Szerepjátékokról általában
 

Egy hely, ahol rendszertől függetlenül lehet beszélgetni a szerepjátékról ;)

Felmerült bennem egy kérdés, és nem találtam megfelelő helyet neki, úgyhogy létrehoztam ezt.
Mostanában foglalkoztat a gondolat, hogy indítani kellene egyszer egy "gonosz" partit. A karaktereim ha nem is gáncsnélküli lovagok, de azért beleférnek a "normális" kategóriába (ez alól talán csak az egyik vámpírom kivétel), és szeretnék kipróbálni mást is.
Kinek milyen tapasztalata van ezzel kapcsolatban? Szerintetek egy partiba hogyan lehet beleilleszteni egy antiszociális, pszichopata, stb karaktert, úgy hogy az ne menjen a csapatjáték rovására? Egyáltalán meg lehet oldani ezt valahogy?
(Van még egy csomó kérdésem, de egyelőre nem zúdítom rátok, majd szép fokozatosan... :D)

Nekem Fallout PnP-ben volt szerencsém a mesterlövész ghoulommal egy rasszista, mutánsgyűlölő, alkoholista, kábítószerélvező és szadista orvoshoz, aki még fekete is volt a rasszizmusa mellé... jól lett kijáttszva, jókat röhögtünk, de azért volt egy pár hátborzongató dolog ami történt.... :D pl arra ébredni egyik éjel hogy élve fel akar boncolni és már a bemettszéshez készülődik :D de elvoltunk :D

szerintem ha el lehet érni, hogy a parti tagjai legalább a kaland erejéig ne egymáson gyakoroljanak akkor igazán jól lehet szórakozni így...:D :D

Volt egy parti. Voltunk nyolcan. Nálunk általában mindenki túlélte az összes kalandot (egy elfemet egyszer két részben vitték a paphoz, mert a démon 00át dobott...) de akkor nem. Minden egyes este meghalt vki. Szép sorban. A helyükön kődarabok voltak, amikből az uccsó két ember két szót rakott ki: "egy" és "maradhat". Namost ugye ebből evidens hogy marad egy kő amin hegylakó módjára az a szó lesz, hogy "csak". Hát neméppen. Reggelre mindkettő halott volt és a helyükön a kődarab, rajta "sem" felirattal. Na azt rakd össze amit a Km kapott:D

Nálunk a khaál fejvadász ikrek mindig nyugisak voltak, ámde például az én Barbárom nemigen szerette még aztsem amikor a varisunk az ellent ártózta...:D

A gonosznál ált mindig csak valami külső erő, vagy olyan cél tarthatja őket egybe, amitől mindeki fél vagy amit elfogad. Különben hamar egymást kezdenék csipegetni :D

A "jóknál" ugye alapból adott a menjünk együtt, meg üssük le a gonoszt közösen feeling, de a "gonoszoknál" ezek nem működnek. A közös leütés még oké (bár az igazi gonosz itt is helyezkedik), de a végén: kié legyen a zsákmány, esetleg milyen felosztásba, stb. Vita = majd bunyó, vagy hátúlról mellbe egy sötét éjjelen :cool:

Bizalom nélkül elég nehéz segíteni a másikon, hisz nem társ ő, hanem vetélytárs, konkurencia. Ergo nem is "kell" neki segítség :p

Ki is örködik éjjel? Én nem hajtanám álomra egy olyan karakter mellett a fejem, aki passzióból gyerekeket boncol és eszik! :eek:

Ha hosszú mesét akarsz, akkor kell valami közös erő. Egy rendbe tartoznak, tilos a renden belüli torzsalkodás. Közös a vallás, ami tiltja a hívek egymás közti harcot, mágikus béklyó készteti őket a közös együttlétre, stb.

KELL valami összekötő elem, különben a mese a karakterek egymásközti akcióikról fog szólni. (persze ha ez a cél, akkor jó, mert kijöhet belőle pár humoros story)

Én most ép egy toroni partyt mesélek (amolyan drak side feeling) egy Yankari BM rend (Asanga) tagjai egytől egyik a karik (van itt Bm, kínmester, harcos és gladiátor). A rend nagy méregkeverő és veszett hírű, és a karik sem osztanak kegyelmet. Rengeteg kapcsolat és rengeteg ellenség. Persze még nem tudják, hogy a primor (jk) nem a rend odaadó tagja, hiszen iker fejvadász, akit Shulurból küldtek egy fejes fejéért. Még nem fér hozzá, de idővel a rend majd helyzetbe hozza majd. Mindeki igyekszik megfelelni ezerrel a rend elvárásainak, hogy feljebb jussanak a ranglétrán, meg kapjanak jutalmat, de közben azért van idő a saját pecsenyét is sütögetni ;)

Jah, eszembe jutott még egy igen fontos ismérve a gonopsz partynak. MIvel a karik sokkal többet akcióznak egyedül (titokban) mint közösen, így sokkal több idő megy el 1 karira és ügyleni kell a titkos adat cserére (km és játékosa között)

Sokkal izgalmasabb úgy a kaland, ha a jk-k tényleg nem tudják ki áll karijukkal szembe :D Legyen csak annyi infójuk, amit kaptak, vagy megszereztek homlokuk verejtékével.

Egy horror mesébe eleve kötelező, hogy a jk ne ismerjék az értékeket, ne számolgassanak má, csak érezzenek :D

Vannak rendszerek, amik eleve erre vannak kihegyezve, a vampirében eleve az átok miatt jó már csak naon nehezen lehetsz. De úgy gondolom, olyan világon, ahol jelen van a gonosz valamely formába, lehet mesélni gonosz partyt is :)
Egy ilyen partynál a legfőbb a karakter gonoszságának (mikéntjének, reakcióinak, értékrendjének, céljainak) tisztázása. Ha ezek megvannak, a játéktechnikai modellezése (számok, képzettségek, stb) már részletkérdés.

Kedvem még lenne, kérdés időm lenne-e. Most, a vizsgaidőszak előtti 1 hétben aludni sincs időm, térjünk vissza erre majd február 1-én. :)

(persze addig elméletben lehet körbenyalni a témát:o )

Aúú-nál úgy játszunk Vampire-t, hogy nem tudjuk hanyadik generációsak vagyunk és hány vérpontunk van (na jó, a salubri meg tudja nézni mennyi vérpont van másokban). Az én karim azt se tudja ki az atyja, meg úgy általában nincs képben a vámpírokról, egy "kedves" ismerőse üldözi is, szóval a paranoia működik ezerrel... :D

Úttól (pl: emberség útja) vagy klántól függően (salubri) azért nem olyan nehéz ügy jónak lenni, de alapvetően igazad van :)
(persze az más kérdés mi számít jónak egy ilyen világban...)

Feljegyeztem, nem úszod meg... :D :D :D

Ez egy kedves emléket idéz bennem :o

Vampirét toltunk, én egy tudálékos hígvérű nosi voltam, a főnök (másik jk) meg egy vér ventrue. A város volt hercegének első gyermeke. Mindenki sz@rt tőle, én is. Mivel kevesek voltunk az ép folyó biszniszhez úgy döntöt felvesz egy újabb vampirt. Neki kezdte így magyarázni:

-Tudnod kell, hogy vannak jó vámpírok (szemlesütve magára mutatott) és rossz vámpírok (ekkor erősen belenézett a szemébe és megnyomorgatta elméjét)...:D :D :D

nem is volt probléma későbbiekben a tekintéllyel és tisztelettel :p