Hollószárnyak
 

MAGUS online játék

Egy ynevi nap a következő órákból áll:

Az órák kyr eredetű elnevezése:

1. a Higany órája
2. az Ólom órája
3. a Cink órája
4. a Vörösréz órája
5. a Bronz órája
6. a Kéklunír órája
7. az Ezüst órája
8. a Mithrill órája
9. a Vöröslunír órája
10. a Vas órája
11. az Abbit órája
12. a Sárgaréz órája
13. az Acél órája
14. az Arany órája
15. a Zöldlunír órája
16. a Fehérarany órája
17. a Feketeacél órája
18. az Ón órája
19. az Óezüst órája
20. a Feketelunír órája

Eredeti szóalakjuk (ókyr) nem használatos, de tükörfordításuk sokfelé előfordul.


Az órák pyarroni elnevezése:

1. Éjközép
2. Darton órája
3. Csend
4. Uwel órája
5. Krad órája
6. Dreina órája
7. Adron órája
8. Istentisztelet
9. Della órája
10. Tudás
11. Kyel órája
12. Béke
13. Gilron órája
14. Ellana órája
15. Arel órája
16. Alborne órája
17. Antoh órája
18. Noir órája
19. Félelem
20. Pusztítás


Az órák elnevezése Quironeia területén:

1. Éjközép
2. Fáklyagyújtás
3. Holdak
4. Áldozat
5. Szélkelte
6. Hullámverés
7. Cápák
8. Halak
9. Imádság
10. Felhőjárás
11. Napközép
12. Sirályok
13. Pelikánok
14. Füstölők
15. Léptek
16. Macskák
17. Baglyok
18. Horgonyvetés
19. Ájtatosságok
20. Csillagok

A következő írásban szereplő eseménynek nem sok köze van az induló játék történetéhez, mégis itt a helye, mert szerintem egy olyasfajta szemlélet szerepel benne, amin érdemes elelmélkedni (ez alatt elsősorban nem a Paradoxia című műből idézett sorokra utalok). Nem szeretnék sokat magyarázni azon, hogy ez a részlet mit keres itt, remélhetőleg enélkül is világos lesz, ha végig olvassátok... ;)

Részlet Raoul Renier Vallások és egyházak Abasziszban című írásából:

"Paradoxia

A sors, talán kárpótlásul ifjú- s férfikora temérdek viszontagságáért, nyugalommal kegyelte Calyd Ruplert-Cetiehir Karnelian* hercegkapitányt végnapjaiban. Az öregség hűs dérrel hintette be a fejét és meglassította ereiben a vér lüktetését: bölcsebbé és higgadtabbá tette, mint minden nagy embert. Nem úgy markolja már a Tengermellék kormányrúdját, mint egy támadásra emelt kardot nem üt előbb, s kérdez aztán, mint egy híres kalandozó több tányérról falatozza össze az igazságot, nem egyetlenegyről habzsol be mindent, mint egy mohó kamasz.
Nem akarja már erőszakkal beleverni mások fejébe, hogy az az istenség, akit ezredévekre visszamenőleg minden ősük tisztelt, utálatos és vérengző szörnyeteg. Ha különhitűek összetűzését jelentik valahonnan, nem azzal a paranccsal meneszti oda a katonáit, hogy verjék meg és kergessék el az egyik felet, hanem hogy emeljék ki az uszítókat mindkét részről. Eszébe jut az a réges-régi nap, amikor merő gőgből visszautasította a nagykirályi koronát, és hálát ad az égieknek a hajdani dölyfért mert most már tudja, hogy ha elfogadja, nem bírta volna soká a súlyát.

A Tengermelléken ismét működnek Tharr-templomok, még a véres áldozati oltár sem hiányzik. Igaz, csak kecske- meg csirkevér, a Tükörmás szekta tanítása szerint. Tharr-papok is járják a szigeteket. Javarészt prédikáló, igemagyarázó khótorrok, koldulócsészével és füles sapkában, akiket mindennap máshová hajt nyughatatlansági fogadalmuk. Meg néhányan a Tükörmásból és más hasonló szektákból a hercegkapitány személyesen vezetett minden előzetes vizsgálatot és kihallgatást, és ha csak a legködösebb gyanú is fölmerült benne, megtagadta a betelepedési engedélyt. De például a Vízjárók egyenesen azílumot kértek tőle, mert a baraadi rontásérsek karóba akarja húzatni őket.
Nem akarta elhinni, de tényleg így volt. A rontásérsek személyesen kereste föl az ügyben. Lepergették a szokásos formaságokat, az udvariaskodástól a tárgyalásig, jóllehet első pillanattól fogva tudták, mit akar tőlük a másik és mit érhetnek el ők. Két vén politikus, akik húsz éve ismerik egymást. Aztán elmondtak minden szükségeset, most föl kellett volna állniuk elbúcsúzni, de kicsit még ülve maradtak, mert fáradtak voltak és öregek. Aztán még váltottak pár szót, egyre többet, pedig diplomáciailag ez már teljesen szükségtelen volt.

