2010-es túrák
 

Még sosem írtam túrabeszámolót,egyszer ezt is el kell kezdeni.És akkor már miért ne a Mátrabérccel kezdjem? :)
Mindenhol azt olvastam előtte,ha az ember nem jól osztja be az erejét,a Mátra eltapossa ezen a túrán.Jelentem,engem eltaposott,de hamvaimból feléledtem a Kékesen :)
Az első 12 km-t úgy nyomtam,mint egy átlagos túrán,fölfelé is előzgetve,teljes erőből.Ennek az lett az eredménye,h Kékesre felfelé már 10 méterenként meg kellett állnom,h kapjak levegőt,fent pedig kidobtam a taccsot :) Itt komolyan elgondolkodtam a feladáson,de persze győzőtt az akarat,és a dac.Meg persze,a szervezők által osztogatott leves is helyrerázott kicsit.Mire Galyatetőre értem,újra a régi voltam,tudtam normál tempóban menni.A Muzsla még megadta a kegyelemdöfést,de itt már éreztem,h sikerül,úh ide is felvánszorogtam vhogy.Lefelé már csak zombi módjára követtem az előttem haladókat.Egyszer csak arra lettem figyelmes,h a célban vagyok :)
Hogy milyen is volt amúgy a túra?Tökéletes szervezés,jó ellátás,a Mátra szépségét pedig nem lehet leírni,beszéljenek a képek.
Újjabb lépést tettem a nagy álom,a Mátra 115 felé :)

http://picasaweb.google.hu/NeverFeri

Gratula! :)

No én ilyenekre már nem vállalkozom. :D

Grat Never:)

Kinizsi 100
 

Újabb mérföldkő túrázós pályafutásom alatt,úh írok megint kicsit :)
Utólag valahogy sosem tudom időrendben felidézni,h hol,mikor,mi történt,úh ez inkább csak amolyan össze-vissza gondolatos lesz.Meg amúgyis volt olyan 10-15 km-es zakasz,ami teljesen kiesett az életemből,azt hiszem,itt csukott szemmel bandukoltam :) De ennyire ne szaladjunk előre.
Kezdődött azzal,h ugye már hetek óta pocsék az idő,erre a 7végére is rosszra számítottam,ehhez képest szinte egész szombaton nyári meleg volt.8 előtt pár perccel neveztem,meglepő módon abszolút nem kellett sorbaállnom.Biztos a várható időjárás miatt jöttek kevesebben,de én ennek kifejezetten örültem :)
Nevezés után még vártam vkit,aki közben azt hitte,h én már elindultam.Fél órát ücsörögtem,aztán akkor már úgy gondoltam,h elindulok :) Vele legközelebb csak a célban találkoztam,én már mentem a vonatomhoz,ő akkor ért be.
Szóval így esett,h a hatalmas tömeget teljesen sikerült elkerülnöm.Persze,a 100 km alatt így se volt olyan perc,h 10 méteres körzetemben ne lett volna vki,de ez sztem hozzátartozik a Kinizsihez.
A Kevélytől kicsit féltem,meg amúgyis elkövetem a szokásos hibámat,h még az izmok bemelegedése előtt teljes erőből nyomom,de most kivételesen jól ment.Észre se vettem,és már fent is voltam,a kilátás nagyon szép volt.Innen lefelé belekocogtam a távba,mert jól esett.Najó,a kocogás erős túlzás,inkább korcsolyázás volt abban a csúszós sárban,de én élveztem :) Vhogy sikerült egyszer sem eltanyálnom.
Nemsokára jött a híres pilisi szerpentin,amit előszeretettel vágnak le a kispistázók.Most is volt néhány ilyen,pedig több fára is ki volt ragasztva cédula,h nem kéne.Nem bírom az ilyet megérteni... Szerencsére a kilátás a Kevély felé elfeledtette ezt velem,hihetetlen volt.
Hamarosan pilisi pihenő,kivételesen ülve fogyasztottam el egy szendvicset,és nem menet közben :) Szívesen vettem volna vmi finomat is,de semmi kedvem nem volt sorbaállni,úh pár perc múlva húztam tovább.
Nemsokára Dorog,ahol vettem vmi péksütiféleséget,meg kólát,nagyon kívántam vmi cukros löttyöt.A 40es távosoknak itt volt vhol vége.
Jött a Nagy-Gete,amitől sokan tartanak,nem is könnyű oda feljutni,de szerencsére ismertem az utat.Fent szintén szép kilátás.Innen nem egyszerű a lefelémenet,eléggé térd- és bokaszaggató,de szerencsére elég rövid.Mire leértem,már lehetett látni sötét fellegeket,szóval elkezdtem kapkodni a lábam,h az eső előtt Mogyorósbányára érjek.Természetesen nem sikerült,de az a negyed órás esőcske inkább felfrissített.Kakukk vendéglőben ittam vmit,aztán menet tovább,még esőben,de hamar elállt.Mbánya határában "megtámadott" néhány kacsa,de sikerült előlük elfutnom :) Itt már kezdtem bekattanni,h reggel óta nem szóltam senkihez,úh hozzácsapódtam egy pesti leányzóhoz.Fogalmam sincs,meddig mentünk együtt,de vmi műutas meglepi-ellenőrzőpontnál találkoztam egy pécs környéki ismerőssel,Pusztamaróttól pedig ezzel a társasággal mentem egészen a célig.Köszönet,h elviseltek :)
Nemsokára elkezdett sötétedni,én meg elkezdtem erőteljesen álmosodni,ami rossz jelnek tűnt,40 km-el a vége előtt :) Persze,talán többet kellett volna aludnom,mint 3 óra.Itt már voltak olyan szakaszok,amikor csak az előttem lévő lábait néztem,és próbáltam az ő lépteiben menni,miközben küzdöttem az elalvás ellen.Bányahegyig azért simán felértünk,itt jött a kötelező majdnem 1 órás pihenő.Mielőtt végleg elaludtunk és/vagy elment volna a kedvünk az egésztől,tovaszálltunk :) Innentől is ismertem elvileg az utat,de arra nem emlékeztem,h Koldusszállásig ilyen brutálisan hosszú,és monoton az egyenes...legalábbis akkor hosszúnak tűnt.Mikor már azt hittük,h ez a hely nem is létezik,és mi kigyalogoltunk a világból,mégiscsak eljött ez a pont is.Itt felhívott egy kedves ismerős,hajnali 1 volt,és tudta,h éppen sétafikálok :) Ettől kicsit feléledtem.Kb. 5 percig úgy éreztem,h ébren is vagyok :) A Baji vadászház szintén olyan ellenőrzőpont volt,ami soha de soha az életben nem akart előkerülni.Ez az út is ismerős volt a nem is olyan régi Gerecse 50ről,de akkor vhogy könnyebnek tűnt.Persze,akkor nem volt mögöttem már 70 km :) Itt ücsörögtem egy kicsit félkómában,a kabátot lecseréltem egy száraz pulóverre,kicsit kutyust símogattam,aztán mentünk is tovább.Itt már éreztem,h nemsokára vége :) Azért még kicsit alvamentem,de nemsokára jött Baj,aztán Tata,aztán a cél :)
Átvettük a jutalmunkat,vki elment zuhni,én meg befaltam a jutalomlevesem.Szilárd kaja nem ment volna le a torkomon,annyira össze volt szűkűlve a gyomrom,de a leves nagyon jól esett.Meglepően éreztem,h a lábamnak semmi baja,se vízhólyag,se térdfájás.Ennek örömére elköszöntem a többiektől,és kisiettem a tóvárosi vasúthoz.Hamarosan ellepték a félzombi túrázók a vasútállomást,de a kalauz valószínűleg már régi motoros lehetett,mert mindenkinek türelmesen elmagyarázott mindent,melyik vonat honnan indul,ilyesmi.Azon az oldalon,ahol a Győrbe menő vonat ment,én egyedül voltam,a másik oldal tele volt.Kicsit farkasszemet néztem velük,prbáltam kényelmesen fetrengeni egy padon,de mire elhelyezkedtem,jött a vonat.Különösebben nem bántam :) A vonaton a kalauznéninek biztos rossz napja volt,mert nem tudta elképzelni,h Tóvároskerten hogyan voltam képes jegyet venni.Próbáltam türelmesen elmagyarázni,azt mondta utánanéz,mondtam,h jó.Nem tudom,mit hitt,h otthon nyomtatom hobbiból a jegyeket? :)
No mind1,valószínűleg észrevette a katasztrófális kinézetemet,merthogy térdig sáros voltam.Úh többet nem is láttam szerecsére.
Győrben még egy karamellás jégkrémet fél perc alatt befaltam,aztán egész erdőnyi koszt áztattam le magamról a kádban.
Tehát túl vagyok az első 100ason,aminek azért van tanulsága.Előtte nem elég a 3 óra alvás :) Amúgy más minden szuper volt,mellékesen 20 és fél óra alatt teljesítettem.20 óra alatti idő volt a cél,de a végefelé már voltak olyan saras részek,h 5 percig gondolkodtunk,hogyan kerüljük ki.Volt,h meguntam,és egyszerűen csak átgyalogoltam rajta,had szokja a bakancs :)
Mivel a lábamnak semmi baja,következő 7végén jöhet a Mátra 115...félek.De már nagyon mehetnékem van :)
Képeket még mindig lehet nézegetni itt:
http://picasaweb.google.hu/NeverFeri

Fantasztikus vagy!
Gratula!

