|
M.Ó.K.U.S. avagy a Labradorok vonyításai
A tomboló hüjeségek, mik a szerepjáccásból adódnak, néha-néha rövidke novillákat és hosszan tartó röhögést eredményelnek. Ez okból időszerű edj oly tipoc vagy top-pic létrejötte, mejben ki-ki közölhesse rövid, de annál idétlenebb fantázis írásajit.
A kockázatokról és a mellékhatásokról mindenki olvasson el amit akar és a hipóhonderek mennyenek messzzire! |
Z: miért érzem úgy, hogy a meséd elejére beírt szösszeneteket egy az egyben be kellene pakolnod ide? :D
|
Tinta és Henger
részlet: ... Gombolyag felállt a hajó orrába és szemét a közeledő partra vetette. Aztán nagy nehezen visszahívta és berakta a helyére. Inkább csak nézte a partot. Az imént is hányt mikor a szeme pörögve szállt a levegőben és még mindig szédül. Csak állt és nézett előre. Ólomszürke haját nem bírta megrezzenteni sem a szél (hiába no, azok az ólomgőzben töltött évek, nagybátyja zugnyomdájában, ahol gőzölgött az ólom és a forró szeszkazán) ajkára kiült a bontatlan üveg pálinkát megpillantó idült alkoholisták mosolya. Széttárt karokkal akart tájtanikos jelenetet játszani, de az alkohol által ráruházott csekély egyensúly nem tette ezt lehetővé. Szerencsére nem először utazott ezzel a hajóval és a matrózok már előre rákötötték a horgonykötelet. Most elégedett vigyorral nézték ahogy kitárt karral, lobogó bugyirózsaszin köpennyel, ajkán elégedett vigyorral zuhan a vízbe. A matrózok koccintottak a jól sikerült fékezésre és miután a hajót megállította a tenger fenekébe fúródott ólomhajú hős, lassan felhúzták. Látszólag vizihullává lett hősünk lilásfeketéskéken feküdt a fedélzeten, de társa a hegyesfülű-farkú félhelf ismerte a megfelelő varázslatot. Dobozos sör nyitásának szisszenése hallatszott késpengével meccett ajkai közül. Gombolyag szeme felpattant és cikázva kereste a sört. Kezében mintegy varázsütésre, harcra készen villant a Tescolandi Durvától kapott ezüstözött sörnyitó. Mikor észlelte a sör meg nem létét, erősen durva nézésben részesítette a félighelfet: -Nevedhez íllő pofont kapsz ám, ha mégegyszer ijet csinálsz! A félelf behúzzta a nyakát és szomorúan gondolt saját kezűleg felkoncolt és kísérleti alapanyagként alkalmazott szüleire akik a Falig Taknyon- névvel "ajándékozták" meg. -Bocsáss meg kérlek - szólt a lassan az utolsó ráakaszkodott ráktól, sellőtől és adóbehajtótol is megszabaduló ólomsérós hőshöz. - de azért a fejesed méltó volt hozzád. Csak sajnos nem volt kéznél a térmágikus polároid vésőm, hogy megöregíccsem. -Sebalj majd látod még ha erre járunk. -szólt oda kissé nyugodtabban Állat-nak Gombolyagés félszeg mosollyal indult a fedélköz és az ott található tömény italos hordók felé. |
Z: a szavazásból kihagytad a "szeretem a mákostésztát" opciót... :rolleyes: :D
|
Egy humoros könyv csak akkor jó, ha sírva-nevetős és utána hívni kell a dokit, mert görcsbe ugrik és úgymarad a hasfal...:D
|
Télleg!
