Felelősség
 

Ez engem meglepett bevallom, nem is kicsit. Az meg még jobban, hogy a jelek szerint a dühöngős témába írók közül többen szintén így gondolták, vagy legalábbis senki nem szólt ellene. Tényleg így lenne ez? Csakugyan azt gondoljuk manapság, hogy a gyerekek tetteiért nem vagyunk felelősek mi szülők?

Azért,mert nem tiltakoztunk kézzel-lábbal,még nem biztos,hogy egyetértünk a gondolattal.

A szülő abszolut felelős magzata tetteiért,viszont nem csak a szülő a felelős értük.

Szerintem nagymértékben felelős a szülő a gyerek tetteiért. Kb 85-90%-ban. Főleg tini korban, vagy annál fiatalabb gyereknél, mert mondjuk 15-től már elkezdenek komolyodni, ésönálló értékrendet kialakítani. Persze ott is abból kezd el 'építkezni', amit korábbról hozott, tehát bár az életkor növekedésével a szülő felelőssége egyre inkább csökken, úgy érzem, élete végéig felelős marad.

(A mellettem ülő emberke itt reklamál. Szerinte csak kb 40%-ban felelős a szülő.:D)

Annyit le kell szögeznem, hogy én bölcsis korú gyerekekre mondtam.Jó azt nem mondom hogy ha otthon veszekednek meg midnen akkor nem lesz gáz, de ha normálisan élnek, akkor szerintem nem a szülő a felelős a gyerek tetteiért,pl hogy pepa gyereke megverta a másik gyereket.Szerintetek mit tett pepa, hogy a gyermeke verje meg a másikat?

Kérdem én: Mit tett, hogy ne verje meg rendszeresen a másikat míg a másik szülő nem szólt neki?

Biztos mondta neki, hogy jó legyél stb...

Míg a szülő nem szólt neki,gondolom a gyerek sem úgy ment haza,hogy "Apa,képzeld megint jól megvertem a Bálintot!"

Igen, erre van esély:) Ha úgy ment volna haza, akkor feltételezem Pepa is már régebb mondta volna neki, hogy nem szabad bántani a többieket.

Elfogult apaként én is - és gondolom Te is - azonnal azon törtem volna a fejem,hogy ha minden nap 'megveri' Bálintot,akkor csak ad rá okot a szerencsétlen. Hisz otthon nyugis a lurkó.

Bálint gyengébb. Ha minden nap megveri, akkor bizonyítja, hogy ő viszont erős, és a többiek inkább nem próbálják ki, hogy adott esetben le tudják-e pofozni, hanem elismerik erősebbnek. Nem kell ehhez különösebb okot adni.

Egy kisgyerek csak ilyenért nem kezd el verekedni. Biztos Bálint kérkedett,hogy az anyukája csinálja a legjobb csokipudingot vagy most vett neki egy vadiúj homokozólapátot. Pepa Junior emiatt kisebbségi komplexusa lett,hisz az Ő lapátjáról már a festék is lekopott,ezért kis önbizalonnövelőként odacsapott egyet-egyet,amit a gyerek otthon úgy mesélt el,hogy P.J. folyamatosan veri Őt.

Ez csak egy általam felvázolt irány,ezen kívül 1M & 1 verzió lehetséges.

Úgy gondolom azért ami az ovódában törtönik elsősorban óvónők és másodlagosan a szülők felelősek. A pedagógusnak kötelessége lenne jelezni a szülő felé ha valami nincs rendben a gyerekkel és közösen keresni a megoldást. A szülőnek pedig kötelessége mindent megtenni, a szakember tanácsait meghallgatva hogy a gyereke normálisan illeszkedjen be a közösségbe. Ezen a szinten mindennapos a kapcsolat szülő és pedagósus között mivel a gyereket viszik-hozzák. Olyan nincs hogy nem találkoznak és nem tudnak beszélni ha gond van. Furcsállom hogy a másik szülő jelzi, hogy a kisgyerek mindennap megveri a kisfiát és ezt a jelzést a pedagógus előzőleg nem tette meg. Nekem itt valami sántít ..
Nem tudom elképzelni hogy egy mindennapos verés nem tűnik fel az ovónőknek.

