Vicces történetek! :D
 

Asszem ezt nem kell ragozni...:D :D :D :D :D

Egy cégnél karácsonyi ünnepség volt és az emelkedett hangulatban X munkatárs nagyon megkívánta a főnök titkárnőjét. A titkárnő is hasonlóan érzett, így bementek a főnők irodájába egy kis mulatozásra. A titkárnő a főnök íróasztalán kötött ki.
A klasszikus íróasztaliszexet akarták gyakorolni, csak sajnos nem vették észre, hogy a fiók kicsit ki van húzva. X munkatárs az első lökés után óriásit üvöltött.
Hirtelen hátraugrott, majd elájult. Idézet a rendőri jelentésből:
"X munkatárs heregolyói belógtak a fiókba, és amikor lökött egyet, betolta a fiókot.
A hirtelen fájdalomtól megpróbált szabadulni és reflexszerűen hátraugrott.
X munkatársnak fiókba beszorult herezacskója a hátraugrás miatt leszakadt."

Epilógus: X munkatársat a munkahelyéről kirúgtak, a felesége elvált tőle.


Csengettek. A lány magárakapott valamit és ajtót nyitott. Jóképű középkorú úr állt a ház előtt :
- Csókolom, a kiadó szoba érdekelne. Egy hétig maradok New Yorkban és előre fizetek.
A lány boldog volt, mert miután elbocsájtották, a rezsit is alig tudja fizetni és hónapok óta üresen áll a kiadó szoba. A formaságok elintézése után a férfi - miután előre elnézést kér - a következőket kéri a lánytól:
- Kisasszony, én először járok New Yorkban, sőt Amerikában is. Mindent szeretnék megnézni és kipróbálni. Először is egy nőre volna szükségem,
- 100 dollárt fizetnék egy alkalomra - ebben kérném a segítségét.
A lány agya szaporán dolgozni kezd. A férfi jóvágású, a felkínált összeg nagyvonalú és ő pénzzavarban van. Miért egy sarki lotyó vágja ezt a jó pénzt zsebre ?
- Uram, volna egy ajánlatom. Én ugyan még nem csináltam ilyet, de ha úgy gondolja, hogy én megfelelnék erre a célra, akkor ne menjen sehová.
A lány fiatal, csinos, alakja kifogástalan, a férfi azonnal elfogadja az ajánlatot. Tíz napon keresztül minden este leteszi a százdollárost az asztalra és ennek fejében elsőosztályú kiszolgálásban részesül.
Letelt a kiküldetés, a férfi csomagol.
- Most hová utazik - kérdezi a lány ?
- Megyek haza. Izraelbe.
- Izraelbe ? Az én anyám is ott él.
- Melyik városban lakik ? - kérdezi a lány
- Haifában
- Melyik utcában ?
- A Dávid király sugárúton az 58-as szám alatt.
- De hiszen az én anyám is pont ott lakik !
- Igen kislányom, tudom. Én vagyok anyád második férje és ezt az 1.000 dollárt ő küldte neked, hogy enyhítsen anyagi gondjaidon.



Baleseti jegyzőkönyv:

Egy 10 emeletes lakóház épitésénél dolgoztam. A munka végeztével a tetőn fenn maradt mintegy 110 kg-nyi tégla. Egy csiga segitségével próbáltam meg leereszteni. A súlyom viszont csak 84 kg. Rohamosan emelkedni kezdtem - elfelejtettem elengedni a kötelet - és úgy az 5. emelet közelében találkoztam a ládával. Ennek a számlájára róható fel: a betört koponyám, a 4 eltört bordám, és a 2 eltört térdem. A láda a földhöz csapódott és az alja kiszakadt. Már csak 23 kg-ot nyomott, igy elkezdtem zuhanni. A 6. emelet magasságában találkoztam a ládával, ezért: kitört 8 fogam, és eltört a jobb csuklóm. Utána az alul heverő téglahalomra estem, ezáltal: eltört 3 gerinccsigolyám és mindkét vállam. De elvesztettem a józan itélőképességemet és elengedtem a ládát tartó kötelet.


Mosórongy

Mi nők mindannyian tudjuk, mit jelent egy nőgyógyászati vizsgálatra való felkészüles. Testileg és lelkileg is különleges előkeszületeket igényel, beleértve a ruházat megfelelő kiválasztásat és a szokásosnál is alaposabb tisztálkodást, nehogy valami kellemetlenség legyen. Az egyik magazin pályázatot irt ki nőknek a legcikisebb nőgyógyászati elményük megirására. Az 5000 dolláros fődijat ez a pályamű vitte el:

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőböl, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlelte a terepet, majd így szólt:
- Huha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészüles... Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házifeladatok ellenőrzése stb. Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!


Megtörtént... (nem velem)

Autóval utaztam Montreálból Quebec Citybe, a 20-as országúton, amikor megálltam egy pihenőnél, hogy használjam a "kisfiúk szobáját". Az első fülke használatban volt, betértem a másodikba.
Alig ültem le, amikor a szomszédból egy hang megkérdezi:
- Halló, hogy vagy?
Nem tartozom azok közé, akik beszélgetésbe elegyednek egy férfi WC-ben mindenkivel, de ez alkalommal nem tudtam megállni, kissé zavartan válaszoltam:
- Elég jól!
Mire a szomszédos férfi megkérdezi:
- Mijáratban vagy?
Micsoda kérdés! Arra gondoltam, ez a beszélgetés határozottan kezd bizarr lenni, ezért csak annyit mondtam:
- Mint ön is, kelet felé utazom!
A szomszéd idegesen megszólal újra:
- Te, ide figyelj! Vissza foglak hívni, a szomszéd fülkében van egy hülye, aki minden kérdésemre válaszol, - szia!


:) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :)

Meghökkentőőőő

Egyik multinacionális vállalatunk nagyreményű fiatal (24 éves)
manager csajának születésnapja közelgett. Édesanyjával élt együtt, ezért a kollégák a mama bevonásával megrendeztek a meglepetés party-t. Mindenki bement a lány szobájába, ajándékok, lufik, torta stb. kikészítve. Lakás bezárva, villany leoltva. Érkezik az ünnepelt. Már az előszobából hívogatja
Fifi nevű kis ölebét. Fifike nem kerülhet elő, mert őt a társaság "foglyul ejtette" a leány szobájában. Managerünk csak hívogatja: Fifike, Fifike! A szobában hallani, hogy a csajszi járkál a lakásban. Konyhából a fürd őbe, majd csobogás, ismét konyha, és újra keresi kutyusát. Fifike, Fifike! Egyszer csak benyit a sötét szobájába - közben folyamatos Fifikézés -, felkapcsolja a villanyt. Megdöbbenés. Managerünk ott áll az ajtóban anyaszült meztelen és combja, szemérem tájéka jó vastagon Nutella krémmel van bekenve .
Na, ja. Én a mobilomat hagytam a kocsiban. Másnak is akadt sürgős dolga,csak a mama és Fifike maradt a bulin. A lány másnap kilépett.

Üzenetrögzítő a pszichiátrián

Jó napot, üdvözlöm a pszichiátria gyorssegély szolgáltatásánál! Ha ön kényszerbeteg, nyomja meg az 1-es gombot többször.
Ha ön kodependens, kérjen meg valakit, hogy nyomja meg ön helyett a 2-es gombot.
Ha önnek több személyisége van, nyomja meg a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os gombokat.
Ha ön paranoiás, tudjuk kicsoda ön, és mit akar. Maradjon a vonalban, amíg lenyomozzuk a hívás helyét!
Ha ön hallucinál, nyomja meg a 7-es gombot, és hívását továbbítjuk az anyahajóra.
Ha ön skizofréniás, figyeljen jól, mert a hang megmondja, melyik számot nyomja meg. Ha ön mániákus-depressziós, tökmindegy milyen gombot nyom meg, úgysem fog válaszolni senki.
Ha ön diszlexiás, nyomja meg a 969696969696969-et.
Ha ön idegbajos, cseszegesse a kettőskereszt gombot, amíg munkatársunkat kapcsolják.
Ha ön amnéziás, nyomja meg a 8-as gombot és diktálja be nevét, címét, telefonszámát és anyja leánykori nevét.
Ha ön poszttraumás rendellenességben szenved, l-a-s-s-a-n és ó-v- a-t-o-s-a-n nyomja meg a 0 0 0-át.
Ha ön bipoláris, kérem, hagyjon üzenetet a sípszó előtt vagy a sípszó után vagy a sípszó előtt. Kérem, várja meg a sípszót.
Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
Ha ön kishitű, kérem, tegye le. Munkatársaink túl elfoglaltak ahhoz, hogy önnel traccsoljanak.
Ha menopauzás, tegye le, kapcsolja be a ventillátort, feküdjön le és sírjon. Nem marad ez mindig így, ne féljen.
Ha ön szőke, ne nyomjon semmilyen gombot, úgyis elrontaná.

Ditke, Te hol olvasol ilyeneket? ;-)

Priviben részletezem...

A bankban...

Egyik délután a bankomban álltam sorban, amikor kislányom elhatározta, hogy levezeti fölös energiait, és ámokfutásba kezd. Mikor nagy nehezen sikerült elkapnom, szigorúan rászóltam:
- Ha nem hagyod most azonnal abba a rohangálást, elfenekellek! Mire ő fennhangon:
- Ha nem engedsz el, most azonnal, megmondom a nagymaminak, hogy láttam tegnap este, amint puszilgatod apu pisilőjét! Azt hiszem ilyen csend még nem volt egy bankban, meg a pénztárosok is megdermedtek kezükben a bankó-kötegekkel...
Méltóságom utolsó morzsáival még sikerült kivonszolnom a lányomat az ajtón, de még épp hallottam az összecsukódó ajtószárnyak között, amint kirobban mögöttem a röhögés...

ez tök jó volt Chris!
:) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :)

Megtörtént (nem velem), csak hogy lássátok, milyen bunkók az emberek.
Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltelál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.
- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes, tar frizura, feszűlős gatya, bőr kabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a paraszt nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!

Egy (kis)fiú naplójából 1.

Délután felhívott KisJoe, hogy este lesz egy buli, nincs-e kedvem elmenni. Azt is mondta, hogy lesz pia meg nők. Nem értettem, hogy miért hangsúlyozta ezeket annyira, de nem érdekes. Mondtam, hogy meg kell kérdezzem a nagymamát, hogy mit szól hozzá. Megbeszéltük, hogy feljön értem, és ha mehetek, akkor megyünk. A nagymama nem nagyon örült a dolognak, kérdezte, hogy a házigazda szülei otthon lesznek-e, mondtam, hogy biztosan, miért mennének el. És különben is, ki csinálná meg akkor a szendvicseket, meg a kakaót. A nagymama a lelkemre kötötte, hogy ne igyak sok kakaót, mert akkor szorulásom lesz (vagy hasmenésem?). Meg hogy ne maradjak sokáig. A nagymama kivasalta a sötétkék dzsörzénadrágomat, meg a fehér volt úttörőingemet, azt húztam fel, meg a világoskék kötött kardigánt, a barna szandállal.

