|
Minden, ami ló...
Kedves hóditósok!
Aki valamennyire ismer, az most nem lepődik meg azon, hogy ilyen témát indítottam. Itt arra lennék kíváncsi, hogy kinek, milyen lovas élményei, tapasztalatai vannak. Érdekelnek az első ügyetlen próbálkozások, az "életemben egyszer ültem lovon..." kezdetü beszámolók épp úgy, mint a múlt hét végi terepről, túráról szóló történetek. Érdekel életed legjobb illetve legrosszabb lovas élménye. Érdekel, hogy kit miért vonz vagy adott esetben éppenséggel miért taszít egy ló látványa, közelsége!? Ez a téma remek szinhelye lehetne, mindenféle lovaglással, lovakkal kapcsolatos probléma megvitatására. Valamint itt eldicsekedhet bárki akinek megadatott, hogy egy lovat tudhat a magáénak. Azaz ide befér minden, ami ló:) |
Én tényleg életemben egyszer ültem lovon:D Szerintem nem voltam 10 éves. Körberöhögött mindenki, mert alig látszottam a lovon. Szerintem a ló is nevetett. Aztán csak addig, amíg édesapám is nyeregbe "pattant", a 100 kilójával...:) Szegény paci...
Amúgy nagyon kedvelem a lovakat, rengeteg indiános történetet olvastam, és az ő életükben a ló nagyon fontos volt. Cassandra, azt hiszem, Mongóliában jól éreznéd magad:) |
Kezdjük a legelején. :)
Amikor először ültem fel, akkor még nem volt gond. Amikor elindult a paci, akkor már igen. :D No akkor hirtelen nem tudtam elképzelni, hogy ezt pasik hogy szokták csinálni......... :D Aztán vicces volt még, amikor a csirke és a paci összecsapásból a csirke jött ki győztesen. :) Kár, hogy épp a pacin ültem... :)))))))))) Szintén emlékezetes, amikor a kezembe adták a kantárat, hogy fogjam már meg egy pillanatra, be kell valamiért szaladniuk a házba. Beszaladtak, bent voltak, még mindig bent voltak, paci pedig megunta a várakozást... :))))) |
Quote:
|
Korban kb én is ott lehettem mint Dav, amikor lovagoltam egypárszor :) bár én nagyon szeretem a lovakat, de sajna nincs olyan ismerősöm, akinél lovagolhatnék, bár nagyon szeretnék :D
|
:)
Pacikat én is szeretem, asszem ezt páran tudják is rólam. Van is két lovacskám.
Régen versenyeztem is díjugratásban, egy megyei 2. helyet tudhatok magaménak, bár utána vagy 2 napíg sírtam, h nem én lettem az 1. összesítésben :D Azért kaptam erre is egy egész szép serleget. :) Mostanában már csak hobbi szinten lovagolok. Legjobb élményem? Nemtom, talán az h törött kulcscsonttal végiglovagoltam még 2 napot nem tudván a törésről. Bár a vállam nagyon fájt :D Még egy egész jó élményem az a fél óra amire a mai napig nem emléxem, ezt is lovaglással töltöttem, csak kaptam némi agyrázkódást, és valahogy kiesett ez az idő az életemből :E |
Na akkor kezdeném egyből én a sort.:)
Gyerekkorom óta imádom az állatokat épp ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy a tervem, miszerint állatorvos leszek egyszer valóra váljon! A lovakkal kapcsolatos érzéseim KB.10éves koromban kerültek előtérbe, mikoris egy ismerős révén a nyári szünetemet három fantasztikusan jó fej paci társaságában tölthettem el. A gimnázium második osztályáig minden nyarat ott töltöttem, de sajnos lassan elfogytak a lovak(szerencsére szép hosszú életük volt), így az utolsó évben már csak egyetlen lóval kellett foglalkoznom, aki az év decemberébe gyújtogatás álldozata lett.:( Aztán, 2004ig semmi, azóta viszont komolyan nekikezdtem a lovaglás tanulásnak. Az első órák....ÖT éve vártam arra a napra, mikor újra nyeregbe ülhetek.És alig hittem el aznap reggel, hogy eljött. Begördült az autó a lovastanyára és kapásból magávalragadott a környék.Miután kiszálltam rögtön megcsapott a semmivel össze nem téveszthető "édes" lószag.:rolleyes: Mióta az eszemet tudom lovakkal akarok foglalkozni(bármilyen formában) és akkor, ott ez az érzés totálisan a hatalmába kerített! A formaságok után megnézhettem a számomra előkészített pacit.Egy gyönyörű, Sába nevű kanca volt.Ha lehet ilyet mondani; azonnal beleszerettem! A nyeregbe csak kisebb nehézségek(vagy túl kicsi, vagy túl nagy lendülettel próbálkoztam) árán tudtam beülni, de végül sikerült. És innentől kezdve újra átéltem azt amit legutoljára több mint öt évvel azelött.Azt akartam, hogy megfagyjon az idő, hogy az az óra örökké tartson.Abban a pillanatban minden szépnek és felhőtlennek látszott. De sajnos az óra véget ért és én visszazuhantam a mindennapok szürkeségébe. Ez a nap igazán nagy hatást gyakorolt rám!És már alig győztem kivárni a következő alkalmat(egy hétre rá), amikor újra átélhettem ugyanazt a csodálatos élményt. Ez ezelött két éve volt, azóta már egy Haly nevü herélthez járok hétvégente és a kezdeti ügyetlenkedéseimnek már nyoma sincs, de továbbra is hétről-hétre várom a napot, mikor újra a nyeregbe ülhetek(amihez sajnos most egy ideje nem volt szerencsém). Időközben kaptam egy kancát, Cassandra személyében, aki nemrég sajnos elpusztult, de egy csodálatos csikót(Anteusz, 10 hónapos, méncsikó) hagyott magaután, akihez nagy reményeket fűzök. Szóval engem a lovak világa megbabonázott, magával ragadt és, hacsak valami megváltoztathatatlan nem történik, akkor úgy fest egy jó ideig még nem is ereszt.:D |
Úgy fest lassú vagyok:p:rolleyes:
|
Quote:
|
Természetesen a lovak miatt mondtam csak:) Ha valahol még igazán tisztelik és szeretik a lovakat, akkor az Mongólia:)
|
| All times are GMT +1. The time now is 23:05. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2024, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu