Az Ezüst hold könnyei
 

Online M.A.G.U.S. játék. Talán nem túl szabályos, de remélhetőleg ki itt belép nem bánja meg!


Átdolgozódás:

Tinta és Henger

részlet:

.. Gombolyag felállt a hajó orrába és szemét a közeledő partra vetette. Aztán nagy nehezen visszahívta és berakta a helyére. Inkább csak nézte a partot. Az imént is hányt mikor a szeme pörögve szállt a levegőben és még mindig szédül.
Csak állt és nézett előre. Ólomszürke haját nem bírta megrezzenteni sem a szél (hiába no, azok az ólomgőzben töltött évek, nagybátyja zugnyomdájában, ahol gőzölgött az ólom és a forró szeszkazán) ajkára kiült a bontatlan üveg pálinkát megpillantó idült alkoholisták mosolya. Széttárt karokkal akart tájtanikos jelenetet játszani, de az alkohol által ráruházott csekély egyensúly nem tette ezt lehetővé. Szerencsére nem először utazott ezzel a hajóval és a matrózok már előre rákötötték a horgonykötelet. Most elégedett vigyorral nézték ahogy kitárt karral, lobogó bugyirózsaszin köpennyel, ajkán elégedett vigyorral zuhan a vízbe. A matrózok koccintottak a jól sikerült fékezésre és miután a hajót lefékezte a tenger fenekébe fúródott ólomhajú hős, lassan felhúzták.
Látszólag vizihullává lett hősünk lilásfeketéskéken feküdt a fedélzeten, de társa a hegyesfülű-farkú félhelf ismerte a megfelelő varázslatot.
Dobozos sör nyitásának szisszenése hallatszott késpengével meccett ajkai közül.
Gombolyag szeme felpattant és cikázva kereste a sört. Kezében mintegy varázsütésre, harcra készen villant a Tescolandi durvától kapott ezüstözött sörnyitó. Mikor észlelte a sör meg nem létét, erősen durva nézésben részesítette a félighelfet:
-Nevedhez íllő pofont kapsz ám, ha mégegyszer ijet csinálsz!
A félelf behúzzta a nyakát és szomorúan gondolt saját kezűleg felkoncolt és kísérleti alapanyagként alkalmazott szüleire akik a Falig Taknyon- névvel "ajándékozták meg.
-Bocsáss meg kérlek - szólt a lassan az utolsó ráakaszkodott ráktól, sellőtől és adóbehajtótol is megszabaduló ólomsérós hőshöz. - de azért a fejesed méltó volt hozzád. Csak sajnos nem volt kéznél a térmágikus polároid vésőm, hogy megöregíccsem.
-Sebalj majd látod még ha erre járunk. -szólt oda kissé nyugodtabban Állat-nak Gombolyagés félszeg mosollyal indult a fedélköz és az ott található tömény italos hordók felé.

Részlet:
A Vihargárda ezernagya furcsálkodva nézte ahogy egy fél abasziszi falanx, 1500 ilanori lovas és vagy négyezer ork menekül egyetlen irdatlan tömegben a hágón át. Embereivel kiragadtatott egy menekülő asziszt a tömegből és kérdőre vonta:
-Mond mi történt vagy kiontatom a belsődet!
Az aszisz halálra sápadt arccal meredt a hágó bejárata felé:
-Engedj! Engedj!- könyörgött. - A hegyekben elszabadult a pokol! Valami mágusz kiszabadíthatta az őrület démonait és most erre tartanak! Ennyien maradtunk csak az egyesített seregből ami körötted látsz!
-Mégis mi történt?
-Nem tudom pontosan, csak azt, hogy egy síri hang dörgött végig a csatarendünk felett és a pálinkafőzés valamint az obasz beözönlés nyelvi metódusai közötti összefüggést fejtegette. Aztán megjelent egy sovány fickónak látszó démon és megölt vagy négyezer ilanorit, mert szerinte egy ritka védett virág utolsó természetes élőhelyét taposták el. Aztán jött egy másik nagy fekete alak és róka, meg medvecsapdákat idézett a fejünk fölé.
Egy macskamozgású gyors figura pörgött körülötte és azt ordibálta, hogy nem így kell azt csinálni és megölte az orkok 3500 harcosát, aztán egy fél falanxot felaprított szendvicsnek. De az igazi rémség ezután jött...
-Mond már!- üvöltött rá az ezernagy, de az aszisz kigúvadt szemekkel meredt a hágóra. A völgyben egy karcsú alak tünt fel hófehér haján megcsillant, majd hanyattesett a lenyugvó nap sugara, és repkedő hajszálai közt glóriaként örvénylett a langy esti szellő.
Az ezernagy kíséretében lévő egyik száznagy szólásra nyitotta száját és az aszisz már nem tudta kitépni magát a vezér kezéből, hogy akár élete árán is megakadályozza a démon felidézését.
-Húúú.. de giccses kép.
Az aszisz térdre rogyva hörögte az ezernagy felé:
-Itt pusztulunk mindnyájan.
A démon szózatát még hallotta mielőtt elméje végleg megbomlott volna, hogy üvöltve zuhanjon az őrület örvényébe:
-MELYIK TAPLÓ SZÓLTA LE A HAJAM?!?!?!



Részlet/2

Miközben a hullámok lágyan ringatták a hajót és a korlátnál a földi patkányok sora hányta reggelijét a habok közé (persze nem lapáttal és kivéve a törpét, mert az nem érte fel a korlátot és a nyitott raktérbe hányt amit később többen rossznéven vettek) egy keménykötésű alak bukkant fel a hídon.
Hajába belekapott a szél és két merészebb sirály.
Mikor lelépdelt a lépcsőn és egy könnyed fejmozdulattal kisuhintotta hajából a döglött sirályokat, (meg két cápát amik fürdőzés közben lettek öngyilkosok) nőies alakján megcsillantak frissen olajozott svárcenegger izmai és mikoron egy laza mozdulattal a tengerbe rúgta a lábát csókolgató martózokat így szólótt lágy, viskitől és dohánytól kimarjult, finoman hörgő hangján a pipája mögül kisercintve:
- Mi van 'azzeg romlott kaját zabátatok aszt most kétpofára osztyátok a halaknak?