A rontásérsekről kiderült, hogy Udalbaarnak hívják – milyen furcsa, hogy egy rontásérseknek is van neve! -, és kagylóhalász családban született a Baraad-szigeten. Szabad idejében az aszisz nyelv kialakulását és fejlődését tanulmányozta, csak úgy szórakozásból, semmiféle hasznot nem húzott belőle. Calyd Karneliant kissé feszélyezte, hogy ez a Tharr-pap szemlátomást többet tud az anyanyelvéről, mint ő maga, és valószínűleg folyékonyan olvasná azokat a régi okleveleket a családi irattárban, amiből a hercegkapitányi kancellária írnokai már egy kukkot sem értenek.
Tudós, tudós – sietett megnyugtatni magát –, de azért véres kezű gyilkos bitang! Legalább annyi embert ölt meg, mint... mondjuk én a csatatéren. Na jó, de azoknak volt esélyük! Hát... ha kicsit kerekítünk, tán minden negyediknek. A többi a földön fekve kapta, vagy a hátába. A csata, élesben, az nem lovagi torna... Viszont ők ellenségek voltak, fegyverrel törtek rám! Ez a hentes meg tömegével mészárolja a jámbor, ártatlan... kalózokat. Meg a halálraítélt bűnözőket, akiket pénzen vásárolnak a caedoni tanácstól. A Baraad-szigeten ilyen alakokat küldenek az oltárra. Ők se hülyék kiirtani a munkaerőt a szigetükről...

Udalbaar távozáskor otthagyott neki kölcsönbe egy könyvet, és megkérte, hogy ha elolvasta, juttassa vissza hozzá. Vagy – tette még hozzá –, ha nem akarja elolvasni, akkor is. És búcsút intett, valami bonyolult toroni mozdulattal.
A hercegkapitányban felfortyant ifjúkori dühének emléke. Még hogy ő nem akarna egy könyvet elolvasni! Vagyis nem merne – mert ez azt jelentette, csak szebben mondva. Pedig eredetileg tényleg nem akarta elolvasni. Nem mintha félt volna tőle – már ifjúkorában se sok minden akadt, amitől ijedezett volna, azóta pedig a lista egyre csak kurtult –, csak egyszerűen nem nagyon érdekelte. Most viszont már csakazértis belelapoz!

A könyvnek Paradoxia volt a címe, és Aruth Dyn-Dayaell írta. Egy régi kígyópápa, ha jól emlékszik. Méghozzá meglehetősen híres, majdhogynem hekkát csináltak belőle.
A legtöbben azt hinnék, hogy egy legendás kígyópápa könyve dugig van mindenféle ártó mágiával: gonosz rúnákkal, pecsétekkel és pentákulumokkal, életorzó varázslitániákkal, démonidéző kulcsokkal – és az ember már attól mérgezést kap, ha megérinti a borítóját.
Calyd Karnelian utoljára vagy hatvan éve esett ilyen tévedésbe, még suttyó kölyök korában, mielőtt megtanulta volna, miben áll a hatalom lényege. Ha egy kígyópápának ilyen könyvre van szüksége, csak a körmeit kell összecsattintania, és tucatjával ugranak a varázslók, hogy elkészítsék számára. Neki magának ilyesmi potomságokkal fölösleges fáradnia.
Nem, nem: ha egy kígyópápa személyesen ül neki könyvet írni, annak csak egy oka lehet.
Hogy azt a könyvet rajta kívül senki sem tudja megírni.
A hercegkapitány felütötte valahol középtájon, és vaktában beleolvasott.

A kiontott vér halált hoz a kiontott mag életet.
Ürességes semminek mondjuk a levegőt de ha megfosztanak tőle, elpusztulunk.
Fiat nemzeni és megölni könnyű felnevelni nehéz.
Akkor nyugodalmas a tenger, ha az ellentétes áramlatok kioltják benne egymást.
A törvény úgy törvény, ha időnként megszegik ha mindig betartják, feledésbe merül.
A legtüzesebb gyönyörben a fájdalom magva rejlik amiképpen a legszörnyűbb kínban az élvezeté.
Ne parancsolj önmagadnak akkor mások sem parancsolhatnak neked.
Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ezáltal találhatsz és ne riadozz ártalmára lenni embertársaidnak, mert őszinte szívvel csak így használhatsz nekik.

Calyd Ruplert-Cetiehir Karnelian, a Tengermellék hercegkapitánya néhány esztendőnyire a haláltól az ölébe ejtette a könyvet, maga elé révedt a levegőbe, és halványan, ráncosan elmosolyodott.
Egy nagyon bölcs ember szólott most hozzá ezeken a pergamenlapokon keresztül az évezredek távlatából. Egy pillanatra olyan érzés fogta el, mintha ők ketten – az író és az olvasó – édes egytestvérek lennének.
A legkevésbé sem találta különösnek, hogy ez a másik ember valaha Tharr egyházának kígyópápája volt."



* Aki olvasta az Észak lángjait, annak ismerős a név :)
Családja a kezdetektől fogva (egy személy kivételével) Antoh hívő.
(A Tengermelléken a lakosság egy része Antoh, másrésze Tharr hívő, időszakosan előfordulnak vallási eredetű összetűzések a felekezetek között.)

Fontos!
 

A játéktechnikáról:

1. Válassz magadnak egy színt, amivel írni szeretnél. Erre azért lesz szükség, mert ha több esemény történik egyszerre (pl: harc közben, mindenki tesz valamit körönként) átláthatóbb ki mit csinál.
Feketével én írok!

2. A szükséges dobásokat én végzem el (lévén nem lehet mindig mindenkinél kocka, meg különben is...) A dobások számszerű eredményéről nem fogsz tudni, csak a következményekről. Azért szeretném így, mert ez valamelyest jobban hasonlít a valódi cselekményekhez.