A mókustészta kimaradt :(((((( Na mindegy. Egy kis folyt köv.: "Falig megborzongott mikor meghallotta Gombolyag részeg vonyítását a fedélzet alól, majd taktikusan elbújt az árbóc mögé, mert sejtete mi következik. Mégis meglepődött. Ilyen gyorsan még nem látott embert futni leszaggatott gatyával. A fedélzeti ajtón kirohanó kapitány irtózatos sebességgel futott az orr felé, hogy az ott elhelyezett maflavetővel véget (és maflást) vessen a mögötte előnyomuló borzalomnak. Gombolyag a kapitány fél nadrágjával a kezében, időnként az arcához emelve "műsoros" részét átszellemült mosollyal vett mély levegőt, aminek láttán több matróz viszontlátta korai vacsoráját, és ebédjét. -Ó szépséges istennő várj meg! Itt felejtéd csipkés keszkenődet! Gombolyag elszántan, a merevrészegek mosolyával közelített egyre jobban szíve hölgyéhez, aki hevesen káromkodva és köpködve fordította felé a nehéz maflavetőt aztán lőtt. Az első lövés kissé magas let. Az árbóckosárban rejtőző kiskorú egyének valamennyi lopott holmijukkal együtt (köztük a kormányos fa féllábával és fogsorával) messzire száltak mikor a maflás telibe kapta rejteküket. A második meg kissé alacsony, aminek a környékbeli cápák nagyon, -a hajófenékbe ütött lyukon kieső matrózok nagyon nem,- örültek. Harmadik lövésre nem maradt ideje. Gombolyag átszellemült mosollyal ölelte át és a (pillanatnyilag) túlélő matrózok és Falig röhögésétől kísérve megtette vele AZT! Amit már régóta senki! Amire nem volt példa mióta leütötte első vércápáját a kukimon tengeren! Igen! Gombolyag egyetlen sima mozdulattal a nadrágjába nyúlt és elővette, aztán az iszonyattól kerekre tágult szemű kapitány hátsójára rakta! A látványtól még Falig is elhányta magát. A matrózok még életben lévő kis csoportja sűrűn vetette magára a keresztet és egyéb vetnivalókat (később bő termést hoztak és jól megéltek a matrózok) a látványtól. A kapitány sokat megélt teste ernyedten hevert az orrfedélzeten, Gombolyag a krém utolsó cseppjeit kente a hátsójára. Aztán egy lendületes mozdulat és .... Az üvöltésbe més a parton közeledő néma szerzetesek is belevakultak.A Fedélzeten ájultan heverő matrózok közt Gombolyag bóklászott, teli, vagy legalább valamennyi szesztartalommal rendelkező üveget keresve. Lassan kijózanodott eléggé, ahhoz, hogy Falig elé merjen állni: -Eszt mijért kellett? -Kérdezte összevont szem és homloköldökkel. -Mit mijé vazze? Hukk.. - kérdezett vissza a hős Gombolyag. -Azt - mutatott szótlanul Falig a kapitányra. Gombolyag szemei elkerekedtek mikor meglátta mit mutat neki Falig. -Ezt, ezt én tettem??? -Te. -Hogy lehettem ennyire kegyetlen? - Gombolyag kishíján sírt a látványtól. - soha többé nem lesz így nedves! - nyivákolta bőgő hangon - Mindig száraz marad! Térdrehullott saját kegyetlensége láttán. A kapitány égnek meredő hátsóján pedig a hatalmas fehér folt közepén ott volt lángoló betükkel felróva: LIBERÓ |
csak nem szabad tulzasba vinni a marhulast, mert akkor konnyen felrehajitja az ember azzal, hogy "na jo, ez baromsag".
|
OFF/flame, ahogy tettszik, sorry
Quote:
(bocs, túlérzékeny vagyok erre lehet, de az is lehet, hogy nem csak én vagyok így a közhelyekkel és felesleges kommunikációs sallangokkal és a verbális hasmenéssel, és tényleg nem kellene ilyenekre sávszélességet fecsérelni.... :rolleyes: ) |
Zé még, még, még!!!!! Léccilécci!!!:)
|
Quote:
(Senki, ugye ezért most nem harapod le a fejemet? :D) |
A következő szösszenet a Hollószárnyak egy morbidbahajló vadhajtása, amit Denivel :) követtünk el.