A kaland a Pyarron szerinti 3698. esztendő tavaszán kezdődik Alborne tercének második, az Álmok havában.
A tizennegyedik zászlóháborút követő második békeév. Észak országai békét kötöttek, hogy minden erejükkel a Manifesztáció ellen harcolhassanak.
Dél Ynev-en tombol a Manifesztációs háború, Kráni és Pyarroni csapatok harcolnak válvetve az Ibara poklában, a dzsadok otthonaikért vívják elkeseredett harcukat a megállíthatatlannak tűnő Amundok ellen. Az északra menekülők áradata egyre duzzad, míg északról harcosok, papok és kalandozók csapatai tartanak délre meggyőződés, parancs, vagy haszonszerzés okán.
Eközben a felszín alatt északon oly dolgok kezdődnek és érnek véget, mik népek és országok sorsát döntik, döntötték el.
A béke ugyan szavatolja az országok békéjét és az addigiakhoz képest nagyobb védelmet nyújt a területükön élő, utazó idegeneknek, de nem szabad elfelejteni, hogy a személyes ellentétek ugyanúgy teret kapnak mint addig.
S míg a világ nyíltan vagy a felszín alatt forrong, Abaszisz fővárosában, Ifinben maroknyi idegen készül találkozni. Egymástól távoli országok szülöttei, kik pár éve még tán egymás vérét ontották volna. Nem ismerik egymást és céljaik is különbözőek, de még nem tudják, hogy a jelen kalapácsa a múlt üllőjén kovácsolja őket a jövő pengéjévé.

Aúú: Blue Lehet, hogy az elején nem játszik. A karaktere viszont addig is NJK-ként koming.
Chris: DarkSlateBlue Bemesélés folyamatban, a karaktere kissebb hiányokkal, de kész
Massza Rex:DarkGreen Bemesélés folyamatban, a karaktere kész.
Pettyes: DarkOrchid Bemese folyamatban a karaktere kész
Steve:Orange. ??????

Z a VérGyöngyTyúkok Ura (mint én :) DarkRed

Megérkezve a fogadóba megkeresem szememmel Kispörölyt. Őt nem látod, az ember csaposhoz mész
Halkan érdeklődök a szobám illetve a lovam elhelyezésének mikéntjéről.
-Pár perc és visszajön Tömzsipöröly.- mondja a csapos. - Addig foglaljon helyet. Én sajnos most nem mehetek el innen, mert sok a vendég.

lerogyok a pulthoz közeli asztalhoz (ha lehet üreshez) de előte kérek egy pofa sört. A pult mellett, a bejárati ajtó falánál találsz egy üres asztalt. A csapos nagy korsó habzó, friss sört küld oda a suhanccal. A zsákomat az asztalhoz döntöm, kortyolgatás közben lassan, kényelmesen nézelődök, főleg a vendégeket.
A vendégek nagy része törpe, zömük teljes fegyverzetben. A többiek kereskedőknek látszó emberek. Láthatólag nem a legelitebb közönség, de rongyost sem látsz köztük. Feltünik, hogy a pult másik végében álló asztalnál két teljesen feketébe öltözött férfi iszogat. Egyikük felsőkarja a mellkasához van pólyálva. Ők is megpillantanak és megnéznek maguknak.

Megkösznöm az új szállást, amit Tömzsipöröly mutat és átviszem a cuccom a megadott helyre! Körbenézek, letezem az ágy mellé a felszerelésem! Leveszem oldalamról a fegyvereket és ráteszem a pokrócra, amivel levan fedve az ágy. tekerek rajta egyet, majd ráteszem a levetett bőrvértet, hogy ne piszkoljam össze az ágyam és ott hagyom rajta! A szobához tartozó fürdőben mosakszol meg. kérnék pár pillanatot Tömzsipörölytől, hogy rendbe szedjem magam, Megvár amíg végzel. aztán elfogadom meghívást, kifejezem örömömet, hogy újra itt lehetek nála, ismét megcsodálom fogadóját és kifejezem tiszteletem a törpék építészeti remekei felett! Majd őt követve elindulok lefelé!
A lépcsőn leérve ugyanazt látod mint Massza. Pár ismerős törpe köszönt felemelt korsóval.

Massza: Észreveszed Tömzsipörölyt amint egy Khál-lal jön lefelé a lépcsőn, látod, hogy több törpe is köszönti és a Khál fesztelenül viselkedik a fogadóban.
A törpe odamegy hozzád és a mögötte kissé lemaradt Khál-ra mutatva köszönt:
-Üdvözlöm ismét uram! Ő itt Dul Houve Avati Reed, vagy rövidebben Dhar, Ő is az önöök társaságával fog tartani. Az Úrral még nem találkozott, de biztosan menni fog.

A lépcsőn lefelé haladva követem Tömzsipörölyt a kellő távolságot tartva! Amikor leérek és köszöntenek, én vissza intek nekik tiszteletet sugározva feléjük, majd az asztalhoz lépek, ahol Tömzsipöröly bemutatott!
Egy kb. másfél ember magas súlyos léptű macskaszerű lényt látnak! Ápolt külsejű, barna szőrű és sörényű, "arcán pár bajusszál. Akár egy kölyök macska kinézetét keltheti. Rajta egy rövid ujjú, trikó-, polószerű felsőruházat, alul egy rövidnadrágféle alsóruházat! Karján és lábán az avatott szemek páronként alkar és lábszárvédőt látnak!
Ahogy Tömzsipöröly mondja a nevem nyújtom az egyik mancsom és enyhén meghajolok, de végig a szemébe nézve az idegennek! Köszöntöm én is az idegent, majd amennyiben Tömzsipöröly még fenttarja a meghívást, úgy elfogadom, amennyiben itt elidőzünk úgy várom az idegen esetleges első kérdését a bemutatkozáson kívül

Üdv néked Dul Houve Avati Reed!
Az én nevem Mordak dul Peregrum, de röviden elég ha csak atyának hívsz.
(közben alaposan végigmérem)Amit látsz fentebb le van írva

-Egyre izgalmasabbnak ígérkezik eme utazás, főleg ha ilyen különleges utitársaim lesznek.