3. Ha szeretnél valamit megcselekedni a karaktereddel, azt írd meg a erre a fórumra, olyan megfogalmazásban és formában, amit nem bánsz, ha mások (a többi játékos, és a fórum olvasói) is látnak. Mivel a fórum moderált, ne lepődj meg, ha az üzeneted nem jelenik meg azonnal! Az üzenet akkor fog megjelenni, ha én azt jóváhagyom. Előfordulhat, hogy az üzeneted mások üzenetével egyesítve fog megjelenni (e miatt is fontosak a színek!), ezen se lepődj meg!

4. Ha valami olyasmit szeretnél tudatni velem, amit nem szeretnél, ha más látna, azt írd meg privát üzenetben (esetleg MSN-en, ha épp fenn vagyok). Erre azért van szükség, mert nem csak én egyedül vagyok modi itt, Aúú is az, és amit én látok a fórumon, azt ő is. Ha nem zavar, hogy ő is látja, akkor írd meg nyugodtan a fórumra, csak jegyezd meg, hogy ne tegyem mindenki által olvashatóvá.

5. Ugyan így, ha én szeretnék valami olyat közölni veled, ami nem tartozik másra, azt üzenetben fogom megtenni. Ezért kérlek, az itteni postaládádat rendszeresen tartsd karban, legyen hely az új üzeneteknek!

6. Ha játék során valami olyasmit szeretnél megbeszélni egy másik karakterrel, aminél nagyon fontos, hogy más játékos karakter ne hallja, akkor szólj, és megbeszéljük a lehetőségeket. Ne az én tudtom, és részvételem nélkül folytassatok ilyen társalgást! Csak tényleg indokolt esetben folyamodj külön megbeszélésekhez! Alap esetben ezen a fórumon megvitatod a másik karakterrel, amit szeretnél, a többi játékos meg, mivel nincs jelen a karaktere a megbeszélésen, úgy tekinti, hogy nem tud erről a társalgásról.

+1. A játékos nem egyenlő a karakterével. Ha össze is különbözöl valakivel, ne vidd át játékon kívülre. A karaktered ellen irányuló élcelődést, sértést, satöbbit, ne vedd magadra! Ugyan így ne hozd be a játékba, a más játékossal való játékon kívüli konfliktusodat!
E helyen felhívom a figyelmed a szerepjátékos etikettre (más játékos karakterét szándékosan nem öljük meg, stb)! Amennyiben nem vagy tisztában ezekkel a morális szabályokkal, lapozd fel a szabálykönyv elejét, és olvasd el!
Amennyire ismerlek titeket, nem hiszem, hogy erre a pontra feltétlenül szükség van, de biztos, ami biztos...

Ha valakinek valamilyen észrevétele, javaslata van bármely ponttal kapcsolatban, küldjön privát üzenetet.



A történet kezdetének időpontjáról:

1. A játék P.sz. 3736-ban Arel harmadik, Sólyomszárny havának 18. napján kezdődik, Tiadlan fővárosában Elya-ban.

2. Az Első Törvénykönyv szerint Ynev jelenideje P.sz. 3690, tehát ehhez képest a kalandjaitok a jövőben fognak játszódni.

3. A d20-as új alapkönyvben P.sz. 3900-ig benne vannak a jelentősebb történelmi események. Kérek mindenkit, ne ezekből induljon ki a játék során!

Karakterek
 

Ezek a színek foglaltak:

Aúú színe: Blue

Z: színe: DarkRed

Massza rex színe: Magenta

Pettyes színe: Purple

Naramis színe: DarkGreen

***

Theros színe: Olive volt, már nem játszik

Arwyl színe: DarkOrange volt, már nem játszik

Enkidu színe: Navy volt, már nem játszik

Half színe: Magenta volt, már nem játszik

Mike színe: MediumTurquoise volt, már nem játszik

Chaos színe: Green volt, már nem játszik

Deni színe: DarkOrchid volt, már nem játszik

P.sz. 3736, Arel 3. havának 18. napja a Zöldlunír órája, Tiadlan, Elya
 

A Virágzó cseresznyefa a város északi felén, a nemesi városrész szélén található. A környéket különálló kerttel körbeölelt házak uralják. A teraszos kertek között kanyargó, gömbölyű fehér kövekkel kirakott utakat varázsfényű parázsgömbök szegélyezik. A gömbök kovácsoltvas oszlopok tetejére erősített virágformájú burákban pihennek. A Nap épp lemenőben van, s a parázslabdacsok halványkék kissé hunyorgó fénnyel világítják be az utcákat.
A fogadó kétszintes épület. Tartószerkezete faoszlopokból áll, ezek közét téglával töltötték ki. A tető bonyolult, mégis könnyed: faragott gerendák és színes cserepek alkotják. Az épületet fából készült tornác veszi körül, előtte gondosan ápolt kert terül el. A fogadó színei a tavaszt idézik, díszítő motívumaiban könnyen felfedezhető a virágzó cseresznyefa. Az ablakok nem marhahólyagból, és nem is üvegből készültek, hanem valami könnyű, áttetsző szövetből. Kívül spaletták díszelegnek az ablakkeretre erősítve.
A gondosan faragott és festett ajtó előtt egy magas elf férfi állja el az utat a befelé igyekvők előtt. Fonott szőke tincsei a válla alá érnek, ibolyaszín szeme nyugalmat áraszt. Öltözéke egyszerű, és praktikus, nem a tiadlani divat szerint készült, színeiben a lombok ezerféle zöldjét idézi. Látszólag fegyvertelen, megjelenése mégis tekintélyt parancsoló, és fenyegető.
Mikor alábukik a Nap, egy hintó gördül be az utcába. Megáll a fogadó előtt, és egy középkorú, őszes hajú kissé köpcös, díszes ruhába öltözött férfi száll ki belőle. Tisztes jómódban megöregedett kereskedőnek tűnik. Határozott léptekkel a bejárat felé veszi az irányt, mikor oda ér, az elf szó nélkül eláll az útjából, és kinyitja neki az ajtót.