Túl sok értelmet és magasröptű eszméket nem keressen benne senki, valamit aki Z irományait nem bírja, az ezt se olvassa el, mert úgysem fog tetszeni neki... Az utolsó vacsora, avagy az öngyilkosságnak sok formája van... Egyfelvonásos Ráma Szereposztás: Én - fogadósnekromantapaplovagKM Deni - boszi 1. Lemegyek a fogadóba vacsorázni. Az ételt hamar kihozzák, és ahogy megérzed az incsiklandó illatát, a nyál összefut a szádban. Értekelni tudom közben a különleges fűszerezést, mégis rákérdezek: - Mondja csak, miért van ennek olyan mandula íze? - Maga ne foglalkozzon azzal, csak egyen! - közli sokat sejtetőn a fogadós. - Bár gondolom Ynev ezen vidékén természetes dolog, hogy a tejfölös csirkepörkölt intenzív mandulaízzel bír.. ahhh csodás konyhájuk van maguknak - Ahogy mondja - mosolyog rád kedvesen a férfi - ezek az ízek garantáltan a mennybe juttatják... - Ohhh.. *görnyedek meg egy picit* gondolom ezzel a gyomorgörcssel nyílik a Mennynek kapuja *vigyorgok naívan a fogadósra.* - Muhaha... és ez még csak a kezdet - dörzsölgeti elégedetten a tenyerét a másik... - Most hogy nézem uram.. maga igen csak jóképű példánya fajának.. lenne kedve esetleg szerény személyemmel együtt döngetni azt a bizonyos kaput? *kacsintok rá a fogadósra, közben erőteljesen karmolászom az asztalt kínomban* - Döngetni? Ha már döngetni kell, akkor ne a kaput - vigyorog rád teliszájjal, majd kissé zavartan néz maga elé - De itt ehhez kicsit sokan vannak, azt meg nem hinném, hogy a szobáig eljutna... mondjuk én nem vagyok szégyellős... - Hmm.. ez csak azon múlik pillanatnyilag, hogy mennyire nekrofil jóuram.. *majd arcomra érdekes vonásokat rajzol a kín, de még sikerül pár szót hozzáfűznöm mondandómhoz* szégyenlősnek én sem mondanám magam... 1. befejezés változat: A házigazda, épp hozzálátna, mikor egy szőke szélesvállú, fényespáncélos paplovag ront be az ajtón. Az érkező kietekeri a fogadós nyakát, ledönti a torkodon az ellenszert, majd féltérdre rogyva vörös rózsával és gyémátgyűrűvel a kezében megkér, hogy legyél a felesége. *Kínomban éppen becsukom a szemem, amikor is hangos csörömpölés majd roppanás reccsenés szakítja meg az amúgy nagyjából néptelen fogadó csendjét.. aztán egy tompa puffanás a földön (sejtésem szerint drága fogadósunk lehet, Mr Döngető) mire kinyitnám szememet mintha egy satuba fognák állkapcsomat kinyitja egy középkori robot a számat és valamit a torkomon leönt.. éppen készülnék megfulladni tőle, amikor hipp-hopp, mintha tényleg a Mennybe kerültem volna, sehol a kín és egy csodás szőke konzerv vigyorogom rám valami vörös gazzal és egy.. jujjjjjjjj!!! ugrok fel örömömben amint meglátom a gyűrűt, a lovag nyakába ugrok majd szinte levegővétel nélkül hadarok* -Óóóóó.. Sir BekkSztrít (olvasom le frissen fényezett páncéljáról a gravírozást).. ez igazi? gyémánt? van még? sok? és akkor maga és én.. vagy te.. mindegy érted.. szóval gyémánt.. lovaskocsi van? esetleg egy dugikastély? megígéri hogy nem fog engem énektudásával elképráztatni? huhhh.. szóval még mindig gyémánt.. hol vannak a törpék jut eszembe??? *nézek körül meglepve, hogy a kis bányászkáimat hova tűntették, amikor is egy hangos gondolat koppan fejemen az alábbi szavakat üvöltve: AZ EGY MÁSIK MESE!! majd a fejemhez kapok* -óóóó tényleg.. nembaj.. gyémánt.. *szememben dollárjelek csilllanának meg éppen, ha tudnám mi az a dollár.. így csak soksokrengetes gyémántot látok..