Dungeons & Dragons
 

Na hagy szóljon.

Lyonnam, fáradtan és körülbelül 3 napi gyaloglás után értél egy számodra idegen városhoz melynek nevét magad sem tudod de egy biztos, hogy ekkora nyüzsgést még nem láttál. A nyugati kapuhoz érkezve látod ahogy a horizonton veled szemben épp átbukik a nap a nagy kőfal kiszögellésein és egy pillanatra elvakít. A falakat elnézve soha nem kellett még nekik valódi ostrom ellen állva maradniuk mivel a kövek olyan fehérek mintha csak most vakolták volna őket. A kapu egy hatalmas tölgyfaajtó mely vagy 2 láb vastag. A kapuban megpillantasz 4 strázsát amint éppen néhány törpét kérdez ki, hogy mi célból készülnek a városba. Meghallasz néhány apró szót beszédükből de igazából nem nagy veszel tudomást róluk, de valamilyen zsoldos toborzásról beszéltek. Ahogy közelebb érsz látod hogy a 4 őr páncélján a nap isten, Pelor képe díszeleg, de ekkor az egyik odalép hozzád és megszólít: "A városba jelenleg nem engedhetünk be parasztasszonyokat, kotródj innen." A másik 3 őr is rád szegezik a tekintetüket.

"Üdvözlöm a tisztelt városőr urakat.

Nem parasztasszony lennék jóuram, csupán némiképpen megviselt az utazás. Yeshpek városából érkeztem, és szívesen megpihennék e nyüzsgő nagyvárosban, melynek nevét sajnos még nem tudom.

Tudnának ajánlani egy kellemes, ám lehetőleg olcsó fogadót, ahol tiszta szobát kaphatna egy magamfajta megfáradt utazó éjszakára?" - mondom.

Az őrök összenéznek és elröhögik magukat: "Egy csatára készülünk és most nem térhet be ide semmilyen nő aki csak utazgat hiszen fogadóink dugig vannak zsoldosokkal, de ha nagyon akarsz akár be is juthatsz (és megcsörrenti az övén lógó erszényt mely dagad az ezüsttől) de attól tartok, téged elnézve hogy nem fogsz tudni bejutni Suldophorba."

"Óh ez remek! Magam is zsoldos volnék. Szívesen vállalnék munkát a város szolgálatában. Hol és kinél tudnék jelentkezni?"


(tetszetős erszény, kár, hogy most mindannyian rám figyelnek így esélytelen megkaparintani, fedezné a következő pár heti élelmet és szállást)

"Na ne szórakozz velünk, még hogy te zsoldos? Még a csábításhoz is rusnya vagy, nem hogy harcolni! Addig menj el vagy fizess amíg jó kedvemben találsz. (a kardjához nyúl)

"Nem bánom mutasd, de ha felsülsz azt nagyon megbánod. Látod ott azt a fát 70 lábra, na ha azt eltalálod akkor bemehetsz, ha nem akkor kint maradsz és elkotródsz.... Fiúk 10 ezüstöt teszek rá hogy nem találja el." A többi katona a markába nevet és várják hogy mit csinálsz.

(ebből már nehéz jól kijönni,... remélhetőleg nem most mond csődöt az íjász tudományom...)

Szemügyre veszem a fát, majd annyit mondok:
"Rendben, legyen".

Előhúzom az íjamat, egy nyilat helyezek az idegre, célzok, majd útjára küldöm a vesszőt és remélem Olidammara és a szerencse velem lesz.

Nyílvessződ kirobbanó erővel hagyta el az ideget és nem is ügyelve a távolságra egy pillanat alatt a fa törzsében vigyorgott a katonákra :D A katona nagy álmélkodva odafordul és megsértődve azt mondja: "Na eredj befelé, és meg ne lássalak még egyszer." Elővesz az erszényéből 30 ezüstpennyt és elkezdi kifizetni a társait. Szabad az út előtted a városba.

Mosolyogva elsétálok a nyílvesszőért, majd szó nélkül elmegyek az őrök mellett be a városba.

Férfiak... mindig lebecsülnek először...

A városkapun beérve rögtön megcsap az ürülék és a sok szemét szaga, az eső elkezd csöpögni. Az árusok épp most kezdik kinyitni boltjaikat, a fogadókból most dugják ki az utazók az orrukat, egyszóval indul az élet. Magad előtt egy két szekér széles utca terül el mely a templom fele vezet, aminek csak a tornyát látod a nagy tömeg miatt. (Mit csinál a karaktered surranóhalál? )

Kintről tisztábbnak tűnt - suttogom.
Egy enyhe fintor suhan át az arcomon, de aztán visszatér az érdeklődő ábrázatom.