Tömzsipörölyhöz:
Bedobnám a zsákomat a szobámba, meg hű paripámnak is kellen némi törődés, de aztán szívesen szóval tartom Dhar-t mert lenne pár kérdésem hozzá, ha nem probléma.
Tömzsipöröly bólint:
-Felkísérlek a szobádba és utánna elláttatom a lovad. - Dhar felé fordulva - Ha éhes vagy, míg megnézzük az Atya szobáját Karemm (az ember csapos) ad enni és innivalót.
Ezután hozzád fordul felkapja a zsákod és mutatja az utat. A lépcsőn felérve az első szinten T alakú folyosót látsz. A folyosók összefutásában, két törpe ül egy kis asztalnál. Egy a folyosón járkál fel és alá, egy pedig a hosszú folyosó végén álldogál. Mindössze két lámpás ég. A rövid folyosókon 2-2 ajtót látsz, a hosszú mindkét oldalán 6-6 ajtó nyílik. Tömzsipöröly a hosszú folyosó végén a bal oldalon az utolsó előtti szobához vezet. Az utolsón és a másik oldalon egyel előtte lévő ajtón kis fémtábla lóg.
Kinyitja az ajtót majd betessékel. A szobálya mindenkinek ugyanúgy néz ki, csak max tükörképek A szoba három keskeny ablakon kapja nappal a fényt amik az udvarra nyílnak, de a törpe most gyorsan gyertyákat gyújt a kedvedért. Nagyjából 10x10 lépés nagy a szoba, bal falának közepén jókora kényelmesnek tűnő ágy, ablak felöli oldalán kis íróasztal székkel, másik oldalán kicsiny, fiókos éjeliszekrény lámpással a tetején. Az ajtótól balra a fal mellett két jókora szekrény, jobb oldalon kis asztal edénnyel, melyben jelzőgolyók vannak, mellette a ledobásra szolgáló csövecske, a jobb falnál nagyobbacska asztal négy székkel és egy négyágú gyertyatartóval (ezeket gyújtja meg Tömzsipöröly) a jobb falon keskeny ajtó egy kis fürdőhelyiségbe vezet. A plafonról négyágú lámpás lóg.

Örülök, hogy megismerhetlek Mordak, illetve Atya! Megtiszteltetésnek veszem, hogy így vélekedsz! - enyhe "mosoly" kiül az arcra! Majd hagyom, hogy Tömzsipöröly és Atya elinduljon és a pult felé veszem az utam! Mikor látom, hogy jön le az idegen és Tömzsipöröly meghajolva bemutat bólintok a nagyúr felé nem végig mérve és max. a cipőjét látva bólintás közben! Mikor látom, hogy nincs szólnivalója hozzám és oly sebesen elviharzik, folytatom utam a pulthoz, üdvözlöm Karemm-et, leülök és a fogamra valót kérek tőle!
-Üdv Dhar! -köszönt a nagydarab csapos - mit kérsz? Van friss sörünk és most készült el egy fél sült marha. De van hideg birka- és csirkesültünk is és friss kenyerünk.

kb. 160 cm és 80 Kg körüli, kicsit görnyedt hátú 70 és a halál közt lévő öreg pap kerüli a hirtelen mozdulatot. Mintha mindig átgondolná, tényleg fel akar e állni, vagy sem. Időnként hangosat roppanak a térdei, öreg teste így tiltakozik a súllyos láncruha ellen, mely szinte az egész testét befedi (csuklya védi a fejet, nyakat, csak az arc szabad). Arca is meg-megrándul néha (megannyi ránc fura ábrába szalad), ami rejtett fájdalomról árulkodik. Ennek ellenére szeme vidáman csillog, éber pillanataiban fáradhatatlanúl vizslaltja környezetét. Ápolt körszakálát időnként önkéntelen is megsimítja, amolyan kényszercselekvés ez nála. A láncruhán valaha fehér, mára kopottos szürkés felötltőt visel, széles fegyverövvel fogva össze derekán, kardja is ezen lóg. Lábán könnyű bakancs, talán ez lehet a legújabb rajta, alig lehet 4-5 éves.

Nem sokat nézelődök, mivel a folyosó komoly őrzése biztosít arról, hogy a zsákom biztonságban lesz. Megyek is vissza az ivóba, nehogy lemaradjak a nagy közös fejtágításról.

Mikor leérsz látod, hogy Dhar lelkesen eszik a pult mellett és az ember csapossal társalog.

Követem őket, közben intek Dharnak, hogy jöjjön ő is.
A két férfi hátranéz rád, majd kérdőn az ismét a vendégekkel foglalkozó Tömzsipörölyre. Az rádnéz, majd a fickók felé bólint. Azok láthatólag megnyugodva nyitva hagyják a pult átjáróját és folytatják utukat a folyosón.

Amikor látom, hogy kb. letelt a megadott idő és a két fekete ruhás elindul befejezem az étkezést és megköszönöm Karemmnek a kaját, hozzátéve, hogy ilyen jót még soha nem ettem. Megtörlöm mancsaim és az arcom! Elindulok követve a fekete ruhásokat. De megvárod az Atyát és együtt indultok el.
Kellő távolságot tartva, ne értsék félre szándékaim! Közben az utat és a környezetet figyelem.
Beléptek a pult mögötti folyosóba ami ívesen lejtve az ivó alatti pincébe vezet. a falon 5-7 lépésenként lámpások hunyorognak, itt-ott ajtók nyílnak. Pár ajtóról tudod hova nyílik, hisz segítettél néha idelent (bor, sörraktár, vagy a húsok mágiával fagyosan tartott terme) de a többiről nem tudsz. A folyosó végén eléritek a különterem vastagon vasalt ajtaját, előtte két törpe álldogál, az ajtótn akkor lépnek be a fekete ruhások.

Otthonosan követem őket, bár figyelek, hátha látok valami változást azóta.
Az egyetlen változás, hogy most zárva van az az ajtó amit félig nyitva láttál.

Belépve egy viszonylag nagy teremben találjátok magatokat. Körülbelül 20x20 lépésnyi, a falaktól 5 lépésre oszlopok tartják a mennyezetet. Pár asztal van a teremben az ivóban lévőknél jóval kényelmesebb székekkel, a jobb oldali fal mellett egy kissebb italospult. A terem túlfelén egy újabb ajtó nyílik. A terem bal oldalán áll a legnagyobb asztal, előtte karszék. A terem közepén nagy, kerek asztal kilenc székkel.
Az asztalnál Feran del Hajerun ül, vele szemben a két fekete ruhás férfi. Az asztalon pár pergamen és néhány bőrzacskó van.

-Jó estét az Uraknak és Önnek is Feran del Hajerun! Remélem nem zavarok, és már a megbeszélésre gyűlünk.
-Foglaljon helyet Atya.- int Feran az asztal köré állított székek felé. Majd Drah felé biccent.
-Rólad már hallottam törpe barátaidtól ifjú harcos. Örülök, hogy velünk tartasz.
A két férfi közül a kötözött kezü kissé megemelkedik és biccent:
-Íshar, Okorn negyedik kardja
A másik is megemelinti magát:
-Meríín Okorn második kardja.

Recsegő térdel lerogyok a két gyászhuszár mellé (balról), de egy széket kihagyok, nehogy feszélyezzem közelségemmel őket.
Miután leültem, talányos arkifejezéssel nézegetem a két idegent, főleg az arcukra koncetrálva
Az arcukon figyelmet és nyugalmat látsz, a bekötött karú feléd pillant, végigmér, aztán előrefordul és az asztalon lévő pergameneket kezdi nézegetni tisztes távolból.

Amikor megemelkedtek és bemutatkozott a két idegen én is biccentettem feléjük és én is bemutatkoztam nekik.

180cm magas, átlagos testalkatú humanoid. Amikor belépek a fogadóba földig érő, rozsdásvörös inkognót viselek, aminek hatalmas csuklyája az egész fejemet befedi, így az arcom csak nagyon homályosan látszik.

Amikor belépek, körbenézek hogy valakik nem kártyáznak, játszanak-e a közelben, Az egyik asztalnál pár törpe játszik valamiféle kövekkel, egy másik asztalnál két ember és egy törpe kártyázik. majd odasétálok a fogadóshoz és rendelek egy sört. Egyelőre nem iszom bele a sörbe és megvárom amíg a csapos megfordul, a sört zölddé és fotyogóvá teszem. Odaszólok a csaposhoz:
-Hé koma! Meg akarsz mérgezni?
A nagydarab csapos meghökkenve kapja oda a fejét:
-Miről beszél az uraság?
Megmutatom neki a zölden fortyogó sört, majd miután látom az arcán a meghökkenést kiöntöm a padlóra az egészet ami egyből fellobban majd eltűnik
-Namost ezután ugye nem vársz tőlem fizetségett azért a malacsültért és borért amit két percen belül kihozol nekem? Sört már rendelni se merek, elég baj hogy ezzel mérgezed a szegény vendégeket....
A csapos értetlenül néz egy percig. Aztán mögéd pillant és zordan elmosolyodik.
-Persze, hogy nem várok érte pénzt. De remélem a kiborított söröd kifizeted. Drága nedü volt. Pont annyiba kerül mint egy korsó rendes sör, egy adag malacsült, meg a bor.
Tán azt állítod hazudok? hökkenek meg. Majd egy nagyon kis mosoly kíséretében mondom: mutass egy embert aki ivott már belőle! Mondjuk te magad kóstoltad?
-Kóstolta és nagyon ízlett neki. -szólal meg mögötted egy morcos hang.- különben se szóld le a sört amit kiöntesz és nem érzed az ízét
Hátrafordulok és megnézem én magamnak ezt a morcos hangot. Amennyiben nem látom túlságosan agresszívnak, úgy megkérdezem tőle:
-Semmilyen furcsaságot nem tapasztalt kedves uram azóta? nem szédül véletlenül?

A hátad mögött alacsony alig 110 hüvekly magas törpe áll, börkötényben, kezében két korsóval. Kérdésedre bal kezébe kapja korsóit és jobbjával a köténye szélénél megmarkol valamit. Aztán elmosolyodik. Zordan, magabiztosan.
-Nem. Nem szédülök, hisz nem vágtak fejbe. De ahogy elnézem magának aztán lehet, hogy lesz oka a szédelgésre.

Ugyanmár törp urak hova az a híres, nyájas vendégszeretet? Már a tréfát sem értik errefelé?
Hirtelen váltással, kedvessé és vidámmá változom, megragadom a korsós törpöt a vállánál mintha ezeréves cimborák lennénk, majd így szólok hozzá: koma magyarázd már el nekem légyszíves milyen játékot játszotok, ránézésre nem ismerem, pedig mindenfajta játékot imádok nézni, bár ha beszállok sajna mindig vesztek...
A törpe kissé furán néz rád aztán a két korsót a pultra teszi és gondosan végigsimítja a ruháját.
-Melyik játékra gondolsz?
Arra a köves játékra arrafele! Az említett asztal irányába mutatok.
-Arra? -kérdi meglepődve a törpe- Kragmit-nak hívják. A kereskedők kedvelt játéka. De - végigmér alaposan - nem hinném, hogy be tudnál szállni a játékba. Inkább kártyázz, ha mindenképp jáccanál, de előtte fizesdd ki a söröd.
A hátad mögé mutat ahol a "felrobbant" söröd jókora tócsát alkot a padlón.
-Látod mégcsak nem is zöld.
Hogy neme? Nézd meg jobban!
Amint odanéz a törp megint zöld színűvé válik a tócsa, majd a padlórész amit néz elmosódik, kicsit elmozdul, majd visszaáll zöldbe és tisztába, ezzel a szédülés érzetét keltve
Hát én zöldnek látom úgy tűnik ti mindent rózsaszínben láttok.
Rózsaszínné vál egy pillanatra a tócsa majd vissza
Node mégiscsak érdekelne az a játék!
A törpe elvigyorodik:
-Feledékeny vagy hegyesfülü! Az előbb tenmagad egy tüntetted el egy lobbanással a "zöld" sörödet. Vagy ezt már elfelejtetted? Most meg nem is csodálod, hogy itt a folt? Ejnye. Hát tudsz még hasonló trükköt? A játékba, pedig biztosan nem szállhatsz be. Azt a partit 145 éve játsza az a négy törpe. A következő csere 50 év múlva lesz. Ha valamelyikük meg nem hal. Egész karavánokban, hajórakományokban játszanak.
145év? jól rérhetnek maguk törp urak! Najó, akkor mutass nekem vmi egyszerűbbet, komám! És hozz magunknak két sört is tessék itt van az előző ára is /fizetek/
A törpe elmosolyodik és visszaadja a pénzed:
-Nem vagy egy ijedős fajta ahogy látom.
Kiveszi a jobb kezét a kötény alól és Tooma papjainak kicsiny, díszes kalapácsa villan a kezében.
-A kártyásokhoz beszálhatsz, oda jól jön a pénzed. Aztán ha van kedved és szereted a veszélyt gondolkodj egy kicsit. Lehet, hogy lesz egy jó ajánlatom neked.
A veszélyt velem ilyesztgetik! Hagyjuk a lapokat, ugysem vagyok mostanában jó szériában, mesélj inkább mélységi felderítő barátom: nálatok minden pincér baltával a kezében jár kel hátha légy szál a korsókra? Aztán milyen ajánlatod lenne szhámomra ami megfelelne rangomhoz és szellemi nagyságomhoz?
Látszik, hogy a törpe nem teljesen érti a beszédedben lévő célzásokat és erősen hezitál, hogy vajon megcsapjon-e a kalapáccsal, vagy sem. Egyelnlőre az utóbbi mellett dönt.
-Nemsokára indul egy csapat hosszú és veszélyes útra. Állítólag a javadalmazás sem lesz utolsó. De előtte nem játszol vélem egy kicsit?- kérdi azzal a kalapácsával a levegőbe suhint és elkerekedő szemeid előtt egy jókora üvöltő ork ölt testet és nagy üvöltéssel rád veti magát.
Egyszercsak jobbra és balra egy halvány másolatom lép ki önmagamból, és mindhárom kicsit áttetszővé válik. Közben az ork kezében a fegyver egy adag ízletes, illatos báránysültté válik amit elkezd falatozni. Eközben a törp háta mögül ezt hallja a hangomon, míg a testeim beszélnek: tehát akkor a híres tarini kinevet a végént játszuk?
A törpe arcán mosoly ömlik szét:
-Végre! - Azzal eltünik a szemed elől és a helyén kétember magas sárkány terem. Az ork semmivé foszlik, a sárkány lehajol és a szomszéd asztaltól felragad egy embert, kettéroppantja, majd szerteszórja a darabjait. Az ivó közönsége fejvesztve menekül kifelé.

A következő pillanatban elsötétül előtted a világ.
Egy jókora ágyon fekve térsz magadhoz. A fejed irtózatosan hasogat. Egy magas, barnahajú férfi hajol föléd, a melkasáról lógó kobraszinbólum a szemed előtt hintázik.:
-Szép jó reggelt! Feran del Hajerun vagyok. Az este sajnos már nem találkozhattunk. Ahogy mesélték megpróbált Hmm.. hogy úgy mondjam, olcsóbban vacsorázni. Kár, hogy nem tudta, hogy Tömzsipöröly valaha vándor csepürágóként kereste a sörre valóját. Már nagyon várta mikor tér be újból. Arról meg nem ő tehet, hogy az egyik menekülő vendég aki nem ismerte a trükkjeit egy széket hajított a sárkányra. Ön sajnos útban volt. Ha ennyire szereti a veszélyt nem érdekli egy munka? Pénze lesz belőle és kivételes tehetségét is csillogtathatja.

Belépek az Atya után a terembe! Amint köszönt engem a nagyúr válaszolok!
- Üdvözlöm Feran del Hajerun! Remélem csak jót hallott felölem, drága barátaimtól! Örülök, hogy méltónak talált a feledatra és a csapattal tarthatok! Amint int, hogy leülhetek én a másik oldalukra ülök a feketeruhásoknak, de közvetlen melléjük! Amint leülök, Feranról a tekintetem az atyára, majd a két fekete ruhásra száll, majd a pergamen tekercset nézem meg, ami az asztalon van, de nem nyúlok hozzá! A mancsaimat az asztalra helyezem és úgy próbálom megfejteni mi lehet rajta!
Hajerun feléd biccent.
A papirosokon mindenféle leírás van. Egy térképrészletet is látsz, felismered benne az ifini halászkikötőt és a mellette lévő raktárházakat.
Feran elmosolyodik:
-Látom élesszemű barátunk már kezdené is. Nos most még nem vagyunk elegen ahhoz, hogy a valódi feladatukkal megismerkedjenek. De ahhoz, hogy a csapat egységbe kovácsolódjék elegek vagyunk. Remélem hamarosan mások is csatlakoznak hozzánk. Addig is. - kiteríti a legnagyobb pergament, ami térképnek bizonyul a halászkikötőről és környékéről, és a parthoz közel álló egyik raktárra bök az ujjával - Ez itt a Malachias család egyik raktára. Névleg. Merthogy vlójában nem eme nagymultú kereskedők használják, hanem bizonyos boszorkánymesterek messzi országokból hozatott tárgyait tartják ott. Mágiával és fegyveresekkel védett helynek sejdítik forrásaim. Az önök feladata ez. Próbaként a nagy út előtt, ebbe a raktárba kell behatolniuk, megkeresni és kihozni egy ékköves tőrt. - kinyit egy másik pergament amin egy díszes tőr szines tintával rajzolt képe díszeleg - ezt. Emellett senki nem tudhatja a későbbiekben kik voltak a tettesek és a raktárnak is el kell pusztulnia.
Az Atyára néz:
-Ne aggódjon Atyám. kik azok közt a falak között élnek jobb esetben hitetlen bűnözők, ám többnyire sötét urakban hívő, sötét lelkű fenevadak. Jómagam is önökkel tartok, de mint beosztott. Azt teszem amit önök mondanak ez az önök feladata. Várom a javaslatokat.
-Óóó.. és még valami. Ösztönzésként, a feladat sikeres teljesítése esetén 4-4 arany üti a markukat.

Ha nem szól éppen senki, akkor elkezdem rövid mondandom!
- Tehát a feladat adott! Minden egyes feladat nemessé, bölcsebbé és tapasztaltabbá tesz! Nem az a fajta vagyok, ki megretten a feladatoktól, de attól tartok lesz egy kis gondom vele, mégpedig az, hogy senki nem tudhat róla! Ugyan az ilyen feladatokat célszerű éjszaka bonyolítani, de meg van az esély, hogy nemes fajom szerény példányát kiszúrja valami arrajáró szerencsétlen jámbor lelkületű és a fél város lemészárlásához nem füllik a fogam! Én elsősorban magamban és a karom erejében bízom, nem értek sem az álcázáshoz, sem a mágiához! Nem tudom, hogy a jelenlévők mihez értenek, de talán eme hiányosságok mellet is jó elemét alkothatnám a csapatnak!

Hajerun Kissé elmosolyodik:
- Nem kell aggódnod ifjú harcos. Az Atyával együtt kidolgozzátok, kinek-miféle feladata lesz. Remélhetőleg hamarost újabb társam is csatlakozik majd és segíti az előkészületeket. De előrebocsátom, hogy az épületbe való bejutásig, képes vagyok megfelelően álcázni téged és a kívülálló szemek számára nemlétezővé tenni. Két szűkszavú társunk igen jártas a lopakodásban és a harcban, az Atyára a tervezésben és némi mágikus támogatásban számítunk, jómagam mágikus támogatást nyujtok.

Pár hosszú pillanatig csöndben ülök, a szakállamat vakargatva szemeim a messzeséget fürkészik. Majd némi krahácsolás után belekezdek:

A feladattal kapcsolatba lenne pár apró kérdés, a részletek ugyebár.
Ne vegye sértésnek, de ma reggelig a nevét sem ismertem, és tulajdonképpen most is csak azt ismerem. Természetesen nem arra célzok, hogy valótlant állít, de a terv tartalmazz némi erőszakos cselekedetet is, ahol nem árt tisztázni a két oldal felállását. Egyenlőre csak ön állítja azt, hogy a bizonyos raktárban a gonosz szolgái vertek tanyát, amely ha valóban így van, természetesen purgálásra való, sőt szinte kötelező. De azt se felejtsük el, hogy Ifin hatalmi struktúrái eléggé ööö… khm…kaotikus. Névleg a Malachias család tulajdona, tehát a törvény szempontjából e család ellen indítunk támadást. Ha Ifinben valaki rálép egy látható tyúkszemre, nagy eséllyel nem csak a tyúkszem gazdája fogja nyakon cserdíteni. Ha történetesen végre is hajtjuk a rajtaütést, akkor onnantól kezdve a lehető leghamarabb el kell hagyni Ifint. A tapasztalatom az, hogy ilyen nagyvárosokban mindig akad szemtanú.
További kérdéseim lennék az idő szűkösségére, valamint a rendelkezésre álló eszközök és főleg információk mennyiségére, minőségére és számosságára. Említette a mágikus védelmet, amihez elméletben van némi szakértelmem, de sose lehet biztos az ember a dolgában, ha mágiához nyúl. Főleg rengeteg időt vesz igénybe, egy ilyen kikapcsolása, és ha több is akad...

Az ordani elégedett arccal dől hátra.
-Látom Atya önnel valóban jó lóra -Ha megengedi, hogy így fogalmazzak - tettem.
Kigöngyöl egy pergament és az asztal közepére tolja:
-A Malachias ház hivatalos megbízólevele, hogy az általuk birtokolt kikötői épületeket ellenőrizzem, ehhez a szükséges segítségeket költségelve igénybevegyem, és az esetlegesen birtokukon belül található, családjukkal kapcsolatot nem tartó személyt-személyeket szükség esetén erőszakkal eltávolítsam. Az alján látható lista a család tulajdonában álló kikötői házaké.
E módszerrel, a Malachias család kísérletet tesz kezének tisztaságának megörzése mellett, a boszorkánymesterektől való megszabadulásra. Ha minket esetleg elfognának akkor hites megbízásunk van. Ha bármelyik boszorkánymester a Malachias házat megvádolja, akkor ők csupán felemelik két kezük, hogy túlbuzgó embereik hibája az egész. Mivel a kikötő nem egy házában tolvajok-rablók vernek tanyát ezért az ehhez hasonló akciók meglehetősen rendszeresek. Minden évben akad egy-kettő azonban mely ojan mint a miénk. Látszólag a szokásos tisztogatás, valójában azonban mások ellen irányul. Ezért is javaslom, hogy ne a fő célpont megtámadása legyen az első lépés. Járjunk végig pár címet és ellenőrizzük őket. aztán "véletlenül" belebotolhatunk a célpontba. Így megfelel Atya?

Ha nem probléma, pusztán a bizalom jeleként, ellenőriztetném a megbízó levél hitelességét, hisz nem egyszer én is utaztam hamis okirat vélt-valós védelme alatt.
Az ordani eléd tolja a pergament:
-Parancsoljon Atya. Ha óhajtja holnap akár a Malachias családdal is ellenőriztetheti.

A morális oldal bizonyos szegmensét úgy néz ki tisztázztuk részemről, de a többi függőben lévő kérdésemre is várnám a választ.
- Az időnk egy hét. A tervek szerint akkor indulunk el. A rendelkezésre álló eszközök? Hmm.. Nos mint látja - körbeint Dhar-on és a két férfin - pengékben nem szenvedünk hiányt és erőben sem. Mágikusan természetesen magam is támogatom az akciót, sőt, ha kell pengét vonok. De annyit közlök előre, hogy ez az önök próbája. A szervezésben, tervezésben nem veszek részt, csak ha konkrét kérdésük-kérésük van. Anyagilag az akcióval kapcsolatos terheket, melyek igazolhatóak természetesen, a Malachias család viseli. Ha ön a telekkönyveket, címeres könyveket, kimutatásokat szeretné akkor számla ellenében ezen költségeit téríteni fogják.