A fogadóval szemben hanyagul a falnak dőlve egy ember álldogál. Kopott, homokszín köpenyt, sötét nadrágot és hozzávaló inget visel, fejét egy kissé formátlan, széleskarimájú vászonkalap fedi, mely árnyékot vet az arcára. Mellette, akár egy hűséges útitárs, egy batyu pihen a hűs köveken. A férfi már jó ideje várakozhat, hisz még arra is volt ideje, hogy pipára gyújtson.
Az erősödő zajra felemeli a fejét, és érdeklődve figyeli, ahogy a hintó behajt az utcába, majd megáll előtte. Felkapja a csomagját, és pár lépést oldalaz, hogy lássa, ki érkezett. Megvárja, míg a jövevény belép az épületbe, és csak utána megy oda az elfhez.
– Bemehetek már? – szegezi neki a kérdést.
Amaz válasz helyett szélesre tárja előtte az ajtót.

P.sz. 3736, Arel 3. havának 18. napja , Tiadlan, Elya
 

Nem sokkal dél után elindulok a fogadótól a szekeremmel. Rengeteg időm van ezért megnézem a várost. Először a könyvtár felé megyek, majd a templomokat veszem szemügyre. Megcsodálom őket kívülről majd irányt veszek a Virágzó cseresznyefa felé. Megállok a fogadó előtt és leszállok a bakról. Hátrahajtom a csuklyát és odalépek az elf elé:
-Üdv! Megkértek, hogy legyek itt napnyugtakor. Tudom, hogy még van idő addig, de Bocinak is kell némi ellátás. Megmondanád merre találom az istállót?
Beszéd közben hátra mutatok az öszvére.
- Arra - mondja, s a távolabb jobb oldalon elhelyezkedő ház felé int. Ahogy arra nézel, egy sokkal egyszerűbb és visszafogodtabb épületet látsz, semmi dísz, semmi faragás.
A választ halva visszalépek az öszvérhez. Magam mellett vezetem az istálló irányába.
- Gyere Boci.
Keresek egy istállófiút.
Az épületbe belépve egy fiatal suhancot látsz meg, aki épp egy ló körül szorgoskodik. Az istáló tiszta és rendezett.
- Üdv kölyök segítenél egy kicsit. Nem kérem ingyen.
A gyerek felkapja a fejét, nadrágjában megtörli a kezét, és hozzád siet.
Adok neki egy rezet. Ketten leszerszámozzuk Bocit lecsutakoljuk és megetetjük. A tegzet és a hátizsákot a hátamra veszem, a nyílpuskát a ládába teszem.
- Még kéne egy kis segítség a bejáratig. Fogd meg a láda másik végét.
A srác engedelmesen a láda másik végért nyúl, és együtt cipelitek.
A bejárat közelében leteszem a ládát és adok még egy rezet a fiúnak.
- Itt jó lesz. Kösz kölyök.
Úgy szorongatja a rezet, mintha kincset kapott volna, hálásan megköszöni, majd elsiet az istáló felé.
Leülök a ládára és nézem a naplementét. Mikor megérkezik a nemes felállok és nyújtózkodom egyet.
- Na ideje bemenni.
Ezúttal egyedül kapom fel a ládát és a törpe után bemegyek a fogadóba.


Külső: 179 cm magas barna hajú, fekete szemű ember férfi. Nagyméretű orra van és az arca bal felén szörnyű vágás található. Fekete csuklyás köpeny, térdközépig érő csizma, fekete nadrág, övtáska,övről tokban lóg rövid kard és egy tőr,barna ing és bőrvért.
A szekér ütött kopott és egy öszvér húzza. Egy láda két zsák és egy hátizsák a rakomány.

Half
 

Lassan elindulok a fogadó felé. Még mindig feszélyezve érzem magam a tegnapi csetepaté miatt (ez a csetepaté a karakteren is látszík kék-zöld foltok tarkítják az arcát) Kényelmetlenül érzem magam a megszokott felszerelések nélkül, de sebaj, lássuk mit hozz a jövő. Elindulok az elf felé. Nem láttok senkit a közelbe így nyugodtna odalépek hozzá és megszólalok neki, elfül kicsit töredezetten.
- Köszönöm segitséget. Akkor bemennék.
- Már várnak - mondja, és kinyitja az ajtót.

A fogadóval szemben ácsorgó karakter NJK-ként megy a csapattal, míg a vele játszó játékos elő nem kerül (a félreértések elkerülése végett ez a személy nem Half). Míg ez a karakter NJK kezdeményezőkészséget, és kreatív fejtegetést ne várjatok tőle, csak abban az esetben fog ténylegesen cselekedni, ha önvédelemről van szó, vagy ha olyan tudásra van szükség, amit csak ő tud.


Belül a fogadó falait körbe festett selyemképek díszítik, amelyek különböző tájakat ábrázolnak. A festmények kevés színnel és pár ecsetvonással készültek, egyszerűek, mégis megkapóak. Az épület különböző helyiségeit fa keretre feszített festett selymek választják el, ezek az eltolható alkalmatosságok töltik be az elválasztófal, és az ajtó szerepét egyben. Onnan ahova beléptek, három (egy balra, kettő szemben) ilyen vezet el.
A fogadó padlója faburkolatú és gyékényszőnyegek takarják itt-ott. Közvetlenül a bejárat mellett jobbról két kisebb szőnyeg található, az egyiken egy pár díszes cipő, a másikon öt pár papucs pihen. A berendezés alacsony asztalkákból, melléjük helyezett ülőpárnákból, és a négy sarokba a falaktól valamivel távolabb elhelyezett állványokból áll. Kilenc szabályosan elhelyezett asztal (három sor, három oszlop) van, mindegyiknél négy-négy párna. Az állványokon, és hat asztalkán lámpások állnak, a maradék három asztal közepén pedig egy-egy mécses. A bejárathoz legközelebb lévő sorban a jobboldali és a középső, valamint a terem középső asztalkáján mécses van.
A bejárattal szemben a terem közepén egy asztalka mögött egy férfi, egy nő és egy hat-hétév körüli kisfiú ül. A férfinak markáns arca, vállig érő barna haja, kreol bőre és vakítóan kék szeme van. Feltehetően magas (így ülve csak sejteni lehet). Sötétkék selyemből készült hosszú, kaftánszerű felsőt, és egy nagyon bőszárú nadrágot visel, és egy olyan papucsot, ami a bejárat mellett is látható. Ilyen szabású ruhákat gyakran látni a tiadlaniakon (aki jobban ismeri Tiadlant, az tudja, hogy ezeket a ruhadarabokat, hatunnak és takannak hívják, és ezek hagyományos öltözetek az országban). Egyenes derékkal ül, tartása tekintélyt parancsoló. Balja mellett a padlón egy sötétkék selyemmel és ékkövekkel díszített hüvelyben hosszúkard pihen, más fegyver nem látható nála.
A nő bőre halványabb a férfiénál, szeme viszont sötétebb, arca és alakja arányos. Hosszú barna haja rafinált kontyba van tekerve, amit ezüst, ékkövekkel díszített hajtű tart a helyén. Világoskék alapon fehér hímzett virágokkal díszített kaftánszerű felsőt, és bőszárú nadrágot visel. Lábait maga alá húzva, egyenes derékkal ül a párnán. Fejét magasra tartja, de inkább csak megszokásból, mint gőgből. Egyszerre határozott, törékeny és zavarbaejtően gyönyörű.
A kisfiú bőre olyan sötét, mint a férfié, a szeme is ugyan olyan vakító kék, a haja barna és rövid. Ruhája olyan, mint a férfié, csak kisebb méretben. Ügyetlenül leplezett kíváncsisággal tekinget felétek.
Hármójuktól kicsit távolabb a nemrég hintón érkezett férfi áll, rajta is olyan papucs van, ami a bejárat mellett látható. Mikor mind beértek, és elhelyezkedtek (ki mit tesz, mikor belép? hova ül le, stb?) felétek fordul, és beszélni kezd:
- Örülök, hogy eljöttek. Most pedig hallgassák meg, milyen munkát kínál önöknek a megbízó – mondja azzal a kékruhás férfi felé biccent, majd helyet foglal.

Leteszem a ládát majd leveszem a cipőm és papucsot húzok. Ezután felveszem a ládát és odasétálok a bejárathoz közelebbi középső asztalhoz és leülök. A ládámat magam mellé teszem a többi rajtam lévő cuccal együtt. Érdeklődve hallgatom a fickót ,majd toroni nyelven válaszolok:
-Megértem ,hogy nem akarja megmondani ,hova megyünk ,de azért nagyjából körvonalazhatná. Ebbe az országba, esetleg valamelyik szomszédosba, vagy még messzebb.
Az elhangzottakat megismétlem közös nyelven a többiek kedvéért.

Mivel Chaos karija maga mellé pakolta a ládáját, a négyszemélyes asztalhoz, már csak egy valaki fér oda. (Ha valaki negyedikként mindenképp ahhoz az asztalhoz akar ülni, akkor már csak oldalt vagy háttal a megbízónak talál helyet magának.)

A nő megvárja míg befejezed közös nyelven a mondandódat, majd ezután kezd el fordítani. A férfi türelmesen végighallgatja, majd egy rövid választ mond, melyet a nő lefordít nektek:
- Utunk vezet következő ország Abaszisz.

Most is elöször toroniul szólok és aztán fordítok.
-Az elég messze van. Tetemes lehet az útiköltség, remélem fizeti ,ha valamilyen drágább utazási eszközt veszünk igénybe. Mint például a hajó vagy a térkapu.
A nő most is megvárja, míg elmondod közös nyelven is, aztán lefordítja a férfinak a hallottakat.

- Az utazás lenni én gondom, költségei is - fordítja nektek a nő.

Half
 

Miután elhelyezkedtek az ülőpárnákon, egy újabb jövevény lép be az ajtón.

Amit belépek körbe nézek szép lassan majd köszöntöm a már bent ülöket majd, leveszed a lábbelidet, és papucsra cseréled (sikerült az IQ próba) leülök egy asztal mellé ahol senki sem ül hátamat a fal felé forditva, hogy mindenit lássak.
Miutána férfi elmondja amit akar csak kurtán ennyit válaszolok:
-Mehet.
Kicsit megigazitom sötét zöld mellvértem és kámáimat az oldalamon majd
rákacsintok a kamáimat bámuló fiucskára. Ahogy körbe nézzek a bentülökre szép lassan egyre kényelemsebben ülök és csak figyelek egyenlőre.