* -hogy feleség én? te férj? hát hogyne.. persze.. most? mikor.. ohhh szeretlek *majd egy szenvedélyes csókot lehelek az idegen (kit érdekel??) ám felettébb gazdag (ez a lényeg) lovag ajkaira* Az ifjú férjjelölt végig bólogat a lovaskocsival, kastéllyal és még több gyémánttal kapcsolatos kérdéseidre. Megígéri, hogy mindent megad neked, csakhogy boldog légy, majd ölbe kap, és elvisz a kacslábonforgó palotájába. Boldogan és gazdagon éltek, eleinte... majd költekezési kedved növekedésével egyre szegényebben, de férjed ígéretéhez híven igyekszik mindent megadni neked, így kalandozónak áll, hogy a bevételekből fedezze a költségeket. Egy ideig ez így megy, majd miután megszerzi neked a sárkány kincsét, hirtelen elhalálozik, amitől te dúsgazdag özvegy leszel, és boldogan élsz, míg meg nem halsz. VÉGE 2. befejezés változat: A fogadós, épp hozzálátna, mikor egy magas, sötét hosszú hajú csavart szarvat formázó varázsbotot tartó férfi lép be az épületbe. Végignézi mit művel veled a fogadós, majd múmiává változtatja a férfit. Megvárja míg meghalsz, utána zombiként feltámaszt és megkéri a kezedet. - Fogadós uram.. *szólok hozzá a kipirult, úriembernek éppen nem mondható humaniod lényhez, aki éppen megfeszített "munkában van" * maga most csinál amúgy valamit? mert ugyan a gyomrom görcsöl.. de mást én biza nem érzek.. *bár időm sem lévén felfogni a mondottakat, mert pillanatok múltán aszott gyolcsbábuként borul rám, amiből egy jobb időket is megélt fog pottyan hófehér bőrőmre, jobb dolgom nem lévén jót mulatok rajta, hiszen a heveny izomgörcsöknek köszönhetően csak úgy pattog nyirkos, lassan kihűlő testemen a fog, majd amint a földre hull lelkem belőlem elvonul... Hittem én.. pontosabban lélektelenül maradtam ez tény.. ám testem valami számomra érthetelen módon mégis úgy tesz, mintha élne.. nem értem én ezt.. el is gondolkodoknék rajta.. ha tudnék.. így inkább ifjú araként ugrok fene nagy örömömben a sötét úr nyakába.. ugrok én.. persze.. kezemet összekulcsolom nyakán.. éppen ujjonganék én, a brand new Coprse Bride.. ámm karjaim nyakban ott maradnak.. én viszont nagyott puffonok a földön.. majd elpirulva.. hahhhh, hogy már ez sem megy.. kapnék fejemhez.. de nincs mivel.. így inkább ellilulva.. fekszek leendő férjecském bal csizmájának orránál és pillogok rá nagy, le-leszakadó szempillákkal.. Leendő hivesed "visszagyógyítja" a leszakadt részeidet, utána ölbe kap, és haza visz a varázslótornyába. Boldogan éltek (legalább is ő) míg meg nem hal, és liccsé nem változik, utána már ő sem él, de azért boldogok vagytok. VÉGE |
azért azt ismét meg kell állapítanom Chris, hogy nem vagyunk teljesen normálisak :D :D
|
Hajrá! :) Csak így tovább! Ez tecct! :)
Végre nem mondhassa mán senki, h magamnak csináltam topict :) |
Quote:
Quote:
|
Quote:
|
Folyt.: Gombolyagot alig bírta Falig helyrepofozni. Pedig ütötte a fejét faltól-falig. Mikor úgy vélte, hogy már elég értelmet - és szálkát a deszkákból - vert bele, megrázta két kézzel mint delejgömb az egyszeri varázslóinast: -Jól van bepelenkáztad! Legyél már rajta túl! Az ultramag se tart örökké! Indulnunk kell! - üvöltötte gombolyag arcába és ezúttal a szájszagától vágódott hősünk a falnak. -Tojózdd meg a goblin nénikéd Falig! - hördült fel miután levegőhöz jutott Gombolyag - Arról ugatol egyfolytába, hogy varázsló vagy meg bűvész, meg bróker! Azt még egy olyan varázslatot se tudsz ami ezt a görényszagot eltüntetné a szádból! Falig sértődött arcal indult a matrózokáltal leengedett csónak felé és a válla fölött szólt csak hátra: -Van ijen varázslatom, de kimerült és nem tudtam újra felhúzni. A kezében egy kerek korong jelent meg aminek felszínébe mindenféle jelek voltak körben karcolva és három, különböző vastagságú és hosszú pálcika meredtt ki belőle szerteszét. Falig eltette a szerkentyűt és bemászott a csónakba. Gombolyag egy utolsó reménykedő pillantást