Lassú léptekkel a templom felé indulok (úgy sejtem ez lehet a főutca, a templomtér pedig a főtér, így talán ott megtudhatok néhány érdekes dolgot a városról, vagy a kapunál elcsípett szófoszlányról [zsoldosok]).

Útközben nézelődök, hallgatózom (külső szemlélőnek egyszerű bámészkódónak tűnhetek), hátha elcsípek egy pletykát, vagy meglátok valami érdekességet...

Bár szinte üres, azért erszényemen tartom a kezem, biztos ami biztos... a régi szokások sosem múlnak el.

Egyre feljebb és feljebb haladsz az utcán, az árusok ajánlgatják portékáikat, de nincsenek sokan. A kocsmák bejáratánál mind azt látod hogy megtelt, miközben egyre közelebb érsz a most már egyre magasodó templomhoz. A templomtérre érkezve nagy nyüzsgés tűnik fel számodra egy igen díszes épület előtt (a templomon kívül ez az egyetlen épület ami kőből készült) ahol mindenféle szerzetet látsz és meglátod a tömegben a néhány törpöt is akiket még a kapuban láttál. A templom harangja épp megkondul, reggel 8 órát jelezve mire egy kicsit összerezzensz meglepődve a hirtelen jött öblös mély hangtól.

(Ez lehet a városháza épülete)

Odacsapódok a tömeghez és hallgatózok, hátha kiderül mi ez a nagy csődület. Közben nézem az arcokat, és egy szimpatikusabbnak tűnőhöz hozzászólok:

Jó reggelt kívánok uram! Mi ez a nagy tömeg ilyen korán? Meg tudná mondani, hogy mi történik itt? Elég vegyesnek tűnik ez a társaság, nem hinném hogy helybéliek.

"Szép jó reggelt magának is. Igen jól látja ezek az emberek nem mind városunk polgárai. Én magam a város céhmestere vagyok így rendkívül fontos tudnom, hogy milyen emberek fognak részt venni az elszakadásért vívott háborúban. Te is zsoldosnak jöttél? Íjásznak tűnsz (és az íjad fele bök a kezével) Remélem tehetséges is vagy. Itt van a sor ha zsoldosnak szeretnél szegődni, elkél az ember most nálunk.

A törpök épp az asztalhoz lépnek és szeretnének jelentkezni, de hamar elküldik őket, hiszen a flottában nem érnek sokat csatabárdjukkal. Talán épp íjászra van szükségük.

A törpök után egy fél-ork vág át a tömegen kissé mindenkit fellökve és a toborzó tiszt fölé magasodik. Senki nem érti, hogy egy ilyen teremtményt miért engedtek be egyáltalán a városba de furcsa módon a megszeppent tiszt szó nélkül felveszi az előretolakodó jövevényt még mielőtt bárki is felocsúdott volna. Ezek után a fél-ork megfordul és hatalmas léptekkel átvágja magát a tömegen és eltűnik az emberek között.

Visszafordulok a céhmesterhez:
Háború az elszakadásért...?
Elnézést, de nem vagyok helybéli, tehát mégis ki ellen vívják ezt a háborút? Tudna egy kicsit mesélni a konfliktusról?

Igen jól látta, értek az íjászathoz, és ha megfizetik akkor érdekel a munka is.

Ma reggel érkeztem a városba, így nem ártana egy tiszta szállás, és egy jó ebéd, ha tud egy jó helyet ajánlani. Úgy láttam a legtöbb fogadó dugig van zsoldosokkal...

Tudod a birodalomtól szeretnénk elszakadni melynek az az ára hogy földig kell rombolnunk a szoros túlpartján lévő várost.. de már így is eleget fecsegtem, különben is úgy tudtam hogy a katona csak cselekszik. Úgy látom hogy tünde vagy (sikerült megállapítania) mit szólnál ha nálam ebédelnél és mesélnél az utadról, még pénzt se kérek érte, csak talán valami mást, úgy tudom a tündék gyönyörű teremtések.

Kedves öntől, de a társaimmal inkább egy egyszerű fogadót választunk.
Azt hiszem akkor jelentkezem, soha nem voltam híve az elnyomó birodalmaknak... köszönöm a segítségét.

Aztán fáképnél hagyom és odasétálok az asztalhoz, amikor éppen nincs ott senki beállok jelentkezni a tisztnél:

Üdvözletem! Jelentkezem zsoldosnak, érdekelne esetleges szállás, ellátmány, és persze a zsold. Előleg van?
Íjász vagyok.

"Nagyon jó, pont íjászokra van szükségünk. Szállást és ellátmányt magadnak kéne elintézned és előleget sincs módunkban adni de amit fosztasz a túlparti városból az a tied, és elmondhatom, hogy elég gazdag város. Tehát ezekkel a feltételekkel megegyeztünk? Ha igen akkor tudsz aludni a templomban mert a kocsmák már mind megteltek."

(micsoda feltételek, kvázi ingyen akarják hogy dolgozzon az ember, mondjuk így nem kell fizetni azoknak akik nem érik meg a csata végét... persze meg lehet csinálni a saját kis hasznát, legalább szállásra adott egy ötletet...)

Rendben, érdekesnek hangzik. Mikorra várható az indulás?

Amikor végeztem az embernél elköszönök, és megyek megnézem magamnak közelebbről a templomot, belülről is ha lehet, hogy megfelelő szállás-e.

"Az indulás időpontját nem mondhatom meg de időben megfogod tudni. A viszont látásra."
Elindulsz a templom felé, hatalmas zordon épület kicsi ablakokkal. A őrök félreállnak előled és hagynak bemenni. Belépve megpillantod a templom hatalmas belső tereit és árkádjait, boltíveit. Nagyon sötét van de a néhány gyertya a falakon kísértetiesen világítja meg a padlózatot és beugrókat. Az oltár helyén hatalmas tölgyfaasztalt veszel észre, körülötte pedig emberek vannak és térképek fölött tanakodnak. A két árkádsor alatt pokrócok vannak leterítve, nyilván itt fognak aludni a katonák. Az asztal körül állók nem nagyon figyelnek fel rád, hanem tovább tanakodnak. A pokrócok néhányán már elhelyezkedett katonák szuszognak még, mivel még reggel van.

(Megteszi, de inkább majd este választok szálláshelyet, amikor látom a társaságot...)

A térképek felkeltik érdeklődésemet, jó lenne néhány dolgot megtudni arról, hogy mire is szerződtem, így szépen lassan odasétálok, közben megpróbálom felmérni az asztal körül állókat, valamilyen parancsnokot vagy vezetőt keresve.
(mind férfi?)

Amikor odaértem félhangosan üdvözlöm őket:
Szép reggelt!
És próbálok úgy helyezkedni, hogy rálássak a térképekre. Ha nem foglalkoznak különösebben velem, akkor pedig alaposabban is szemügyre veszem őket, illetve azt, hogy mit tanakodnak.

Ahogy közelebb érsz az öltözékükön akad meg a szemed: valamennyiük fényes páncélt visel kivéve egy csuhást akiről távolról lerí, hogy egy szerzetes. Az emberek közül csak egy mormog igen halkan így még nem hallhatod miről beszél. Ahogy közelebb érsz meglátod a nagy ablakot mely a templom sötétjéhez képest millió és millió apró fénysugarat ereszt be az enyhén dohos épületbe, már-már szinte lenyűgöz a szépsége. Ahogy odaérsz az asztalhoz az eddig beszélő ember félbeszakítja mondandóját és rád tekint: "Szép napot magának is!" Az asztalkörül álló emberek szétnyílnak és odaengednek az asztalhoz, észreveszed, hogy szinte mindegyik ugyanolyan zsoldos akár csak te. Az asztalon egy nagy térképet pillantasz meg amin nem nagyon tudsz eligazodni. Az ember aki eddig beszélt újra nekikezd: "Szóval ha az éjszaka leple alatt hajózunk át a szoroson, akkor mire észbe kapnak, már miénk is a város. Egy aprócska probléma van csak ami közbejöhet - és a szerzetes felé int, mire a szerzetes folytatja - A kolostorban megfigyeléseket végeztünk az időjárással kapcsolatban és arra a következtetésre jutottunk hogy az indulás éjszakáján vihar lesz." A kapitány elgondolkodik majd felderül az arca "De hisz ez remek, az esőben még kevésbé lehet majd észre venni hajóinkat"

Megpróbálom megkeresni a térképen Suldophor-t, illetve a tengerszorost amiről szó van, de aztán rájövök, hogy nem túlzottan értek a térképészethez, így inkább az asztal körül álló embereket figyelem meg, különös tekintettel a beszélőre.

Hajózás, éjjel, viharban. Ez remek akciónak ígérkezik, de a gyomrom picit görcsbe rándul a gondolattól..

A beszélő fényes páncélban tőrrelés kardal az oldalán áll és az asztal lábánál áll pajzsa melyen egy hatalmas nap látható.

Hallgatom őket, és megfigyelem a még esetleg érdekes embereket, aztán amikor nagyon elunom a tanácskozást (vagy ha vége szakad), akkor úgy döntök körülnézek a városban.

Lehet nem ártana valami jó étel és egy fürdő a hosszú út után...