Részemröl az a gondolat viszi a stafétát hogy egyértelmüen a szülö a hibás,egy bizonyos fejlödési szintig.Ez szerintem minden gyereknél más évszámot jelent.

De felteszem magamnak a kérdést hogy a a familiárisan hiperpigmentált családoknál az évszám mennyire befolyásolo tényezö.

U.i.Természetesen nincsenek neonáci hajlamaim,a hiperpigmentált szóra gondolva.De sajnos a tények magukért beszélnek.

Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy kezdetben Sándor mindenkit vert, de egy idő után visszacsaptak neki, így leállt erről. Azt nem tudom, hogy Bálint miért nem csap vissza. Természetesen vállamom a fiam minden cselekedetét, de felteszem én a költői kérdést: mikor reggel elmegyek dolgozni a fiam még alszik, amikor hazajövök még bölcsibe és látom napi 2-3 órát max. Nincs hétvégém, csak ünnepnapom. A dadusok heti 5 nap, napi 8-10 órába vannak vele. Kinek is kellene kezelni a kialakult helyzetet?

Kortól függetlenül én azt mondom, hogy csak kis részben felelős a tettekért a szülő. és teljesen egyetértek azzal, hogy az óvonők/tanárok vállán sokkal nagyobb felelőségnek kéne lennie. Alapvetően a gyereket nem a szülő, hanem a környezete befolyásolja, és ebbe nem nagyon tud beleszólni a szülő. gyerek akaratán múlik csak hogy mi lesz vele. Hiába tiltja egy szülő a gyereket egy társaságtól, a gyerek megoldja, hogy velük lógjon. leginkább az óvonő/tanár tudná az ilyeneket kiszürni, de sajnos nem igazán teszik.
A szülő is hibás, de nem mind,leginkább csak 1-2. Sajnos általában 1-2 szülő rossz nevelése nyomán sok más gyerek terelődik rossz útra. amiről a többi szülei nem tehetnek,és ellene se nagyon tudnak mit tenni. de ő vitte bele a rosszba a többit. itt lehet szó óviban verekedésről, homokdobálásról, suli meletti bagózásról, piálásról, drogról... ha a felügyelő akiben megbizva ott hagyjuk a gyereket, nem csak etetné/itatná hanem odafigyelne a gyerekekre, lehet sok minden más lenne...

Hát nem tudom.

Azért hogy milyen lesz a gyerek, 1 mit örököl 2 mit lát otthon 3 milyenek a társai 4 milyen példaképet választ.

Szerintem ne már egy fásult a mienkén kívül még 30 másikra felügyelő pedagógustól várjuk már el hogy megnevelje a gyerekünket. Ha ezt várjuk L már régen rossz...
Lehetőleg a sajátomat szeretném ha mi nevelnénk és nem egy más értékrendszert képviselő idegen.

Ha a gyerek problémás a szülők /igenis ők a leginkább felelősek és a szűkebb család/, és a pedagógusok együttesen nem bírnak vele még mindig ott a pszichológus. El lehet hozzá menni, ettől a gyerek nem hülye vagy debil csak lehet olyan problémái vannak amit a folyton melózó a gyerekre nem odafigyelé és a leterhelt pedagógus nem vesz észre.

Ez teljesen jogos, de lehet, hogy már nem kéne oktatni egy befásult pedagógusnak... Valaki nem azért bizza rá a gyerekét, hogy a gyerekre ne figyeljen, tojjon a fejükre. Neki ez a szakmája, és ne haragudj, ha a balga ember elvárná, hogy a munkáját végezze...:D Amúgy a problémás gyerek szülei természetesen felelősek, de ha emiatt 4-5 gyerek utána megy,arról már sztem nem a 4-5gyerek szülei tehetnek... a legtöbb gyerek elég könnyen befolyásolható, főleg a kortársai által... pl. a káromkodás, elég 1 gyereknek mondani az oviban, garantálom, hogy holnapra legalább 20szájából hallodd már. És a legtöbb óvonő, ilyenkor nem a baj forrását keresi, hanem egyszerüen szól a szülőknek, és másnap kezdödik előről egy újabb szóval. Meg se probálja kideriteni, hogy ugyanmár ki tanitotta ezt a többinek, és azzal elbeszélgetni...

Azok megnyugtatására akik a jövő terroristáját látták a fiamban, megnyugtatásul közlöm, hogy Sándor és bálint nagyon jól elvan egymás társoságában.

Most már teljesen megnyugodtunk :):):)

Köszi, a Te véleményed úgy is olyan sokat számít.

Jaja, magam is így gondoltam :)

Nem tudom, hogy a viselkedésben mekkora szerepet játszik az öröklés. (A piszichológusok biztosan éveket elvitáznának egymással a százalékokon...)
De az öröklésről utólag már nem tehet sem a szülő, sem a gyerek. (Legfeljebb előtte, ha pl. kisszéket csinálnak gyerek helyett, vagy másik párt választ még idejében, stb.)

Hogy mit lát otthon? Hát igen. A gyerek odavan bölcsődében, óvodában, iskolában, a szülők jobb esetben dolgoznak. Mit lát a gyerek? Hogy reggel elmennek a szülők, este pedig fáradtan hazajönnek. Most akkor hogy neveljem a gyermekem, ha alig találkozok vele?

Milyenek a társai? Attól függ, milyen bölcsődébe, óvodába, iskolába tudja a szülő beirattatni. Nagy választási szabadsága a szülőnek nincs. Távolság, ismerettség és pénz függvénye.

Hogy milyen példaképet választ a gyerek? Hát igen, ez bizonyos keretek között már a gyerek saját döntése.

De hol van ebben a szülő felelőssége?

Igenis szeretném, ha jó pedagógusok nevelnék a gyerekem, mert az embereknek különböző a munkájuk. A pedagógusnak az lenne, hogy ha már a gyerek az ideje nagyrészét vele tölti, akkor nevelje jól a gyereket. Azért kapja a fizetését. Ha meg befásult, akkor hagyja ott az állását, keressen másik munkahelyet, ezáltal lehetőséget biztosít fiatal, nem befásult pedagógusoknak arra, hogy a gyerekeket helyesen neveljék, és ő is jól jár, mert ha egyszer már utálja a munkáját, akkor jót tesz a változás.

Persze, hogy szeretné az ember, ha a saját értékrendszeret és nem egy idegenét venné át a gyerek. De lássuk be, erre általában nincs lehetőség. Persze ha az anya otthol tud maradni a gyerekekkel, mert a férj annyit keres, hogy megtehetik. Na de ez már egy másik ország lenne...

És hogy miért van olyan sok problémás gyerek? Mert ilyen a világ. Talán a többségén nem pszichológus tudna segíteni, hanem több családdal eltöltött szabadidő, kevesebb megélhetési gondok tenne igazán csodákat.

halkan megjegyzem, hogy egy 50 éves pedagógus, aki az ÉG VILÁGON SEMMI máshoz nem ért, de még kb 12-17 éve vissza lenne a nyugdíjig, az mit kezdjen.
sajnos nem jószántából ül bent az iskolában, meg óvodában, hanem mert ha felmond, éhenhal.
a pedagógus az, aki (ez nem sértés, senki ne sértődjön meg) semmihez nem ért, csak az emberekhez.
nem véletlen az a mondás, hogy aki érti csinálja, aki nem érti tanítja...
viszont ha belefásul abba, amihez ért, akkor neki nincs alternatívája, nem tud máshol elhelyezkedni.
mellesleg nincsenek nagyon munkához szokva... pl egy óvónéni, aki csak pici gyerekeket látott egész életében, nem fog tudni neked prezentálni egy marketingstratégiát, de hogy hétköznapi elvásároknál maradjak, nem lesz magas szintű számítógépes ismerete, nem lesz szakirányú végzettsége. és semmilyen más munkában nem lesz munkatapasztalata.

mert aki mondjuk pincér, az azért a vendéglátáson, kereskedelmen, idegenforalmon belül el tud helyeztkedni, mert aki ezekben a körökben mozog, az nagyjából rálátással van a hasonló helyen dolgozók munkájára is.
pl ha egy hotelbe recepcióst keresnek, előbb fognak eflvenni egy pincért, mint egy óvónőt... pedig kimondottan egyiknek sincs szakmája hozzá.