vetett a fedélzetre, a matrózokra és a maflavető által ütött lyukon át az egyre emelkedő vízre a hajó belsejében. De sehol nem látott szesztartalmú dolgot az egy tükröt kivéve, de abban is csalódott, mert egyik hasonmásánál se volt pia és mind őt molesztálta, hogy aggyon má inni. Csalódottan indult a csónak felé, majd megszaporázta lépteit mikor véletlenül a lassan ocsudó kapitányra esett a tekintete. Gyorsan beszállt, mielőtt még újból magához térne a kapitány, bár meg kell hagyni egy ilyen, szó szerint lesújtó tekintet után még félóra ájulást megelőlegezett volna neki. A csónakban persze nem volt evező, a hajó mögöttük süllyedt, de valahogy elszenvedtek a bokáig érő vízben. És este lett és reggel. A hajnal első sugara a kimerülten partra mászó félhelf hegyes füleit látva röhögve bukott újra az óceánba, de rájött, hogy nincs apelláta és inkább felkelt megint. A parton feleszmélve Gombolyag ködös tekintete a félkörben várakozó néma szerzetesek csendes csoportjára esett. Azok nem hatódtak meg és meg sem mukkantak. Csak álltak és nézték a két kalandort. Gombolyag úgy gondolta ideje adni a dizájnnak és felpattant. Laza mozdulattal belőtte séróját a válla mögé, aztán két titkos mozdulattal kifényesítette gombjait. Lobogó rózsaszín köpenyébe bele-belekapott a szél, szemei rezzenéstelenül fürkészték a távolt, haja csillogott, jobbjában az őt híressé (kocsmák és itallerakatok tulajdonosi köreiben rettegetté) tevő automata többlövetű dugóhúzóval, baljában krómozott sörnyitója csillogott.Parafa zekéje elején virágok illatoztak, nejlon varázsnadrágja szokás szerint eltaszított magától minden koszt és fényes zölden csillant. Örömmel látta szeme sarkából, hogy Falig még jobban kiemeli tökéletességét, szakadt köpenyében és zsákruhájában, melyet a mocsok ellen viselt és vesztésre állt. A szerzetesek csak néztek és nem szóltak semmit. Gombolyag feszített tovább és sejtette közel a pillanat mikor Falig edobja zsákruháját és csillogó flitteres diszkócuccban fog feszíteni mellette tévésoppos kardját és mágikus tefál botmikszerét markolva. De a szerzetesek még mindig nem mondtak semmit. Falig lerázta magáról a dzsuvát és idegesítően csillogó flitteres cumójában Gombolyag mellé állt. -Na mi van? - kérdezte halkan a fogai közül. -Nemtom - sziszegett vissza Gombolyag - csak állnak azt néznek mint akiken átfutott a Kék halál. Falig magában motyogott valamit amit Gombolyag nem értett, és ez még jobban idegesítette, de nem merte megütni, mert Falig kezében zölden villogott a mágikus botmikszer töltésjele. Ha azzal kap visszapofont akkor a vérmágusok megveszik kilóra mint az eperséket. Megborzongott a gondolattól. A szerzeesek is rohadtul unták a dolgot. Hiába próbáltak kapcsolatba lépni a két, feltételezetten a várt hős kalandorokkal azonos egyénnel, nem sikerült. Aztán egyiküknek eszébe jutott valami és az infót megosztotta a többiekkel. Gombolyagot az idegzsába kerülgette mikor a szerzetesek egyszerre kezdtek bólogatni. Az egyik végre előrébb lépett és valamit csinált ami mágiának nézett ki, a villogó fényes csíkokból meg a fura mozdulatokból ítélve. Aztán Gombolyag és Falig kezébe nyomott egy-egy furcsa lilásvörösesfekete dobozkát. Aztán Gombolyag szeme előtt felvillant egy felirat: A windóz új hardvert talált. Telepíti a futtatásához szükséges programokat? |
Z, ez tömegpusztítófegyvernek is kiváló, majd megfulladtam a röhögéstől... csak az egyszeri Cassidy-t tudnám idézni a Fallout 2-ből: "huf!... huf!.... need... more... action points!!!... huf!..." :D:D:D:D:D
|
Olj sokak idő után edj kis folytogatás: (csak hogy bizonyíccsam, hogy az új évhő új engem nem attak.)
