Dungeons & Dragons
 

Na hagy szóljon.

Lyonnam, fáradtan és körülbelül 3 napi gyaloglás után értél egy számodra idegen városhoz melynek nevét magad sem tudod de egy biztos, hogy ekkora nyüzsgést még nem láttál. A nyugati kapuhoz érkezve látod ahogy a horizonton veled szemben épp átbukik a nap a nagy kőfal kiszögellésein és egy pillanatra elvakít. A falakat elnézve soha nem kellett még nekik valódi ostrom ellen állva maradniuk mivel a kövek olyan fehérek mintha csak most vakolták volna őket. A kapu egy hatalmas tölgyfaajtó mely vagy 2 láb vastag. A kapuban megpillantasz 4 strázsát amint éppen néhány törpét kérdez ki, hogy mi célból készülnek a városba. Meghallasz néhány apró szót beszédükből de igazából nem nagy veszel tudomást róluk, de valamilyen zsoldos toborzásról beszéltek. Ahogy közelebb érsz látod hogy a 4 őr páncélján a nap isten, Pelor képe díszeleg, de ekkor az egyik odalép hozzád és megszólít: "A városba jelenleg nem engedhetünk be parasztasszonyokat, kotródj innen." A másik 3 őr is rád szegezik a tekintetüket.

"Üdvözlöm a tisztelt városőr urakat.

Nem parasztasszony lennék jóuram, csupán némiképpen megviselt az utazás. Yeshpek városából érkeztem, és szívesen megpihennék e nyüzsgő nagyvárosban, melynek nevét sajnos még nem tudom.

Tudnának ajánlani egy kellemes, ám lehetőleg olcsó fogadót, ahol tiszta szobát kaphatna egy magamfajta megfáradt utazó éjszakára?" - mondom.

Az őrök összenéznek és elröhögik magukat: "Egy csatára készülünk és most nem térhet be ide semmilyen nő aki csak utazgat hiszen fogadóink dugig vannak zsoldosokkal, de ha nagyon akarsz akár be is juthatsz (és megcsörrenti az övén lógó erszényt mely dagad az ezüsttől) de attól tartok, téged elnézve hogy nem fogsz tudni bejutni Suldophorba."

"Óh ez remek! Magam is zsoldos volnék. Szívesen vállalnék munkát a város szolgálatában. Hol és kinél tudnék jelentkezni?"


(tetszetős erszény, kár, hogy most mindannyian rám figyelnek így esélytelen megkaparintani, fedezné a következő pár heti élelmet és szállást)

"Na ne szórakozz velünk, még hogy te zsoldos? Még a csábításhoz is rusnya vagy, nem hogy harcolni! Addig menj el vagy fizess amíg jó kedvemben találsz. (a kardjához nyúl)

"Nem bánom mutasd, de ha felsülsz azt nagyon megbánod. Látod ott azt a fát 70 lábra, na ha azt eltalálod akkor bemehetsz, ha nem akkor kint maradsz és elkotródsz.... Fiúk 10 ezüstöt teszek rá hogy nem találja el." A többi katona a markába nevet és várják hogy mit csinálsz.

(ebből már nehéz jól kijönni,... remélhetőleg nem most mond csődöt az íjász tudományom...)

Szemügyre veszem a fát, majd annyit mondok:
"Rendben, legyen".

Előhúzom az íjamat, egy nyilat helyezek az idegre, célzok, majd útjára küldöm a vesszőt és remélem Olidammara és a szerencse velem lesz.

Nyílvessződ kirobbanó erővel hagyta el az ideget és nem is ügyelve a távolságra egy pillanat alatt a fa törzsében vigyorgott a katonákra :D A katona nagy álmélkodva odafordul és megsértődve azt mondja: "Na eredj befelé, és meg ne lássalak még egyszer." Elővesz az erszényéből 30 ezüstpennyt és elkezdi kifizetni a társait. Szabad az út előtted a városba.

Mosolyogva elsétálok a nyílvesszőért, majd szó nélkül elmegyek az őrök mellett be a városba.

Férfiak... mindig lebecsülnek először...