj,
tej-szín könnyek fátyola száll.
Domb tövében serege vár:
deli vitéz tízezerszám.
Egyet suhint, kettőt kaszál,
oszlik a köd kardja nyomán,
s hogy a látvány elébük tár
száz faluval ékes lapályt,
a sokaság emígy kiált:
Bajnokunk! csak előttünk járj,
s lebírjuk e földek hadát,
ha népünktől elvitatná
vérrel szerzett örök jogát...

(Nem saját vers.)

Békés, ha ez saját(mápedig úgy gondolom az), akkor őszintén gratulálok hozzá ;)

Gyerekek megihlettetek :)
Íme a legújjabb szösszenet...

Vándor

Pata dobban,
Lánc ha csörren
Ködböl indul,
Ködben vész el
Szürke lován,
Harcra készen,
Fegyverével
Jobb kezében
Megy a vándor,
Vár a napra
Mikor indul
Újra hadba

Grat!
 

Le a kalappal előtted!!

Csoda-tünemény

Ilyenkor a tavasz kapujában, azt beszélik
Minden oly’ csodás, tüneményes. De hidd el
Mondhatja bárki: mint a fátyol vízesés.
Nekem te vagy minden cseppje
Csak hajad zuhatagát látom.

Mint a zöldellő fa a tavaszi napsütésben.
De te vagy minden levélen,
S a tavaszi harmat minden cseppjében.
Csak a szemedet látom: mint az örvény,
Melybe bódultan zuhanok.

Hiába mondjátok nekem: mint a nyíló rózsa.
Nekem az is te vagy.
Harmatos ajkaid midőn szólásra nyílnak.
Ne említsék nekem a csodás nyári éjjelt.
Szembogarad sötétjében elveszek.

Kérlek, nézz rám! S ha kell, elmondom ezerszer.
Nincs a világon oly’ csoda-tünemény, mint Te.
Én már nem nézem éjjel az égboltot,
Szerelmed jelenti nekem az utolsó csillagot.
S ha ez kihuny, hidd el, én belehalok.

Akkor itt is megköszönöm:)

A szerelem virága

Virágszál, kit nem láttam meg
A hatalmas mezőn.
Ó, mily’ vak voltam.
Hol voltál eddig kedvesem?

Bimbó voltál? Nem nyitottál?
A magból épp’ csak előbújtál?
Ó, te nagyvezér lánya!
Hol voltál eddig te drága?

Szép vagy, szép – de meddig?
Éltető föld nélkül
Életed hogy telik?
Hol vagy már szép szerelmem?

Ki volt, ki leszakajtott,
S magának vázába rakott?
Merre raboskodik már a szíved?
Merre keresselek, egyetlenem?

Őt választottad, ne kutassalak?
Lehet, én is csak vázába raknálak?
Nem! Ismét földbe tennélek,
Mert örökké szeretlek!


Aztán szóljatok, ha meguntátok sablonos szerelmes verseimet :D

Dehogy unjuk, dehogy unjuk...én úgysem írok szerelmes verseket, meg itt mindenki hódítós, akik inkább a fentiekhez hasonlót kreálnak, szóval max. javítassz az átlagon;) ;)

Toto akkor írj csak nyugodtan :)

Sziasztok :)

Én bár rímelni nem tudok,
Szivesen olvasgatok.
Szeretem a verseket,
Így érzem emberségteket.

Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.
De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.
Azóta híven nézem őt,
s lesem élete ütemét.
lelket lélegző drága lény:
útitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek, ami angyali...

Buda Ferenc: Szürkeszemű

Szürkeszemű szelíd este
ereszkedik a szívemre.
Szürkeszemű szelíd éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgysem bánod,
úgysem voltam, csak barátod.
Úgyse voltam semmi, semmi.
S egyszer úgyis el kell menni.

Szerettelek és szeretlek.
Akarom, hát elfeledlek.
Elfeledlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt,
de szíveden fehér hó volt.
Fehér hóba beleestem,
Nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó…

tetszik majd elő szedek egy pár sajár szöszenetem

Verset írjak? Legyek galád?
Tán meg se ismer majd, jó atyád!
Hogyha vérrímeket szedek,
Kikaparod saját szemed!
Úgy ég a pof..m előre,
Vajon mi sül ki belőle?

Tán majd páran csak röhögnek,
Forgószékkel felpörögnek.
De ha eccer jól megunom,
Rájukszakad sok GyöngyTyukom. (a rím mijjatt rövid ú! Nem röhög! Ennyire még tudok írni!)

Verset írjak íj időben?
20 liter víz ből belőlem.
A végén kójházba visznek,
de e kis vers itt van Chris-nek. :)

írta: Z

én csak publikálom:)