Belépve az ajtón, megállok a papucsos szőnyegnél, majd körbenézek van e olyan hely ahová állhatnék-ülhetnék csizmában. Sajnos minden ülőhely a "papucsos" részben van. Nagy sóhajtással leveszem a csizmáim és felveszek egy pár papucsot és odaklaffogok a hátsó sor bal oldali asztalához és leülök oldalt, hogy a bejáratot és a megbízókat egyszerre, legalábbis kevés fejmozgás mellett láthassam. Hallgatok egyenlőre. Miután a ládás és zöld mellvértes elfogadja a megbízást ujjammal koccantok egyet az asztal lapján, hogy jelezzem szólni kívánok. A férfira nézve kezdek beszélni:
- Elfogadom a megbízást, de egyenlőre csak Abasziszig. 15 arany nem kis pénz, de Kránba mégsem mennék annyiért -körbenézek, hogy a teremben lévők reagálnak e valahogy, majd a fickóra nézve folytatom - márpedig, amit eddig elmondott, abból semmi nem derül ki. Abasziszban önök közlik a következő célállomást és ott döntök a továbbiakról. Ha ez önöknek így megfelel akkor 2 órán belül itt vagyok, vagy ahol mondják és indulásra készen.

A nő végig hallgat, majd lefordítja a férfinak szöveget.

A kalapos férfi (aki a fogadóval szemben várakozott) miután belép, papucsra cseréli a lábbelijét, és leül az első sor jobb oldali asztalához. Utána lépnek be a többiek, és foglalnak helyet.

A nő fordítja nektek:
- Nem Krán megyünk. Kisebb út, kisebb pénz. Ha mindenki készen, indulunk holnap reggel, találkozás a déli kapunál.

Megvonom a vállam és bólintok a fickó felé:
- Részemről ott leszek reggel.
Visszaülök és várok mit lépnek a többiek.
- Én is - szólal meg a kalapos.
- Ha jól értem mindnyájan elfogadták a munkát. Helyes! Essünk túl a dolgok anyagi részén - mondja a nemes, és 4 kisebb erszényt helyez el az előtte lévő asztalkára, az ötödikből kivesz valamit, majd rád nézve folytatja - ez az öné - azzal azt az erszényt messzebb teszi le a többitől. - Ha nincs további kérdésük vegyék el a járandóságukat, és fejezzük be a megbeszélést. Gondolom önöknek is van még teendője az indulás előtt.

Miután a törpe jó pár perce elment, újabb jövevény érkezik a fogadóba:

miutan meggyozodtem hogy tiszta a levego odakint, hatarozott lepesekkel elindulok a fogado fele. gyors lepesekkel atszelem a teret a fa arnyekatol a fogadoig, majd az ajtonal levo szemelyre ugyet sem vetve, nyulok a kilincsert... Az elf végignéz rajtad, de nem állít meg.

Kari leirasa:
Magas, karcsu, embernek tunik elso ranezesre, rovid fekete kefe haja fedi fejet, frissen mosva csillog... Mozgasa ruganyos, hatarozottak leptei, keze soha nem tavolodik el kardmarkolatatol egy tenyernyinel messzebb. ruhazata elegans, a helyi izleseknek megfelelo, tiszta, egyszeru. Arcan hosszu vagas huzodik , mely csak eppen hogy elkerulte a szemureget, meghagyva latasat. Ajkai szorosan zartak, szemei inteligenciat sugalmaznak, tartasa fegyelmezet.

Felállok és elveszem az erszényt.
-Örülök ,hogy a szolgálatukra lehetek. Remélem ez a fogadó nem csak a nevében az. Ugyanis jelenleg nincs szállásom. Mivel ugyis mindenem itt van megszállnék maguknál ,ha lehetséges. Természetesen megfizetem és persze ez azt is jelenti ,hogy már ma éjszaka állok rendelkezésükre.
- Természetesen meglehet szállni itt. A részleteket jobb ha a tulajdonossal beszéli meg. Ő most ott van - mondja a nemes, és hatmögött lévő elhúzható ajtóra mutat.
Odamegyek a mutatott ajtóhoz, hogy beszéljek a tulajjal.

A férfi, aki a ládával érkezett, eltolja az ajtót, amit a nemes mutatott neki, bemegy rajta, majd visszahúzza a helyére.