Én először nem is tudtam végigmenni, másodszorra félholtan, de sikerült :)
Gratula! :)

Gratula a Kinizsihez! Én már az ilyen hosszúakról letettem. :D

Hogy sikerült a mai? :)

Brutális volt...de életem legnagyobb túraélménye is egyben :)
Amint összeszedtem magam,írok erről is.Azt hiszem,ezen a héten használhatatlan leszek a melóban :)
Amúgy 29 óra 50 perccel értem be,10 perccel a szintidő lejárta előtt,de ahogy néztem,a későket is teljesítőnek vették,érthető okokból.

Jó pihenést! :)

Mátra 115
 

Most éppen dolgozom,úh van időm írni :)

Akartam ezt a túrát,nagyon.Hogy miért akar vki ilyen túrát megcsinálni,mikor még csak nagyjából fél éve ttúrázik?Fogalmam sincs :) De amint meghallottam,h van ez a túra,és utánanéztem,egyből beleszerelmesedtem.Magával ragadott az egész hangulata,amihez hozzájön még a Mátra szépsége is.Igaz,itt most más arcát is megmutatta,de utólag persze ez is szépnek tűnik.Nem teltek el úgy napok az utóbbi hetekben,h ne gondoltam volna erre a túrára,ez is egyfajta motiváció volt a többi túrán,mikor éppen nem bírtam.Arra gondoltam ilyenkor,ha ezt nem bírom,mi lesz velem a Mátrában?Az előző napokban rámjött kicsit a pánik,térképen végignézve is durvának tűnt az út...



Az előző heti Kinizsi nekem titokban csak az erre való felkészülés volt,h tudjam,mentálisan hogyan bírom a 100 km-t.Fizikálisan semmi bajom nem volt,de arra rájöttem,h egy ilyen túra előtt nem árt aludni :)



Pénteken Domoszlón alvás,reggel 6 előtt már a rajtban voltam.Az első 100 méter szalagozását nekem lehet köszönni,vagy engem lehet szídni,aki már itt elkevert :) hamarosan elhagytuk Kisnánát,és egyből jött egy saras rész,csak hogy tudjuk,mire számítsunk az út során.Itt még azért mindenki próbálgatta kerülni a veszélyesebb részeket.Hamarosan Jagus,aztán Oroszlánvár,ami már ismerős volt a Mátrabércről,rövid,de annál meredekebb emelkedő.Ilyenből lesz még néhány :) Viszonylag simán felértem Kékestetőre,meg is lepődtem,eddig nekem ez a rész a mumusom volt,a Mátrahegy 40ről,meg a Mátrabércről is.Először itt tapasztalhattam meg az ellátmány sokszínűségét,és minőségét.Szívesen maradtam volna még sokáig falatozni,de menni kellett,amíg még nappal van.Hamarosan hozzánkcsapódott egy egri srác,innentől nagyon sokáig hármasban mentünk,nagyon jól tudtuk egymást húzni,és a tempónk is azonos volt.Parádsasvárra majdnem ebédidőre érkeztünk,így illett is eszegetni.Ezután jött a túra egyik legnehezbb része,Galyatetőre felmenetel.4.7 km-re jutott 583 m szintemelkedés.Az első 1-2 km-en alig volt emelkedő,így kezdtem félni,milyen lesz a maradék út?Nem kellett csalódnom,ehhez képest a Mátrabérces út télleg könnyű tűnt.Itt nem töltöttünk sok időt,levesezni a második Galyázásnál akartunk.Gyorsan le Mátraalmásra,pár falat kaja,aztán gyorsan vissza Galyára.Már ha gyorsnak lehet nevezni a négykézlábbal mászást Galyavárra :) Itt kezdett el nagyon hiányozni egy túrabot,láttam,h a többiek milyen simán felmennek.Galyatetőn 2 tányér leves kb. 2 perc alatt,aztán rohantunk tovább.Mátraházáig viszonylag sima út.innentől vmiért nem maradt meg bennem sokminden,biztos volt sok sár,meg emelkedő,de többre nem emléxem :) Meg persze vmikor ránk is sötétedett.Ágasvárra vhogy fel kellett mászni azon az emelkedőn,ami már Mátrabércen is durvának tűnt,pedig akkor lefelé kellett menniPersze,innen is le kellett vhogy jönni,de próbáltam óvatos lenni.Szintén hiányzott a bot...Hogy miért nem kerestem annyi kidőlt fa között magamnak egyet,azt fel nem foghatom :) Ágasvár után jött egy patakátkelés,ami izginek tűnt,a 2 farönkön átegyensúlyozni.Én nem is vállaltam ezt,nem lett volna jó egy belezuhanás.Így inkább cipő,zokni le,és átrobogtunk egy viszonylag rövidebb patakrészen.Tulajdonképpen még jól is esett,és egy kis adrenalinbomba is volt,az álmossággal itt nem volt gondom.A hidegkúti pont vmiért nagyon nehezen akart megérkezni,megvolt az első mélypontom.Muzsláig nem tudom,hányszor kellett patakotugrani,a lényeg,h nagyon sokszor.Ami jó volt,mert ébrentartott,de rossz,mert lassan haladtunk.Muzslán megtudtuk,h elveszett vkinek a vizslája :( Remélem,sikerült megtalálni.Igazából sztem elég nagy felelőtlenség elvinni egy ilyen hosszú túrára kutyát,hiszen ha éjjel,a sötétben elfut vmi állat után,akkor az kellemetlen,és gondolom,h ebben az esetben is ez történt.Muzsláról lefelé láttunk egy nézelődő borzot :) Ez a hosszú,és monoton lejtmenet viszont nekem nagyon nem jött be,párszor sztem alvajártam.Itt szét is szakadtunk kicsit.Diós-patak sosem akart eljönni,de aztán mégis.Közben ki is világosodott,aminek mindenki örült sztem.



Havas nevű hegyről eddig még sosem hallottam,de ide is iszonyú hosszúnak tűnt az út.Ráadásként,előtte még 2 hegyecskére is fel kellett menni,és lejönni,de ezek olyan picik voltak,h ezen a túrán ezt nem is jegyezték :) A fajzati műútnál kedves lányok megvendégeltek minket,és megnyugtattak,h innen már biztosan sikerülni fog.Azért még hátra volt egy Tót-hegyes,meg egy Világos-hegy,amire én megint négykézláb másztam fel szó szerint.A 115.-ik km-nél ez már nem volt olyan kellemes :) A kilátás viszont gyönyörű volt,ha ez egy átlagos túra lett volna,nekiálltam volna fényképezgetni.A pontőr szerint nem látunk olyan mátrai hegyet innen,amit ne másztunk volna meg,ez nagyon jól esett.Nagyon nehezen indultunk innen el,sejtettem,h ez lesz életem leghosszabb 7 km-e.És így is lett.Itt már nem tudtam úgy lépni,h ne fájt volna vmim,a jobb bokám nagyon megsínylette.Mindkét talpam helyén csak egy nagy vízhólyag volt,de itt már nem akartam ezzel foglalkozni.Fogcsikorgatva,magamat a pokolba kívánva,h eljövök ilyen nehéz túrára,bebicegtem a célba.Itt egyből elmúlt a fájdalom,nagyon jól esett a taps,ami fogadott.Kőválasztás,oklevélválasztás,aztán székre-lerogyás.hamarosan hoztak nekem egy lavor vizet,amibe mártogathattam elnyűtt,talpnak álcázott vízhólyagom :) Még le is fényképezték,állítólag az egyik "legszebb" volt.Mivel Látták,h képtelen vagyok ilyen lábberendezéssel odamenni a leveses asztalokhoz,legnagyobb meglepetésemre megfogtak székestől,és odacipeltek :) És még egy sört is kaptam,azt hiszem,ebben a pillanatban én voltam a világ legboldogabb embere :) Eszem-iszom,1-2 óra lábdédelgetés,majd vki befuvarozott Gyöngyösre,utólag is köszönet neki.Itt még azért hátravolt egy szenvedés,késett a vonat 1 órát...és még nem tudhattam,h Pesten is késni fog 1 órát a vonatom,ami elég kiakasztó volt,abban az állapotban.



Nagy nehezen azért hazaértem,Győrben még 1 szokásos karamellás jégkrém,aztán jöhetett a kádbanalvás időszaka :)



Azóta sokat agyaltam,h miért is érzem azt,h ez volt életem legnagyobb túraélménye?Hiszen brutálisan nagy sár sok helyen,egy idő után gondolkodás nélkül átmentünk mindenen,ami nem térdig érő patak volt.Hiszen akkora szintemelkedések vannak ezen a túrán,h alig van vízszintes rész.És persze maga az,h 124 km,folyamatos gyaloglás,sártaposás,négykézláb-hegymászás,bokafájós lejtmenet,éjjeli patakátkelések.Vagy talán éppen ezek miatt érzem ezt?Hiszen elmondhatom,h szó szerint legyőztem a Mátrát,és persze önmagamat is.Ez a túra többről szól,minthogy szeretek sétálni a természetben.Kitartásról szól,iszonyú nagy küzdelemről,a végén pedig olyan eufóriáról,amit csak az érthet meg,aki szintén végigcsinálta.És persze,annak sincs semmilyen szégyellnivalója,aki feladta,vagy kisebb távon ment, ezen a túrán a legkisebb táv is Mátrabérc nehézségű :)