Falig hördülésére Gombolyag abbahagyta a jessz gomb keresését és a félhelf elfehéredő fülei alatt a szemébe nézett: -He? - tudakolta igen bőbeszédűen. -Eztet ismerem. Azé nem értettük meg őket, mer nem tanulták meg a kijevi Ködöst amit mindenki ért. Csak a saját kihalt nyelvükt tudják érteni jelbeszéddel. Eddig csak hallottam róla. Valami joghurtos tejtermékes neve van a nyelvüknek. Valami kűr vagy sír vagy mi. De lehet, hogy kőr. Van belőle Ó is, meg talán Ő, de ebben nem vagyok biztos. Gombolyag dühös szemöldökrángással vágott Falig elmerült mondókájába, amitől az rögvest elhallgatott és Gombolyagnak két napig fájt. Miután nagy nehezen felrázta a félhelfet és elolvasta a mellékelt tájékoztatót is rájött, hogy ezt nem kellett volna. Hagyta had ülepedjen le kissé alig gyomra és szelíden felpofozta, hogy magához térjen. Falig kipattanó szemeiben áhitat ült: -Látomásom támadt! A nagy Isten Markon tenyerében voltam és beszámoltam neki eddigi utamról. Ő kacagott és barátságosan megrázott, hogy minden, egykor gusztusos és tápanyagértékkel bíró dolog távozott belső szerveimből. Aztán megáldott a szent szájtörlőjével mitől kellemesem megmelegedett arcom! A félhelf átszellemült arccal lépett előrébb és Gombolyag magában imádkozott, hogy 1. ne nézzen a lába elé és ne tünjön fel az a nagy tócsa előemésztett kaja és gyomorsav a földön ami belőle kijött, 2. ne nézzen tükörbe, mert Gombolyag gyűrűjének nyoma jól látható lenyomatot képez arculatán. Mikor végre úgy-ahogy napirendre tértek a közjáték felett újra a néma szerzetesek felé fordultak. Elképedve nézték a kiszáradt csontokon lengedező csuhákat, az üres koponyákban fészkelő madarakat és a négysávos szekérutat, ami egy nagyváros kapujához kanyarodott. Alig tíz lépésre tőlük festőállványok sorakoztak amig mögött vigyorgó emberek és egyéb izék ecseteltek valamit. Egy nagyhangú és hosszú combú szöszke csaj pirosaskék bárdot tartott a magasba és éles hangon kiáltozott: -Kérem a kettes számú tarin turiszt csoportot, hogy nagyongyorsan fejezzék be a környék feltúrását és a szoknyám alá futkosást! Gyűjjenek ide! Minden kibányászhatót elvitt már az előző csoport és csak a jövő héten ásnak el újjab megtalálható kincseket. A kincsekből és a bugyimból addig a a bazársoron vásárolhatnak! Az irodára hivatkozva 20% felárt kapnak! Addig tekintsék meg a századok óta partraszálló kalandozókat! -Te! - bökte meg társát Gombolyag - mi a franciakulcs történt itten? Falig zavartan elővette hárompöckös felhúzós micsodáját és megnézte. Aztán eltette. -Nemtom ammeg! Asszem, Karton a Nagy isten úgy döntött megviccel minket kicsit. Na inkább húzzunk innen. Falig intett egyet botmikszerével és nem történt semmi. