Hódító / Queosia forum

Ez az eRomán hadügyminiszter cikkének fordítása:
"---------------------------------------- -----eRomania--------------------------- -------------
Két hónappal ezelőtt Románia olyan hadigépezet volt, ami 1 v 1 harcban minden ellenfelét le tudta gyűzni. Mellettünk volt a nagyobb népesség nyújtotta előny. A lakosság ütése kolosszális erejű volt. a hadseregnek pedig 300-400 tagja volt, akik megfelelő helyen és időben ütöttek.

A magyarokat úgy vertük le +400.000-rel, hogy szinte kisujjunkat sem kellett megmozdítanunk, az indonézeket kicsivel nehezebben. Mi voltunk az elsők erepen, Indonézia örök második, Magyarország meg gyenge erejű játékosokkal teli harmadik.

A dolgok azonban változtak. Indonézia megmaradt a csúcson, ám ez annak köszönhető, hogy olyan robbanásszerűen fejlődő szövetségesük volt, mint Magyarország. Magyarország pedig egészen egyszerűen az eRepublik új hadigépezetévé nőtte ki magát. Indonézia lakossága kicsi, valahol 1500-2000 naponta belépő, valódi felhasználót saccolok, Románia aktív lakossága 3000-4000 Magyarországé pedig lassan 6000.

A dolgok akkor fordultak rosszra, amikor Karnatakát elértük. Akkor és ott, egy olyan kétfrontos háborúban ahonnan egyik támadót sem sikerült kiiktatni, no meg az indonéz exploitok miatt... Elveszítettük WSR-t és Podoliát.

Ezután egy non-combat időszak következett, ahol mindannyian a bennünket ért megaláztatást igyekeztünk elfojtani, s amikor sokan közülünk abba is hagyták a játékot. Magam részéről visszatekintve az elmúlt időszakra úgy érzem, sokat hibáztunk. Vagy abba kellett volna hagynom, s lezárni ezt az egészet, vagy az első naptól kezdve konstruktív módon állni hozzá a problémához. A kiábrándultság nagy volt... és én nem tudtam határozott célokat megfogalmazni.

Ha Alex Craciunt vádoljátok a Podolia-WSR fiaskóért, háromnegyed részben engem is vádoljatok, mert legalább ekkora részem volt az akkori döntések meghozatalában.

Egy héttel ezelőtt döntöttem úgy, hogy a Matzanesia hadművelettel párhuzamosan fel kell élesztenünk Romániát, és kínálkozott is egy lehetőség, hogy Podoliát jelentőseb áldozatok nélkül visszavegyük. Három óraműpontossággal kivitelezett akció következett, és Podolia éjra a mienk lett, minimális kiadással.

Sajnos itt kezdődtek a gondok. Ha tudtam volna, mennyire tehetetlenek vagyunk... azt hiszem, bele sem vágtunk volna. Fölöslegesen játszottunk okosan, és vettük vissza Podoliát, ha mostani állapotában Románia a magyar haderő 50%-val sem képes megállni a csatában. Két hónapja azt mondtuk: két fronton tehetetlenek vagyunk, most egyetlen fronton mértek ránk megkérdőjelezhetetlen vereséget.

A Moldáviával való csiki-csuki olyan taktika volt, ami addig a pillanatig odázza a Magyarországgal való végső konfrontációt, amikor mi is készen állunk majd arra. Ez a pillanat ma 11:00 órakor volt Dnipronál. Higgyétek el, soha nem kínálkozott erre jobb alkalom, s úgy terveztünk el mindent, hogyha ma nyerünk, Podolia meg lett volna mentve.

Sajnos Románia többé nem nagyhatalom, vagy ha az is, összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint Magyarország. Magyarországé a raw power: kis és középszintű játékosok serege, s az első baby boom játékosai, akik ma már 100 fölött ütnek. Övék a számbeli fölény, és a szervezettségből a fegyelemből fakadó taktikai előny. Hadtesteik 3-4 hónaposak, olyan is van, ami 2 hónapja áll fenn. A lelkesedés most a legnagyobb, ők most csinálják azt, amit mi ősszel csináltunk. A magyarok 300.000-rel többet ütnek ma, mint mi, normális körülmények között.

Nálunk a FAR (légierő) 1 éves+, a VM (hegyivadászok) 9 hónapos, FTR (szárazföldi erő) úgyszintén, még az AIR (független hadsereg) is 6 hónapos. Az emberek unottak, fáradtak, fásultak, a vezetők kiégtek... a többség frusztrált, sokan RL gondokkal a nyakában, sokan határozott cél nélkül játszanak. Munkájuk viszont kitűnő: még ott van bennük a stratégiai megbeszélések biztos pontja. A gond a 16.7 erejű tankkal van, aki kétkattossá vált, és fegyver nélkül harcol a legutóbb megnyitott csatában, vagy méginkább azzal a Field Marshallal, akinek a wellnesse 15 (pristanda)

........................

Magam részéről az elmúlt napokban igen keveset voltam fenn, kb 1-2 órát naponta. Számomra ez nagyon kevés.

Ha tovább akarunk lépni, szakítanunk kell a múlttal, verhetetlenségünk büszkeségével, a diplomáciai kérdésekben tanusított arroganciánkka és így tovább. A nulláról kell újrakezdenünk mindent, ezt már egyszer elmondtam, de mindeddig ezt magam előtt is megpróbáltam letagadni... a Podoliának nevezett lehetőség által. A sors megmutatta, hogy nem érdemeltük meg a számunkra megadatott lehetőséget, amit a magyarok figyelmetlensége tett le elénk tálcán.

Alulról kell a munkát újrakezdeni, újra kell gondolnunk a hadsereg felépítését, fel kell frissítenünk a katonai egységek vezetését, úgy, hogy a régieket ne távolítsuk el, de az új generáció legkiválóbb emberei lehetőséghez jussanak. Új utat kell törnünk magunknak, anélkül, hogy a talán-talán-ban, újabb kiskapukban higgyünk, amik talán visszavisznek oda, ahol voltunk... Kiskapuk nincsenek... Ezt igazolta a mai nap.

Szeretnék végül köszönetet mondani azoknak, akik a mai csatában WP-kre költötték utolsó aranyaikat... Nagy csata volt, és vesztettünk. S bár vesztettünk, sokunk áldozatkészségére azonban büszke vagyok. Említsem, hogy alex201 250 goldot költött ma saját pénzéből? Alex Craciun, grinch és Piratul úgyszintén? Nem is beszélve the_mihairól, butnaruról, smifről... Romániának nincs meg többé egykori pénzügyi ereje, de egyéni erőfeszítés terén azt hiszem, ma újra nagyok voltunk.

Választások jönnek... És... Várom, hogy az új világbajnokságra egy új csapat álljön föl.

---------------------------------------- -------fordítás vége----------------------------------- ------- "

Lenyomtuk Őket!!!!
Csak nehogy visszavágjanak...