Halk "oroszlánszerű" morgást hallatok, majd biccentek Hajerun felé és elnézését kérem a buta kérdésért! Ezek után suttogva odaszólok Ísharnak - Bocsásd meg, hogy rosszul mértem fel a helyzetet! Viadalt mondtál? Hmmm, szívesen benne vagyok egy baráti bajusz akasztásban, mert tudod én sem szeretném, ha a társaságnak hiányolni kellene tudásod a feladat során! - Enyhén elmosolyodok, vizslatva nézem reakcióját és ha lezártnak tekinti az ügyet, akkor visszafordulok a pergamenhez és tovább gondolkodom mit hogyan kellene tenni.
Íshar kurtán elmosolyodik.
-Nem történt baj. Első években mi tévedni párszor. Volt több viadal, sok vér hiába folyt el. Már értjük mit mondasz és miért. Ha lesz mód holnap kicsit harcol nemigaziból jó? Tartunk .. őőő.. -a társára néz , aztán bólint - edzés ahogy hívjátok. Rendben?

Elrakom a papírost (megbízó levelet).
-Dhar azért nem mondott annyira rosszat, jó lenne tisztába lenni -még az esetleges harc előtt- a fegyverforgatási tudományokban való jártasságban leendő társainknál.
-Íshar és Meríín Úraság fellépése eléggé ... khm ... meggyőző, de lehet akik őrzik a célhelyet sem ijednek meg az árnyékuktól.

Valamint amennnyire lehet meg kéne ismereni Hajerun Úraság lehetőségeit, varázslatos igéinek következményeit, hogy minél jobban segítségünkre lehessen. Természetsen ez magamra is vonatkozik, hisz inkább Krad által rámruházott mágiámba bízom már, mint kardom és karom erejébe.

Hajerun elismerően bólint:
-Rendben. Ahogy hallom, társaink holnap tartanak egy kis bemutatót. - elmosolyodik - jómagam nem bánok rosszul a pengéimmel, de ha csak lehet Sogron igéit használom. A hmmm... specialitásom, hogy úgy mondjam, a közvetlen tűztámogatás. Szetretem látni a célpontot mikor elszabadítom az erőm. Ugyanakkor ha kell messzebbről is boldogulok, bár akkor nem mindig kielégítő pontossággal.

Íshar-ra nézek és egy mosolyt elnyomva válaszolok: - Rendben! - miközben szememben a vágy tüze máris az "edzésre" koncentrál! Visszatérve a beszélgetéshez Hajerunnal elmondom, hogy valószínűleg jó lenne egy felderítés az épületről, emberekről, őrposztokról, váltásokról, melyek tudatában feltudnánk építeni egy stratégiát, tervezni menekülési utvonalakat, ha esetleg mégsem jönne úgy össze a dolog, ahogy elterveztük, illetve az "a" terven kívül talán egy "B" és/vagy egy "C" terv is szükségeltetik, de információ hiányban elég nehéz bármit is összekovácsolni! Abba hagyom mondandóm és várom a válaszokat, hozzászólásokat.
Hajerun hejeselve bólogat:
-Lám-lám az ifjúnak jó tanárai lehettek, mert nem akar vakon a harcba rohanni. Elkezdem a felderítést és holnap este megosztjuk egymással a megtudottakat. Annyit már most tudok mondani, hogy tudtommal nemigen jár oda be senki, és távozni is ritkán távozik bárki. Tehát a bentlévők száma valószínüleg állandó vagy közel az.

Megköszönöm az elismerést! Ezután felállok, egy picit meghajolok és folytatom:
- Elnézésüket kérem a jelenlévőknek, de úgy érzem ki kell pihennem magam a holnapi bemutatóra! Ha a fegyverforgató társaknak fele olyan jó képeségeik vannak, mint amilyen magabuztosak, akkor szükségem lesz minden erőmre! Atyám, Önt is szetettel várom a bemutatón! Ha körbevesznek és éltetnek a vérem forróságával az ordani mesterek élvezettel játszanának! Elnézését Hajerun, de a tények magukért beszélnek! - elmosolyodok. Befejezem mondandóm és ha senki nem kérdez elindulok kifelé a szobámat veszem célul.
Íshar még feléd biccent:
-Holnap este jó gyakorlás!
A szobádban egy korsó friss víz és némi sült, meg ropogós cipó vár.

A frontális támadást természetesen a felderítő munka utánra gondoltam, amolyan esetleges K tervnek a többi mellé.
Az ordani elvigyorodik:
-Lassan végigérünk a közös nyelv betűin.
-A sérüléseket pedig, hála Krad végtelen hatalmának, csak olyan mértékben vállalnám el, amit még kibírok, arról nem is beszélve, hogy isteni erőt kérve így kapott sebeimet is gyógyítani tudom közvetlen utána.
Tehát ha nem a menyezet zuhan a társamra, elég sokat kibírunk majd együtt. (kacsint)
-Hát pedig az sem kizárt pillanatnyi ismereteink szerint.
A felderítést ki végzi majd? Van erre szakosodott tagunk, vagy külsősöket is be kell vonni?

-Magam is és remélhetőleg a holnap csatlakozó társak is segítenek a felderítésben. Most pedig, ne haragudj Atya, de úgy vélem Néked is szükséged van a pihenésre. (éjközép múlt már) Kérlek pihenj le. Holnap estére igyekszem részletes tervekkel szolgálni az épületről neked és csapatunknak.

Még a külön helységben:Igen Atyám, inkább a sérülések gyógyításához kell a tudomány!
Kifelé menet: Íshar felé bólintok én is! Fent a szobában: Mikor beérek és látom a kaját az szobámba melegség tölti el szívem barátaimmal kapcsolatban! Elfogyasztom az ételt és az italt, bár tudom, hogy ez most rendesen megfekszi a gyomrom és tán nyugtalan éjszakát biztosít, mégsem sértem meg barátaim azzal, hogy otthagyom, amit nekem hoznak. A pokrócot s fegyverekkel és a vérttel az ágyam alá teszem, megmosakszom és ledőlök aludni, miközben reménykedem abban, hogy a holnapi nap ismét bizonyíthatok tesvéreimnek.
Az étel nem fekszi meg a gyomrod és álmodban örömmel vadászol egy ligetekkel szórt síkságon, s szívedben örömhangok szólnak. Mindíg ijennek képzelted az Ősi földet szüleid meséi alapján.

9 óra alvás után kelek, ima, felöltözés, reggeli lent az ivóba, hadd lássam az életet magam körül. Ha nem történik semmi extra, akkor utána meg felkerekedem, hogy lenyomozzam a megbízó levelet. A Családnál kezdem, hátha ők is ismerik eme papírost.
Reggeli közben nem történik semmi furcsa.
A Malachias Család palotájánál az őrök gyanakodva fogadnak, de egy családtag elé kísérnek. Az rövid beszélgetés után elkéri tőled a papirost, megnéz rajta valamit, majd bocsánatod kérve elsiet. Pár perc múlva visszatér és közli veled, hogy a papírt a családfő bocsátotta ki és írta alá egy messziről jött férfival kötött egyezség után.
-Ha nálad a papiros, akkor ismered őt. Nagy reményünk, hogy a vállalkozás sikerrel jár. Tudja, mostanában sok rabló és tolvaj fészkeli be magát a becsületes kereskedők raktáraiba. - a szemén látod, hogy tudja miről beszél és azt is, hogy valószínüleg te is tudod. De nem mondja ki.

Megelékszel a bizonyítással és visszatérsz a fogadóba.

Utána visszatérek a fogadóba, hátha itt találom valamelyik társunkat.
Mikor belépsz (napközépre jár az idő lassan) Az ordanit pillantod meg a pult sarkánál lévő asztalnál egy fekete hajú nővel és egy öreg (nálad nem, tán veled egykorú) finom szabású ruhát viselő emberrel.

Úgy helyezkedem, hogy lásson, majd ha megvolt a felismerés, akkor leülök az ivóba és őket figyelem.
Az ordani pár perc múltán észrevesz és feléd bólint, majd a kezével int, hogy kis türelmedet kéri. Úgy negyedóra elteltével az öreg feláll és kimegy a fogadóból. Pár perccel később az ordani és a nő feláll és feléd indulnak.

Amikor felkelek látom, hogy a nap már magasan jár. Elrévedek egy kicsit, hogy mily gyorsan vége lett annak a csodának, amiben eddig élvezetemet leltem. Ezután eszembejut a viadal, gyorsan elvégzem a tisztálkodási szokásokat, felöltözök és elindulok lefelé a lépcsőn. Lefelé, illetve a fogadóban gyors intést vetek mindenki felé köszönés képpen és megállás nélkül sietek az udvarra, hogy megkezdjem felkészülésem az esti bemutatóra! Körbenézek, hogy van-e megfelelő hely majd a felkészüléshez. Az udvaron van elég hely (ami ritka a belvárosi telkeken), bár a szélesebb mozgásokhoz néha kissé szűk neked. Először egy meditációs formát öltök, melyben megtisztítom gondolataim az edzéshez. Nem zavar, ha körülöttem nézelődnek, nem terelik el figyelmem a koncentrációról. Majd elkezdem a különböző bemeneteket, fogásokat próbálgatni, illetve egy-két erőgyakorlatot végzek. Párszor kénytelen vagy a hirtelen oldalravetődést is gyakorolni, mert a törpék szállítószekerei, nem a leglassabb tempóban közlekednek az udvaron. Megúszod sérülések nélkül a dolgot és a véred fel is pezsdíti, hogy nem csak formagyakorlatokat végzel.
Mikor úgy érzem, hogy kellően elfáradtam, de nem teljesen visszamegyek a fogadóba, letisztálkodom, megétkezem és természetesen beszélgetést kezdeményezek, fogadok bárkivel, aki éppen érdeklődik, de ha nem, akkor a gondolataimban elkezdem felkészíteni magam, hogy a legjobb formám nyújtsam az este folyamán.
Pár törpe ismerőssel futsz össze akik gondosan végigmérnek és egymás közt beszélgetve esélyeket latolgatnak. Észreveszed, hogy a többség óvatosan áll hozzá a dologhoz. Tömzsipöröly elkülönít egy kis asztalt és egy törpe, meg egy ember fogadási nyilvántartást állít fel. Mikor megnézed látod, hogy az esélyek számolgatásánál nagyjából egyező értékek vannak és mindkettőtökre nagyjából ugyanojan arányokkal fogadnak.

Ha észreveszem a fogadásokat, én is felrakok 1 ezüstöt Dhar győzelmére.
Megkapod a fogadást igazoló falapocskát és a fogadást vezető ember lelkesen magyarázza neked, hogy ha Dhar nyer az ezüstöd mellé egy ezüstöt és 45 rezet kapsz vissza.

Úgy teszek ahogy Tömzsipöröly mond és várom a fejleményeket!
Pár perc múlva Tömzsipöröly egy nagykoró friss vízzel, meg némi étellel lép az asztalodhoz. Leteszi az asztalra aztán leül veled szembe:
-Nagyon jó, naggyon jó! -örvendezik - nagy harc lesz! Te nem láttad őket harcolni, ők nem láttak téged. Minden kicsike előny módosíthat a végeredményen, ahogy a kohóban is, egy parányi széndarab is ócskavasat csinálhat a legjobb acélból. - Látod rajta, hogy roppant izgatott és alig várja a naplementét.
-Kötünk üzletet Dhar? Van egy-két tolvajka kinek a fejébe kellene verni, hogy ez nem az ő helyük. Cserébe elmondok pár dolgot a technikájukról. Persze csak amennyit megértettem belőle és ami még nem befolyásolja teljesen a harcot. -Egy pillanatra behunnyja a szemét és hümmög - bár szerintem amit tudok, az párszor meglepheti őket, de a végeredmény attól még kétes. Nos benne vagy?