az egészben a hiba ott van, hogy belefásulnak, és muszájból csinálják.
ez átmegy a gyereknek... a gyerekek egyáltalán nem hülyék (bár sok felnött hsizi azt, hogy a gyerekek nem éreznek, nem értenek sok mindent... pedig de!)
a gyerek belül érzi, hogy ő itt nyűg, nem szeretik, és a pedagógus csak azért van ott, mert nem mer elmenni onnan... ezért sokszor nem megfelelően viszonyulnak a gyerekekhez... szeretet helyett büntetés, beszélgetés helyett büntetés, stb...
a legtöbb gyerek a szeretethiány miatt rosszalkodik, hogy figyeljen rá végre valaki.
ezek figyelemfelkeltő manőverek. a pedagógus, aki ezt nem szívvel-lélekkel csinálja, az viszont nem foglalkozik ezzel, csak annyit mond, hogy a gyerek rossz, aztán küldi a sarokba...

iszonyatos szégyenérzet ez a gyereknek, kirekesztődik a társaságból egy idő után, és végletes rakcióik lehetnek...
vagy túl agresszívek lesznek, vagy pedig magába forduló tutyimutyuk...

mi a megoldás?

nem kéne a pedagógusokat agyonterhelni, alulfizetni, és a fizetésükhöz képest aránytalanul nagy felelősséget a nyakokba varrni...

ezzel talán elősegíthető lenne, hogy a felvigyázás ne kényszermunka legyen, hanem saját akaratból fakadó...
nagymértékben javulna a gyerekek lelki fejlődése. (szerintem)

Amit leírtál és nekem átjött belőle, azzal teljesen egyetértek. De természetesen a tulterhelést, alulfizetést nem lehet megoldani rosszul működő gazdaság mellett, így ezt nem tekinteném megoldásnak. Ellenben esetleg lehetne korlátozni a pedagógiai pályán eltöltött időt, pl. 10 évben lehetne maximalizálni. Ekkor a pedagógusok még nem égnének ki, illetve a páylakezdő pedagógusok 10 év múlva még elég fiatalak lennének a váltáshoz, az idősebb korban pedagógusi pályára lépettek pedig korábbi tapasztalatuk alapján nem lennének esélytelenek idősebben is más jellegű munkát találni.

Ilyen 10 éves ciklusokkal hogy gondoltad ezt? Pedagógusi "sorkötelezettséget" vezetnénk be, mint régen volt a hadseregnél, és mindenkinek le kell tölteni 10 évet mint pedagógus? Mert egyébként nem biztos, hogy találnál elegendő embert.
(Nem beszélve arról, hogy bármely szakma kihalna ha a művelői 10 év után mikor már kezdene némi tapasztalatuk lenni benne, kötelezve lennének a szakmai munka félbehagyására)

Tulip: 3 hós koromtól bölis voltam, anyám dolgozott plusz másod diplomát csinált apám meg katonatiszt volt egy másik városban + 4 éves koromban el is váltak.

Mégse várta el az anyám hogy a böli meg az ovi neveljen fel, az ő értékrendszerét vettem át és én se szeretném ha ez másképp lenne. Persze volt nagyszülői segítség de pl mégse lettem vallásos pedig ők pl szerették volna :)

Elég nagy hibának látom hogy egyre elterjedtebb az a nézet hogy nevelje az állami/magán (kinek kinek anyagi lehetőségei szerint) intézet én majd adok kaját ágyat hogy éhen ne haljon és legyen hol aludnia. A szülői törődést szeretetet is a pedagógusra bíznád?

A gyereket a szüleinek és a családjának kellene elsősorban nevelni azért él családban és nem intézetben...

Aki szeret gyerekkel foglalkozni az több pénzért sem fog többet, illetve kesebbet pénzért kevesebbet adni át magából és a tudásából, mert nem az anyagi célok motiválják elsősorban hanem a szakmájának és a gyerekeknek a szeretete. Ezzel nem azt mondom hogy nem érdemelne magasabb bért, hanem azt hogy nem ettől fogja függővé tenni hogy milyen minőségben adja át a tudását, és biztos mindkét esetben tuti a maximumot adja ki magából.
Aki viszont a pénztől teszi ezt függővé hogy mit nyújt a gyerekeknek, nem erre a pályára való. Szerencsére ilyen pedagóus kevés van, vagy csak én vagyok olyan szerencsés hogy nem ilyenekkel kerültem kapcsolatba.