Belepve eloszor korbekemlelek, mikor a papucsokra kerul a sor csak halkan szitkozodok egyet, majd megnezem csizmam mennyire tiszta (nem a legtisztább, lévén esős évszak van), es elindulok az asztal fele. Ekkor a nemes finoman köhhint egyet-kettőt. Ott tisztes tavolba megallok mindenkitol, es igy szolok:
-Elnezesed kerem nagy uram a kesesert, nem volt eddig biztonsagos jonnom.
Visszalepek par lepest, es varakozom, hogy a tobbiek mit csinlnak.A nő lefordítja, amit mondtál a férfinak, majd az válaszol valamit, amit a nő lefordít neked:
- Miért nem volt biztonságos? Csak nem üldözik?
- Nem holgyem nem uldoznek, de soha nem megyek be sehova sem, amig meg nem gyozodtem arrol hogy ki is tudok jutni onnan. mivel nem ismerem ki magam tulsagosan a varosban , ezert tovabb tartott mire ideertem , es kevesebb idom maradt arra hogy korbekemleljek a fogado korul. Kerem ne vegye tiszteletlensegnek de sajnos senkiben nem bizhat manapsag az ember.
A nő meghallgat utána lefordítja a férfinak. Majd az válszol, és a nő lefordítja neked:
- Mivel lenni késve itt, nem ismerni ön részletek.
A következő miatt van szükség ön. Akadt némi családi probléma, valószínű vérontás is fog lenni. Mivel átutazóban a legegyszerű és leghatásos védelm a kalandozók nyújthatanak, van szükségem önök. A lehetséges támadók között hangsúlyos szerep kapnak Sogron hívők, kik a család ezen ügyeiben vannak érdekelve, valószínű velük és ügynökeikkel fogunk találkozni.
Az utázás előre nem megmondható időtartam fog igénybe venni addig tart, míg el nem érjük a biztonság jelentő cél. Hogy pontosan mi ez cél, az önök nem kell, hogy foglalkoztassa, hisz az önök feladat utunk során nem kalauzolás, hanem a biztonságunk megóvása. A cél nem Krán lenni és az utazási költség fizetni nem önök.
A fizetség természetesen nem csekély lesz, fejenként 15 arany kap, amiből 5 arany (jószándék jele) előleg átvehetnek, a többi csak akkor ha oda értünk biztonság. Indulás, amint lehetséges. Elfogad? Amennyiben igen, akkor találkoz holnap reggel déli kapu.
- Holnap reggel ott leszek a deli kapunal.
Ekkor a nemes újabb erszényt tesz ki az asztalra.
Átveszem az aranyakat, ezzel befejezetnek tekintve a beszelgetest, meghajlok , koszonok, es elindulok kifele.

Half
 

P.sz. 3736, Arel 3. havának 19. napja a Bronz órája, Elya, Déli kapu
 

A Déli kapunál, kissé lehúzódva az útról egy utazóbatár áll. A bakon egy elf ül (nem az az elf, aki a Virágzó cseresznyefa előtt állt, nagyon hasonlít rá, de nem ő az), és úgy tekinget körbe, mintha várna valakire.

Ki hogyan érkezik (lovon, gyalog, stb)? Ha valaki feltűnően másképp van öltözve mint a találkozón, az a hozzászólásában jelezze!

Felmálházott pónimat (sörétszürke póni, világosabb szürke sörénnyel) vezetve érkezek a kapuhoz, körbenézek, de nem látok ismerős arcot. Odamegyünk (én és a pónim) a batárhoz és jól megnézem az elfet. Nem ismerős az arca.
- Jó reggelt! Megtudhatnám kire vár? Talán ugyanarra akire én.
- Jó reggelt magának is! Pár kalandozóra várunk. Maga lenne az egyik?
-Lehetséges. Attól függ kire vár még. Merre indul innen?
- Ha maga az a törpe, akire várunk, akkor még négy ember, és egy félvér hiányzik a kíséretből. Innen délfelé indulunk.
-Valószínüleg én vagyok az a törpe. Gren a Kőszakállú klánból. A nagyúr a kocsiban?
-Igen.
Odalépek a batár ajtajához, de nem nyitok be és nem kopogtatok.
-Üdvözöllek nagyúr. Készen állok a szolgálatom megkezdésére.
A nő hangját hallod bentről:
- Örülünk, hogy itt van.
-Asszonyom! -fejet hajtok a batár előtt- Van valami kívánságuk indulás előtt?
Hallod a nő hangját:
-Köszönjük, innentől lenni figyelő pozíció, védeni, támadni ha kell.
-Parancsára!
Megigazítom a hátamon a bárdom és lassan körbejárom a batárt, gondosan megnézve közel-távol mindent. A pónim hagyom had legelésszen a batár mellett az út szélén növő fűből.
Miután körbejártam a batárt odaszólok a bakon ülő elfnek.
-Figyeljen előre és jobbra én figyelek hátra és ballra. Szóljon ha valami történik.
Beállok a batár elffel átellenes sarkához és figyelem a környéket.

Fontos!
 

Mike 06-07-22, 12:24 hozzászólásában és Z mai hozzászólásában láthatjátok az üzenetek összevonásának végeredményét. Ilyenkor elsősorban a színt nézzétek, és ne azt, hogy kinek a neve alatt van a bejegyzés. (Ezért volt fontos a színválsztás!)
Mike üzenete a saját beírásai, Aúú beírásai, és az én beírásaim összevonásával lett ilyen. Z üzenete értelemszerűen, Z, Aúú, és az én beírásaim összevonásával kapta a jelenlegi formáját.
Ne lepődjetek meg, ha a ti beírásotokkal is hasonló történik.