Fél hétkor feljött KisJoe, nagyon röhögött, mikor ajtót nyitottam neki. A nagymama neki is megmondta, hogy együtt jöjjünk haza, és ne későn. Meg a kakaót is. KisJoe csak röhögött, és biztosította nagymamát, hogy haza fog hozni. Lehet, hogy kocsival? Elindultunk. KisJoe hátbavágott, és azt mondta, hogy nagyon aggódik az öreglány. Biztos valamelyik idősebb lányra gondolt a buliban, aki nem tudja, hogy mi van velünk, ezért mondtam neki, hogy siessünk. Azt mondta, hogy oké, de előbb menjünk el hozzájuk, mert abban a ruhában nem mehetek el a bulira, amit a nagymama rám adott. Kérdeztem, hogy miért, de megint csak röhögött. Adott egy pár sportcipőt, egy farmert, meg egy "Pumpiron" feliratú, sárga pólót, hogy húzzam fel őket. Azt mondta, hogy a másik ruhámra vigyázni kell, mert ha összepiszkolom, a nagymama nem fog örülni. Ebben igaza volt. Mikor a dzsörzénadrágot lehúztam, KisJoe szemei kigúvadtak, majd elkezdett a könny patakzani belőlük. Furcsa hangokat hallatott, mint aki nem nagyon kap levegőt. Megijedtem, hogy esetleg asztmás rohamot kapott, de a végén visítva röhögni kezdett. Mikor magához tért, lihegve megkérdezte, hogy mi a franc van rajtam. Nem tudom, mit látott, amitől ennyire kell röhögni, hiszen a sötétkék harisnyanadrágomon kívül semmi nem volt rajtam. Azt mondta, hogy azt feltétlenül le kell vetnem, mert ha valamelyik csaj meglátja, akkor hatalmas kabaré lesz. Nem tudom, miért kellene meglátnia bárkinek is a harisnyámat, de levetettem. Felvettem a KisJoe által adott ruhákat, de a nadrág el volt a térdénél szakadva. Azt mondta, hogy nem számít, direkt ilyen. Szegény nagymama, ha látna... Odaértünk a buli helyszinére. Valahol nagyon hangosan hallgatott valaki valami borzalmas zenét, mert már az utcán hallottuk. KisJoe becsöngetett egy ajtón. Mikor kinyitották, a zene iszonyúan felhangosodott, kiderült, hogy onnan jött. A srác, aki beengedett minket, kicsit furcsán nézett, szerintem nagyon fáradt volt, mert alig állt a lábán. Abban a szobában, ahonnan a zene bömbölt, elég sötét volt, mondtam is KisJoenak, hogy fel kellene kapcsolni a villanyt. Erre ő azt mondta, hogy na, csak az kellene. Kivonszolt a konyhába, ahol három lány ült az asztalnál, egy srác pedig alatta feküdt. Biztos nem bírta a hangos zenét, azért pihent le itt kint. KisJoe bemutatott a lányoknak, majd beszélgetni kezdett velük. Az egyik, egy szőke hajú, megkérdezte, hogy kérek-e valamit inni. Mondtam, hogy jöhet a kakaó, erre jót nevetett, azt mondta, eredeti vagyok, és hozott a szobából egy poharat tele valamilyen teával. Gondoltam ez is jó lesz, és jól meghúztam. Egy részét sikerült lenyelni, csak a maradékot köptem a padlóra. Nagyon rossz tea volt, olyan, mint a nagymama cseresznyebefőttje, mikor kint maradt nyáron a napon egy hétig. A lányok nevettek, KisJoe pedig szídott, hogy hogyan lehet egy háromcsillagos konyakot kiköpni. Kezdett nagyon meleg lenni, meg a szék is imbolygott. Nem nagyon mozogtam, mert féltem, hogy esetleg leszakad. KisJoe a lányokkal pusmogott, majd odaült mellém, és bizalmaskodva a fülembe súgta, hogy jó vagyok a szőkénél, és kapjam el, mert teljesen be van izgulva rám. Nem egészen értettem, mit akar ezzel. Talán fogócskázni akar a szőke lány velem? Azt mondta, hogy ne izguljak, tiszta ügy, csak kérjem fel egy lassúra, a többi magától megy. Közben bent váltott a zene, KisJoe egészen izgatott lett, odatuszkolt a szőkéhez, aki már felállt a székéről. "Mennyetek", mondta, erre a lány megfogta a kezemet, és berángatott a szobába. A küszöbben elbotlottam, majd valószínűleg egy fotelon is átestem. A szobában még mindig sötét volt. Kiabáltam is a szőke lány fülébe, hogy villany kellene gyújtani, mert így megint el fogok esni, de ő nem szólt, csak a karjait a nyakamba tette, és éreztem, hogy nekem nyomta magát. Elkezdett ringatózni, meg lépkedni ide- oda. Valamit mondott, de nem értettem. Megkértem kiabálva, hogy mondja mégegyszer, erre a fülemhez hajolt, és azt kérdezte, hogy miért nem táncolok. Erre én visszakérdeztem, hogy miért táncoljak. Nevetett, majd megnyalta a fülemet. Eléggé rossz érzés volt, föleg mert utána a nyála miatt fázott a fülem. Addig-addig huzogatott ide-oda, míg én is kénytelen voltam ritmusra lépkedni. Igy tekeregtünk a sötétben, csak az ajtót láttam néha, ha arra fordultam. Egyszerre csak megláttam KisJoe-t, ahogyan integet az ajtóból és valamit kiabál. Nem értettem, ezért odakiáltottam neki, hogy mit akar. Erre azt kiabálta vissza, hogy marha vagyok, meg hogy kapjam már le. Hogy őszinte legyek nem értettem, mire gondol. Sapka nincs a fejemen, akkor meg mi a fenét kapjak le? Pár perc múlva bejött KisJoe az egyik lánnyal a konyhából, és ők is elkezdtek tekeregni körbe. Mikor úgy fordultunk éppen, hogy KisJoe-val láttuk egymást, mutogatott a lány háta mögött. Hogy miért nem mondta el értelmesen, mit akar? Szóval tekeregtünk, már kezdtem unni, mikor egyszer csak a lány valami nedves vackot rakott a számra. Elrántottam a fejem, mire azt mondta, hogy nnnnaaaaa, engedd!, de hogy mit, azt nem mondta. Aztán rájöttem, hogy a száját tette az enyémre. Mivel megint ezt csinálta, már nem ijedtem meg, sőt, rájöttem, hogy nem is rossz. De mikor a nyelvét bedugta a számba....! Miután megunta a nyelvdugdosást, abbahagytuk a tekergést (végre), és kifelé húzott a szobából. KisJoe nagyon vigyorgott, és az ökölbe szorított jobb kezét úgy tartotta, hogy a hüvelykujja felfelé állt ki belőle. Hogy miket mutogatott ez nekem....?

Egy (kis)fiú naplójából 2.

Bementünk egy másik szobába, ahol szintén sötét volt, de végre csend, a szőke elengedte a kezemet, valami suhogásokat hallottam, meg mintha valaki cipzárt húzott volna le, de hogy ki lehetett, azt nem tudom, mert rajtunk kívül senki nem volt ott, legalábbis nem szólt, mikor bementünk. Már kezdte a szemem megszokni a sötétet, mikor a lány megfogta a kezemet, és az ágyhoz húzott. Mondtam neki, hogy nem alhatok itt, mert a nagymama vár otthon, meg a macim sincs itt, de csak nevetett. Azt mondta, hogy nagyon jópofa vagyok, meg hogy "gyere mááár ééédes". Itt ma mindenki megbolondult? Leültem az ágyra, erre a kezét megint a nyakamba tette, a fülembe lihegett. Hogy ez micsoda hülye szokás! Lerántott az ágyra.... és ami ezután történt, azt nem tudom leírni! Ilyet még sosem tapasztaltam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor magamhoz tértem, de igen furcsán éreztem magam. Mintha egészen hazáig futottam volna, annyira el voltam fáradva, és pisilnem is kellett. Valaki szuszogott mellettem. Megnéztem, a szőke lány volt. Akkor vettem észre, hogy valaki levetkőztetett. Gyorsan felhúztam a ruháimat, és kimentem a szobából. KisJoe-t kerestem. Bementem abba a szobába, ahonnan a zene bömbölt, végre kitapogattam a kapcsolót, és felkapcsoltam a villanyt. KisJoe a fotelban ült, ölében a lány, akivel bejött a szobába. Valamit éppen keresett a lány trikója alatt, és mikor felkapcsoltam a villanyt, azt mondta, hogy "marhaállat". Mondtam neki, hogy mennünk kellene, mert a nagymama idegeskedni fog, erre a lány felnevetett. KisJoe sóhajtva felállt, "debarom", mondta a lánynak, aki erre mégjobban nevetett (hogy beszél ez a lányokkal!). Elindultunk haza. KisJoe kérdezte, hogy "namivolt?" de erre nem tudtam mit mondani. Ez meg csak röhögött, és azt mondta, hogy mostantól kezdve felnőtt vagyok. Hogy miből gondolta ezt?

Egy (kis)fiú naplójából 3.

Mikor hazaértem, a nagymama még ébren volt, és kijött az előszobába. Ahogy meglátott, összecsapta a kezét, és azt mondta, hogy "jesszusom, milyen ruha ez rajtad?". Mondtam, hogy a KisJoe adta rám, hogy az ünneplős ne koszolódjon össze. A nagyi erre csak nézett, majd azt mondta, hogy húzzam le. Még jó, hogy nem vette észre, hogy a harisnya nincs rajtam. Másnap reggel, mikor felébredtem, a nagymama azt mondta, hogy vigyem vissza a KisJoe-nak a ruháit, és hozzam el az enyémet. Kezembe nyomott egy reklámszatyrot, hogy abban van a ruha, én meg elmentem KisJoe-hoz. Ö volt csak otthon egyedül. Odaadtam neki a szatyrot. Mondta, hogy üljek le a szobájában, mindjárt jön ő is. Aztán egy ordítást hallottam, majd azt, hogy KisJoe azt mondja "miaszarez?". Kérdeztem, hogy mi a baj, erre bejött és az ölembe dobta a tegnapi farmert. A térdén levő szakadás szépen be volt foltozva egy darab sötétkék dzsörzével. Kérdeztem, hogy mi a baj vele, hiszen úgyis lyukas volt. KisJoe némán a foltra mutatott. Mondtam, hogy mi a gond vele, hiszen az én ünneplős nadrágom is ebből van. "Éppen ez az" mondta KisJoe, majd előszedett egy ollót, és elkezdte felfejteni a foltot. Nem értettem, mi a baja, de segítettem neki. Mikor készen lettünk, kicsit megbékélt, és azt mondta, hogy most elszívjuk a békepipát. Behozott egy doboz cigarettát, meg gyufát. Mondtam, hogy én még sosem cigarettáztam, de erre azt mondta, hogy a tegnapi este után éppen itt az ideje. Nem értettem, mi az összefüggés. Mondtam is neki, de csak röhögött, meg azt mondta, hogy sok mindent kell még megtanulnom. Rágyújtott, és az én számba is bedugott egy cigarettát. Elég száraz volt a vége. Odatartotta a végéhez a gyufát és mondta, hogy szívjam. Én szívtam is erősen, aztán ki is köptem, mert a füst kaparta a torkomat. Ezen persze KisJoe röhögött, és újra a számba tuszkolta a cigarettát. Megint meggyújtotta, ezúttal nem köptem ki. Bíztatott, hogy szívjam csak, mintha mélyeket lélegeznék. Hát én szívtam, majd megfulladtam. Mikor a feléig elégett, megkérdeztem, hogy nem lehetne-e abbahagyni, mert elég furcsán érzem magam. KisJoe azt mondta, hogy elnyomhatom, ha akarom, és ha gond van, szemben van a WC. Ezt persze megint nem értettem, de hamarosan rájöttem, mire gondolt. Éppenhogy kiértem a WC-re... Igen pocsékul éreztem magam. KisJoe azt mondta, hogy az első tíz szálnál ő is rosszul volt. Mivel hamarosan haza kellett mennem, kimentem a fürdőszobájukba, hogy keressek valamit, amivel elvehetem a szám borzalmas ízét. Találtam egy kis darab szappant, gondoltam, ha a kezet tisztítja, akkor a szájra is jó. Fogtam a ruháimat, elköszöntem KisJoe-tól, és elindultam. A házból kilépve a számba vettem a szappant. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó illatú szappannak ennyire rossz ize van. Mire hazaértem, már négyszer kellett kiköpnöm a habot. A házunk sarkánál a szappant is kiköptem. Érdekes, hogy sokkal kisebb volt, mint mikor bevettem. Szerencsére a nagymama semmit nem vett észre az egészből. Fél óra múlva készen volt a vacsora. Már a szaga sem tetszett, de mikor beléptem a konyhába és megláttam a tojásrántottát, újból a WC-be kellett rohannom...

Ditke nincs folytatás? Tök jó volt.

Felismerted magad ?:D:D:D

Szerintem is baromi jo volt :D
Ditke, kér a nép folytatást! :)

Ez naon ott volt. Kérek lécci könyv címet, és hogy ki az írója. Köcce

Inkább visszakivánom azokat az időket.
Mostanában már a másik oldalról nézegetem a dolgokat (szülői)

Frappáns ügyfélkezelés



A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:

Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy elott is hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant:

- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első osztályra adják!

A hölgy türelmesen válaszolt:

- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló embereket kell elintéznem.

Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:

- Hölgyem, tudja maga, hogy én ki vagyok?!

A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja után nyúlt, és beleszólt:

- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész területén. - A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő. Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz!

A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a fogait vicsorgatva odavetette:
- Kapja be!!

A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:
- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!

:D :D :D :D :D :D

Bírósági jegyzőkönyvek


Mindent ki lehetne magyarázni... Az alábbiak szószerinti idézetek bírósági jegyzokönyvekből...


Kérdés: Maga szexuálisan aktiv?
Válasz: Nem, én csak ott fekszem.

K: Mikor van a születésnapja?
V: Július tizenöt.
K: Melyik évben?
V: Minden évben.

K: Ez a myasthenia gravis befolyásolja a memóriáját?
V: Igen.
K: És milyen módon befolyásolja a memóriáját?
V: Nem emlékszem.
K: Szóval elfelejtette. Mégis, tudna egy példát mondani valamirol, amit elfelejtett?

K: Hány éves a fia, aki magával lakik?
V: Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan.
K: Hány éve lakik magával?
V: Negyvenöt.

K: Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet
csinálták magáról?

K: Szóval a teherbe esése napja Augusztus 8?
V: Igen.
K: És maga mit csinált ez alatt?

K: Szóval van három gyermeke, igaz?
V: Igaz
K: Hány fiú?
V: Egy sem.
K: Hány lány?

K: Hogy végzodött az elso házassága?
V: Halállal.
K: Kinek a halálával?

K: Tudna egy személyleírást adni az alanyról?
V: Közepes magasságú, szakállas.
K: No vagy férfi?

K: Tehát azt mondja hogy a lépcso lefelé vezetett a pincébe?
V: Igen.
K: Lehetséges hogy ugyanez a lépcso felfelé is vezetett?

K: Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon?
V: Minden boncolást hullákon végzek.

K: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
V: Orális.

K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
V: A boncolás kb. Este 8:30-kor kezdodött.
K: És Kovács úr halott volt ebben az idopontban?
V: Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott hogy miért boncolom.

K: Doktor úr, mielott elkezdte a boncolást, ellenorizte az egyén pulzusát?
V: Nem
K: Ellenorizte a vérnyomását?
V: Nem.
K: Ellenorizte a légzését?
V: Nem.
K: Tehát lehetséges hogy az egyén életben volt amikor elkezdte a boncolást?
V: Nem.
K: Miért olyan biztos ebben, doktor úr?
V: Mert az egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban.
K: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
V: Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt és ügyvédként praktizált valahol.

A srác Westchesterben lakott és az Ithaca College-be járt suliba. Már két éve tervezgeti, hogy randira hív egy lányt (aki szintén Westchesterben lakott és az Ithaca-ba járt), de soha nem volt elég bátorsága. Végül is egy nap összesszedte minden bátorságát, és beszélt a lánnyal. Õ nem ellenezte a dolgot, és megbeszéltek egy szombat esti vacsorát. Péntek este a srác a haverjaival elment megünnepelni a dolgot.
Annyit ittak, mintha alkoholtilalom visszatérésére készültek volna fel. Szombaton nagyon rosszul volt, húszpercenként szaladgált a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával késöbb a hányást már törölte a programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akarta lemondani, félt, hogy többször nem lenne bátorsága a lényt meghívni.
Így hát találkoztak a Westchesteri állomáson és bevonatoztak New York-ba. Az étteremben már az elõétel közben bocsánatot kért, és elviharzott a mellékhelység felé. Ezután az elõételt mát megszakítás nélkül végig tudta enni, de a következõ fogás közben ismét ki kellett mennie. A desszert alatt ismét késztetést érzett, de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-be rohangálással, így inkább visszatartotta. A dolog pár perc múlva elmúlt, ám ekkor úgy érezte, hogy némi gáznemü anyag készülne távozni belõle. Úgy döntött, hogy szép óvatosan kieregeti ott az asztalnál. Szerencsétlenségére a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett.
Na most szarban vagyok - gondolta (és érezte is). Ahelyett, hogy azonnal kiszaladt volna a WC-re, inkább megkapaszkodott a székben és egy kicsit megemelte magát, hogy minnél kevésbé nehezedjen rá az "ajándék csomagra". Ezt a jóga-pozíciót fenttartotta a desszert végéig, és közben erõsen gondolkozott, mit tehetne, mielõtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülrõl is megmutatná, hogy mi rejtõzik benne. Igen gyorsan fizetett, és távoztak az étterembõl. Úgy ment az utcán, mint egy cowboy. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtak el.
- Nem lenne gond, ha beugranék, és megvenném azt a mellényt, amit már a múlt héten kinéztem magamnak? - kérdezte a lányt.
- OK, legalább én is körülnézek egy kicsit - válaszolt a lány.
Szerencsére a férfi osztály balra volt, a nõi jobbra. Így hát szétváltak. Hõsünk felkapta az elsõ mellényt, ami a kezébe akadt, majd rohant a nadrágokhoz. Kiválasztotta a sajátjához leginkább hasonló nadrágot, majd az egész cuccot odaadta az eladónak. Közben az egyik szeme folyamatosan a lányon volt, (aki a bolt másik felében nézelõdött), nehogy az észrevegye, hogy nadrágot is vásárolt. Mivel a mellényt nem akarta megvenni összeszorított szájjal (hátha a barátnõje tud 15 méterrõl is szájról olvasni) odaszólt az eladónak:
- Csak a nadrágot.
- Tessék?
- Csak a nadrágot. (Az egyik szem folyamatosan a barátnõn.)
- Ah. OK.
Fizetett, és a lánnyal együtt elindultak az állomásra. Felszálltak a vonatra, és találtak két szabad széket az egyik kocsi közepén. A srác le sem ült, hanem azonnal távozott a mellékhelység felé. A vonat elindult, õ pedig levette a nadrágját és az alsóját. Az egészet egy golyóvá hajtogatta, majd kidobta az ablakon. Ezután megmosakodott, majd kézbevette az áruházban kapott szatyrot. Kinyitotta, és rádöbbent, hogy a szatyorban csak a mellény van.

Ez állitólag megtörtént, és fel is jegyezték az amerikai haditengerészet egyik rádiózási naplójában:
- Azonnal térjen ki észak felé 15 fokkal.
- Javaslom, hogy ön térjen ki dél felé 15 fokkal...
- Megismétlem, térjen ki észak felé 15 fokkal, máskülönben összeütközünk.
- Én nem tudok kitérni, térjen ki ön 15 fokkal....
- Én az amerikai haditengerészet tisztje, az amerikai flotta egyik hajójának kapitánya vagyok. Utoljára mondom térjen ki.
- Én pedig szolgálatos a világitótoronyban...

Charles Darwin díj

Néhány pihent agyú fickó három éve megalapította a Charles Darwin díjat. Ezt kizárólag posztumusz ítélik oda azoknak a legkülönbözõbb módon elhalálozott nyomorultaknak, akik utolsó cselekedetükkel igazolták Darwin evolúciós elméletét, amely szerint az ember igenis a majomtól származik, ugyanakkor nagy jót cselekedtek, hogy halálukkal megszûnt génállományuk terjedésének veszélye.

Az elsõ nyertesnek 1994-ben ítélték oda a díjat. Egy amerikai férfi kapta, aki egy pohár ingyen szóda reményében addig rángatta a Coca-Cola automatát, míg az végül ráborult és agyonütötte. És ez még a jobbik eset, mert itt õ lett saját hülyesége áldozata. Nálunk az ólomgyûjtõk Pörölybödön addig rángatták a fénysorompót mûködtetõ akkumulátort, míg vonatszerencsétlenség lett belõle.

Az 1995-ös gyõztes viszont igazán vállalkozó kedvû férfiú lehetett, nyugodjék békében. A sebesség volt a mániája, ezért beszerzett egy gyorsítórakétát, ami a Jumbo Jetek felszállását segíti, réerõsítette az autójára, és a nevadai sivatagban kipróbálta. A halála elõtti pillanatokban valószínûleg ráébredt, hogy a rakétát csak bekapcsolni lehet, ki már nem, emiatt aztán körülbelül 480 kilométeres sebességgel szétkenõdött a Sziklás hegység oldalán...

Az 1996-os Darwin díjra tíz-egynéhányan pályázhattak, s a nemzetközi Net-zsûri döntött végül a gyõztesrõl, ám érdemes megemlítenünk valamennyi jelöltet, hátha mégiscsak elgondolkodnak a természettudósok, akik a majommal közös õsrõl beszélnek csak, de tagadják a közvetlen rokonságot.

Eséllyel indulhatott a versenyen az a férfi, aki exbarátnõje kocsijának ablakát akarta betörni pisztolyával, ám közben elsült a fegyver és agyonlõlle magát. Honfitársa viszont úgy kívánta megszerelni furcsa hangokat adó mezõgazdasági munkagépét, hogy befeküdt alá és megkérte a barátját, induljon el vele. Holttestét igen nehéz volt azonosítani.

Az a torontoi férfi pedig, aki 23. emeleti lakásának erkélyén akarta a kihelyezett madáretetõt megtisztítani, könnyen felismerhetõ volt a kezében szorongatott madáreledelrõl. Más kérdés, hogy a fejében nem sok maradt, de talán nem kerekes székre kellett volna felállni az erkélyen.

Hasonló módon járt az az ügyvéd, aki egy irodaház 24. emeletén a hozzá beosztott joghallgatóknak kívánta demonstrálni a panoráma üvegablak törésbiztonságát - amiért a készítõk garanciát vállalnak - és ezért teljes lendülettel nekirohant. Zuhanás közben valószínûleg megfogadta magában, hogy soha többet nem hisz egyetlen mesterembernek sem.

Egy kis egyiptomi faluban egyszerre hatan pályázhattak a megtisztelõ nyereményre. Az ebédre szánt csirke bemenekült a kútba, ezért a 18 éves fiú utána mászott. Csakhogy nem tudott úszni, ezért elõbb egymás után három testvére, majd két szomszéd indult segítségére. A mentõk késõbb csak nagy nehézségek árán emelték ki a hat holttestet és a csirkét, amely azonban túlélte a viszontagságokat.

Diétázni veszélyes dolog, könnyen végzetessé válhat. De a Darwin-díjra jelölt bloomburgi férfi önként fogta magát diétára: módszere szerint csak babot és káposztát fogyasztott. Ez még nem lett volna baj, de egy kétszer két méteres helyiségben aludt, és éjszakára becsukta az ablakot. Reggelre gázmérgezésben meghalt.

Két gyilkos is jelöltként szerepel a listán. Mindkettõjüket villamosszékbe küldték, ám végül kegyelembõl életfogytiglant kaptak. Hiába, végzetük utolérte õket: az egyik a tévét próbálta megjavítani a cellában a fém vécécsészén ülve, a másik házilag barkácsolt fejhallgatót, de mindketten halálos áramütést szenvedtek. Ugyancsak így járt az a horgász, aki egy drót segítségével áramot vezetett a horgásztóba, hogy halakat fogjon, ám megcsúszott a parton és beleesett a vízbe. A többi pecás alaposan meglepõdött, mikor a holtteste fennakadta horgukon.

Komoly esélyes a Darwin-díjra az a St. Louise-i bolti tolvaj, aki úgy akart kolbászt lopni egy boltból, hogy egy darabban lenyelte a torkába. Kihúznia azonban már nem sikerült, és mire a mentõsöknek sikerült eltávolítaniuk a csaknem húsz centis kolbászt a torkából, már késõ volt.

Az állatvédõk bizonyára kárörvendõen hallják annak a kaliforniai vadásznak az esetét, aki lelõtte a felette lévõ sziklán álló szarvast. Az pedig pont ráesett és agyonütötte, bosszút állva "gyilkosán".

És egy eset Texasból: helyi hajléktalanok rézkábeleket akartak lopni, ami úgy tûnik, odakint is bevett szokás, ám ezúttal a feszültség alatt lévõ vezetéket szemelték ki maguknak, s ennek végzetes következményei lettek.

Nos, mint láthatjuk, jelöltek vannak bõven. A Darwin-díjat végül egy petárdás férfi nyerte meg, aki úgy szerette volna megtréfálni barátait egy házibulin, hogy a szájába vette a petárdát. Ami annak rendje és módja szerint fel is robbant, nem sokat hagyva a szerencsétlen fickó fejébõl.

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül neki munkát találnia. Mrs. Smith nyit ajtót...
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs. Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja a gyerekek a specialításom...
- Ebben bíztunk a féremmel. Kérem jöjjön be és foglaljon helyet.
Hamarosan Mrs. Smith a tárgyra tér.
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon minden csak rám! Azt hiszem kettőt csinálunk a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet.
- Fürdőkád, kanapé? Nem csoda hogy eddig a férjemmel nem sikerült. Sőt ha megpróbálnánk több pozicíóból, különböző irányokból, biztos vagyok benne hogy hogy elégedett lesz az eredménnyel!
- Úristen!
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánni a a munkájára! Megcsinálhatnám 5 perc alatt is, de biztos lennék, hogy elégedetlen lenne az eredménnyel!
- Hát, én nem is tudom...
A fotós előveszi a pénztárcáját hogy megmutassa a hölgynek egypár előző képét.
- Nézze! Ezt például egy busz tetején készitettem!
- Te jó ég!
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, bár az anyjuk eléggé megnehezítette a dolgomat!
- Megnehezítette?!
- Igen! Végül ki kellet mennünk a Hyde parkba, egyébként nem sikerült volna. Képzelheti milyen nehéz volt ott a sok ember előtt. Annyian voltak hogy 4-5 sorba kellett redezni őket hogy jól tudjak dolgozni.
- 4-5 sorba???
- Igen! Az anyjuk nagyon hisztis volt. Egészen estig csak sikítozott. A végét már sietve kellet ellőnöm. És amikor a mókusok megrágták a felszerelésemet...
- Úgyérti a felszerelését? - rökönyödik meg Mrs. Smith sápadt arcal.
- Igen! Nos asszonyom, készen áll? Behozhatom az állványokat?
- Mi-mi-milyen állványokat???
- Hát tudja olyan nagy a felszerelés, hogy nem sokáig bírom tartani... Asszonyom... Asszonyom... Hát nem elájult???

:D "Bemondónő" :D

Réges-régen a tévé hőskorában, még esténként a nők olvastak fel Esti Mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura.
- Fecske anyó vagyok! - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint, ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes, és kellékes, halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót.
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

Egy fiatalember ajándékot szeretett volna vásárolni a kedvese születésnapjára, és mivel még csak rövid ideje jártak együtt, hosszas fontolgatás után úgy döntött, hogy egy pár kesztyű lenne a legmegfelelőbb: romantikus, de nem túl személyes. Kedvese húga elkísérte őt a Nordstrom áruházba, és megvettek a kesztyűt.
A húg bugyit vett magának. Csomagolás közben azonban az eladó összekeverte a ruhadarabokat és a húgé lett a kesztyű, a kedvese pedig a bugyi. A fiatalember ellenőrzés nélkül lezárta a csomagot és elküldte kedvesének a következő kísérőlevéllel együtt:
Azért választottam ezt, mert úgy vettem észre, hogy nem szoktál ilyet viselni, mikor esténként találkozunk. Ha a húgod nem lett volna velem a hosszú gombosat választottam volna, de ő is rövidet visel, amit könnyebb levenni. Ez az árnyalat nagyon kényes, de az eladóhölgy megmutatta a sajátját, amit az elmúlt három hétben viselt, és alig volt még koszos.
Felpróbáltattam vele a tiédet és igazán jól nézett ki benne. Bárcsak ott lehetnek veled, hogy én adjam rád elsőnek, mert nem kétséges, hogy más kezek is érinteni fogjak mielőtt még találkozhatnánk. Amikor leveszed, ne felejts el kicsit belefújni, mielőtt elteszed, mert a hordástól természetszerűleg
kicsit nedves lesz. Gondolj csak arra, hányszor fogom megcsókolni az elkövetkezendő évben.
Remélem pénteken is rajtad lesz. Szeretettel...

U.I.: A legutolsó divat szerint vissza kell hajtani, hogy kilátszon egy kis szőr.

ááááá, ezek nagyon készeeeeeek

A szilveszteri ünnep környékén a város valamelyik kies 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással
előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő "síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban. Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet. Igenám, de teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni,
bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület:
- Mari nénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis idő múlva egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg hölgyismerősük,
akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:
- Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban...

Férj és feleség színházba indult. Mielőtt a kocsi megjött, a nő kirakta a macskát a házból, de az azonnal visszaszökött, és felrohant a lépcsőn. A férj a macskát kereste, amikor megjött a taxi. A feleség el akarta titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad, ezért azt mondta:
- A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól.
A férj néhány perc múlva jött is, beült a taxiba, és azt mondta:
- A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett kikergetnem.

Ez egy vicc és nem igazi jegyzőkönyv:D

hmm...az előítélet, ha azt kérdezem, mért van az, hogy ezek az emberek szinte kivétel nélkül amerikaiak?

Hát ez így történik, nekem megvan a könyv kiadása ( 2 is volt )
és ott van egy-két nem amerikai is de nem jellemző, a többség az (nem is tudom miért lehet ez:) )

hát ez olyan nagy titok:)

Jah, de Bushnak már nem sikerült elnyomnia:D

sajnos nemtalálom,de van egy kép, nemhiszem, h fotosopp, ameiken (hogy melyik a nagyobb hiba azt már másfórumon megbeszéltem másokkal, de akkor is féltem:D ) van két hiba. nem találom,mint mondtam, de körülírom a fontosabb dolgokat: bush tart egy távcsövet, amin rajta a lencsevédő fekete műanyag:D na? meik a nagyobb hiba? (ui.: forrás kreténponthu, elnézést, aki ismerte a képet, de ezt ,meg kell osztani mindenkivel)

ez kész :D :D :D :D

Vevőtájékoztatók

Az emberi nem butaságát bizonyítandó (nem mintha ezt különösebben bizonyítani kellene) egyes árucikkeken vevőtájékoztató található. Íme, néhány gyöngyszem:

Sears hajszárítón:
Alvás közben ne használja!
(Pedig ilyenkor kéne, hogy jól nézzen ki a hajam!)

Chips zacskón:
Ön is nyerhet! Még vásárolnia sem kell! Részletek a zacskóban!
(Csak áruházi tolvajok részére)

Mélyhűtött (Mirelite) árun:
Felhasználási javaslat: Kiolvasztani.
(Persze ez csak javaslat. Ehetjük jégbe fagyva is?)

Tesco tiramisu dobozán (a doboz alján!):
Ne fordítsa fel!
(Marha! Most már késő!)

Pudingos dobozon:
A termék melegítés után forró lesz!
(Mint ahogy az éjszaka után nappal jön.)

Vasaló dobozán:
Ne vasalja a ruhát saját testén!
(Pedig ezzel mennyi időt spórolhatnánk!)

Altató tabletta dobozán:
Álmosságot okozhat.
(Még szerencse...)

Karácsonyfa izzókon:
Csak kültéri, illetve beltéri használatra!
(Esetleg hol máshol használhatnám még?)

Japán konyhagépen:
A másik célra ne használja!
(Nem mondom, állati kíváncsivá tett!)

Gyermek Superman jelmez dobozán:
Az ember alapvetően nem tud repülni. Ezt a tényt a jelmez viselete sem befolyásolja!
(No comment.....)

Svéd láncfűrészen:
Ne próbálja kézzel, vagy külső nemi szerveivel megállítani a fűrészt!
(Úristen! Volt már erre példa....?)


Egyik kedvencem:)

A tücsök és a hangya

AZ EREDETI VERZIÓ:

A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette- szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.

A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a tél, a hangya nem fázott és nem éhezett, ám a tücsök élelem és szállás híján a hidegben lelte halálát.

A HUMÁNUS VERZIÓ:

A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette- szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.

A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a tél, és a tücsök bekönyörögte magát a balek hangyához, ahol tovább mulatozott.

A MODERN VERZIÓ:

A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette- szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.

A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a
kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, mint a hangya.
A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról. A világ
döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges, egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni? A NZSZ
(Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a
szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak.
Breki, a béka, a tücsökkel együtt lépett fel a Mónika Show-ban, és mindenki könnyekre fakadt, amikor az"Azért Vannak A Zöldbarátok" című slágert
énekelték.
A Köztársasági Elnök és felesége egy jótékonysági bálon támogatásukról biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását helyezték kilátásba,
amiből a tücsök az előző kormányzati ciklusban kimaradt; ahogy a miniszterelnök fogalmazott: "...hogy ne süvölthessenek újra az előző rendszer szelei".
Lengyel László politológus a "Mélyvíz" adásában kifejtette, hogy a hangya a tücsök kárára szépen meggazdagodott, és egyúttal az ilyen típusú
Jövedelmek elvonását célzó adójogszabály szükségességét hangoztatta az "egyenlő
közteherviselés" szellemében.
Végül, az "Egyenlő Esélyeket Az Anti-Zöldekkel" szervezet hathatós közreműködése nyomán a hangyát visszamenőleges hatállyal
megbírságolták, mert nyári munkái közben nem foglalkoztatott elegendő számú zöld bogarat,
adótartozásait behajtották, és házát az állam elkobozta.
A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé
volt), a hangya pedig eltűnik a hóban.
Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és (mivel sikerült teljesen felélnie a hangya vagyonát) elindul egy újabb hangyát keresni.

Ha a mai magyar valósággal bármi összefüggést vészl felfedezni, az csak a véletlen műve!:)