Én magamból indulok ki és a munkámat hozom előtérbe. 5.45-kor kelek és 6.15-kor megyek munkába minden nap, nincs hétvége, nincs szabadnap, havi 28-30-31 napot dolgozok, csak ünnepnap van. 15.00-kor végzek, ha végzek, de lehet tovább kell maradnom, mert nem végeztem és csak másnap lenne több munkám azáltal. Szombaton 17.00-ig kell lennem. Ahohy jön be a jó idő minden nap legalább +2 órát dolgoznom kell. Hazaérek 16.30 körül, amikor már Sándor otthon van a bölcsiből. Evés fürdés, mert emberből vagyok és elment megint egy óra, mert nekem is jó leülni, eljött a fél hat. Ha otthon van, akkor hétig tudok vele játszani, foglalkozniu, mert hétkor vacsi, utánna fürdés és alvás. Ha délután nem alutt a bölcsibe, akkor ez fél órával előrébb jön. Miután lefeküdt, leülök a gép elé és gépelem a könyvemet, mert köt az általam szabott határidő. Tízkor le kell feküdnöm, mert fizikai munkát végzek és korán kelek. Magamra egyátalán nincs időm, exem állandóan frusztrál. Annyit foglalkozom a fiammal amennyit csak tudok, de az a másfél-két óra csak arra éleg, hogy örüljünk egymásnak.

Pepa: Erre nem lehet mit mondani csak azt hogy sajnálatos dolog...
De hogy vki sosem ér rá a gyerekével foglalkozni /teljesen mindegy hogy miért/ még nem lehet egy az egyben másra hárítani a felelőséget, vagy egy intézménytől elvárni azt amit a családnak kéne nyújtania.
Gondolom azért nem csak te egymagad vagy a fiad családja...
A családnak igenis felelőssége van
Az bölié az hogy gondozza, ovié hogy fejlessze az iskoláé hogy oktassa neagyisten ápolja a tehetségeket /ez utobbira sajnos kicsi az esély/
Továbbá ha a gyerekem suliba kerülvén az otatás helyett a pedagógusa azzal foglalkozik hogy 3-4 problémás gyereket "neveli" hát nem lennék túl boldog tőle.

Nem áll szándékomban másra hárítania felelőséget. mindent amit "elkövet" engem terhel és vállalom azt. Természtesen van egy anyja is, illetve még otthon lakunk és ott a nagypapa is. Megteszünk mindent Sándorért. Kicsit drasztikusan fogalamazva: az anyja most látja el minden jóval, én meg megteremtem neki a jogdíjjas jövedelmet, vagyis az életéről gondoskodom.

Goldy, itt arról lenne szó, hogy ha már muszáj másra bíznom a gyerekemet időpnként, legalább ne nevelje rosszul addig, amíg nála van...

Reni, amit írsz, az egy ideális világban totál igaz lenne, de amikor 12-14 órákat melózik valaki, és minden hónapban retteg, hogy be tudja-e fizetni a számláit, tud-e a saját gyerekének enni adni, annak az idegei felőrlődnek. És akármennyire is szeret gyerekekkel foglalkozni, a mentálisan labilis, bármikor elhamarkodottan dönthet... Nem büntet, amikor kéne, vagy túl szigorúan büntet semmiségért, vagy nem figyel oda, mert elkalandozik/elgondolkozik, stb... Nem feltétlenül értem azt, hogy nem pedagógusnak való valaki, csak arra utaltam, hogy bizonyos dolgok mindenkit megviselnek. Főleg hosszú távon. A létbizonytalanság sokszor szorongást vált ki az emberből, és ha valaki állandóan dolgozik, a szorongását nem tudja kiadni/lekűzdeni, és ezt a gyerekek megérzik rajta... Még akkor is, ha palástolni próbálja. Ez egyáltalán nem tesz jót egy fiatal gondolkodásnak.

Megerősítem: senki nem mondta, hogy mással neveltesse fel bárki a gyerekét, csak van egy olyan tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a mai világban nem lehet a gyerekkel a szülő egész nap. Ez igen sajnálatos, de sajnos így van.