A teren egy ven oreg tunik fel, lovat kantarjan vezetve... jarasa eleg ingatag, biceg is, es kulseje nem tesz valami jo benyomast: koszos , apolatlan, fogazata sarga, haja kocos, nemi szalma is van benne. Vastagon van oltozve, tobb reteg koszos gonc, nemelyiknek meg a szinet sem lehet meghatarozni, annyira fako, kopott. A lovon, egy hatizsak, es egy hordo lathato, es mikor kozelebb er, latjatok hogy meg egy malhas szamar is utanna van kotve egy hatalmas utazo ladaval a hatan... az oreg oldalan egy vadaszkes van, meg mindig veres a multkori aldozat ota.
Egyenesen a hintohoz vezeti lovat, majd megall es egy kis tanyasi tajszolassal hangosan koszon:
- jo reggelt komam uram! merre tartanak? csak nem delre? nem bannak ha magukkal tartanek? oreg vagyok mar es a lovam az egesz vagyonom. Nem akarnek haramiak aldozata lenni. Nem fogom feltartani magukat igerem, eszre se fogjak venni jelenletem... Es kituno szakacs vagyok, ugyhogy jo szolgalatot tennek onnek nagyuram. majd varakozon korbepillant.Az elf méregetni kezd, mintha nem tudná eldönteni hova is tegyen, majd megszólal:
- Nem hiszem, hogy velünk nagyobb biztonságban lenne, mint egyedül. Jobb ha egy karavánhoz csatlakozik.
E közben a törpe:
Jobbommal ráfogok a csatabárdom végére ballal kissé kintebbhúzom a harcikalapácsom. Végignézek az úton az öreg mögött és csak utánna félszemmel az öreget, féllel az utat nézve szólok hozzá:
-Hallgasson az elfre öreg, mert még hamarabb baja esik, mintha egyedül indulna meg délnek.
-Pedig azt gondolna az ember hogy a maga koraban az ember, illetve a torpe megfontoltabb... hova az a nagy riadalom? nyugodtan leengedheti fegyveret, tolem nem kell tartania...
Majd odafordul az elfhez:
-de lehet hogy maguk nagyobb biztonsagban lesznek velem mint nelkulem - majd jatekosan kacsint egyet az elfre, es elindul a hinto hatulja moge.
- Álljon meg a menet! Az előbb még magának volt szüksége a mi védelmünkre, most meg maga ajánlja fel a védelmét nekünk. A kettő közül az egyik hazugság. Egyrészt egy hazug emberben nem lehet megbízni, másrészt nem vagyunk karaván, hozzánk nem csatlakozhat bárki, jobban teszi, ha távozik - közli veled az elf faarccal.
- Hat akkor idefigyelj hosszueletu! Kerdezd meg gazdad, mert en csatlakozok hozzatok ha tetszik neked ha nem! - szemeim kikerekedenek, de visszafogott hangon folytatom:
- Legalabbis tegnap este meg akarta, ezert is fizetett meg.
Az elf mégegyszer végigmér, majd megszólal:
- Nem hiszek magának. A nagyúr pontos leírást adott azokról, akik csatlakozni fognak hozzánk, magára egyik sem illik. Ha pedig mégis ön lenne az egyik kísérőnk - amit kétlek - miért hadovált itt össze-vissza arról, hogy védelemre van szüksége?
- Mert soha nem lehet tudni hogy kik figyelnek minket. Legalabb most mar tudom hogy nem lehet atlatni az alcamon - es ezzel egy aprocska mozdulattal elmozditom a szakallam egy reszet, folfedve a sebet az arcomon.
-Most mar elegedet vagy hosszueletu? - es azzal elindulok a hinto moge, batyumbol eloveszek egy kis kenocsot, es arcomra kenegetem majd egy apro tukor segitsegevel visszarakom szakallam darabjat a helyere.
Az elf alig észrevehetően meglepődik, és figyelmesebben kezdi tanulmányozni az arcodat, és az alkatodat.
- Valóban az lehetsz, akinek mondod magad. Figyelemre méltó ez az álca, bár nem tudom mennyire szükségszerű. Azért a biztonság kedvéért: törp uram, így már ismerős magának ez az alak?

Egy öszvér vontatta szekéren érkezek a déli kapuhoz. A szekéren egy láda, egy zsák és egy hátizsák van. Melletem egy nyílpuska hever. Megállok a batár mögött, és érdeklödve szemlélem a kibontakozó jelenetett.
- Üdv! Tegnap nem mutatkoztam be ,de mivel mostmár biztosan együtt utatunk egy ideig ezt most bepótlom. A nevem : Morel Nafrael.
Az elf feléd fordul, és alaposan szemügyrevesz, kisvártatva megszólal:
- Üdvözlöm! Malbordus de Nero vagyok - majd a törpéhez fordul - Elnézést Gren uram, hogy csak most mutatkozom be, de közbejött ez a kis incidens - itt az öregre pillant - amit remélem hamarosan tisztázni tudunk.

Továbbra sem lazítok a fegyvereimen és a kétkezes bárdot válra billentem, mégegyszer végigmérem a fickót.
-Nekem nem ismerős. Azok közt nem volt akik a Cseresznyefában voltak. Legalábbis akkor és ott nem amikor én. Lépj az út közepére idegen! Csak semmi hirtelen mozdulat!
-Asszonyom! Megtenné, hogy ha ez a fickó végre távolabb megy akkor kipillant és megnézi? Ne neheztelj, ha valóban az utitársunk leszel akkor bocsánatod kérem, de ha nem, akkor lesz pár lépés előnyöd.
- Egyelőre ne zavarjuk az úrnőt ilyesmivel. Mondja Morel úr, magának sem ismerős ez az alak? - kérdi Marboldus az újonan érkezőt.
Gyorsan Nafraelre pillantok, majd vissza az ismeretlenre:
-Üdvözöllek Morel a Nafrael-ek közül és téged is Malbordus a de Nero-k sarja. Segítenél Morel, hogy mielőbb tisztázhassuk ezt a dolgot? Ő itt álszakáll. Nem tudom, hogy találkoztál-e vele, de azt állítja szintén velünk jön. Tudsz erről valamit?

Fontos!