Gee: Nem az a dolga hogy nevelje a szó szoros értelmében, egyszerre 10-30 gyereket nevelni nem is lehet, a bölikben ovikban két műszak van nem non-stop ugyan azok vannak a gyerekekkel délelőtt és délután. Főleg nem képes mindegyikre egyformán odafigyelni ha van 2-3 aki folytonosan leköti. És igen a gyerek a többiektől tanul cifrákat akár az oviban is, de ezt otthon le kell kezelni.

A pedagógusokról sajnos van egy külön véleményem mivel az iskolai éveim során volt 1 azaz 1 db tanár aki tényleg oda való vot, az ált. iskolai biosz tanárom, és még esetleg a párhuzamos évfolyam matektanára aki egyszer helyettesített nálunk úgy 1 hónapig. Gimiben még rémesebb példányokat sikerült kifogni, egy felüdülés volt utánna az egyetem.

És nem csak a mai világban van az hogy nem tudsz egyfolytában a kölökkel lenni régen is volt ez így. Másrészről azt se tartanám jónak ha 5 évig csak engem meg az apját látná :)

Hogy kifogj egy jó pedagógust na ahhoz kell a mai világban bazi nagy szerencse... És nem feltétlenül a fiatal pedagógus a jó pedagógus /elég csak arra gondolni mostanság kik mennek tanító és tanárképzőbe és milyen a ponthatár/

Nem csak ma... Régen is nagyon sok olyan ember ment el pedagógiai pályára, aki nem volt oda való.

egyébként igaz, a fiatal tanáor között is rengeteg az alkalmatlan. Sőt! Gimiben volt egy bosszúálló, kisebbségi komplexusban szenvedő tanárom.
Szerintem hihetetlenül sokat szívott a főiskolán, és utána ezt a benne felgyülemlett mérget később a saját diákjain adta ki. Mivel ugye nála a napló, nála a hatalom. Most nem őt szívatják, hanem ő van kulcspozícióban. Rettenetes volt.

A pedagógusok egyébként ilyen szempontból (nem odavalóság) kiemelten kezelendők, mert mi van, ha egy autószerelő nem való annak? Semmi... Max kirúgják, vagy csődbe megy. Sokmindenkinek nem árt vele, inkább magának. De egy pedagógus rettenetes romobolást tud véghezvinni a gyerekek belső világában.

Synkel: Nyilván viccnek szántad a sorkötelezettséges hasonlatot. Jó ha tudod, hogy amit írtam, nem a jó megoldásnak tartom, hanem a lehetőségekhez mérten a legkevésbé rossznak. Attól persze még rossz marad.
A pedagógus pálya telített, sokan az idősebb, befásult pedagógusoktól szenvednek. Miattuk szűkül be a gyerekek érdeklődése és miattuk nem tudnak hozzáértő, gyermekszerető, képzett pedagógusok elhelyezkedni. Ettől a mostani helyzettől az én javaslatom szerintem továbbra is jobb.
Nem halna ki a pálya, mert aki szeretné tanítani a gyerekeket, ezután is szeretné. Viszont aki csak azért ment eddig pedagógusnak, hogy legyen egy nyugdíjas állása, az ezután nem választaná ezt a pályát.

Goldy: Nyílván neveli mindenki a gyerekét, nyilván szerepe van benne az öröklődésnek, de nyílván nem tudod kizárni a bölcsit, az óvodát, az iskolát, a gyerekeket, akikkel kapcsolatba kerül a gyerek. Ha a gyerek az ébren töltött idejének több mint 70%-át mással tölti, nem a szüleivel, akkor a nevelés felelőssége igenis terheli a pedagógusokat és sajnos a szülő csak keveset tehet. Felelőssé teheted a szülőt, de genetika, pedagógusok, csoporttársak összességében jóval nagyobb szerepet kapnak a nevelésben mint a szülők, ha akarod hogy így legyen, ha nem. Tenni ellene szülőként nem tudsz, mert az ember keze meg van kötve az anyagikkal. Na most ha emellett a pedagógusok nem nevelik a gyereket, akkor azzal csak rontanak a helyzeten.

Erre a novellámra főleg kétfajta embertől várnék reakciókat: 15-18 éves és szülő.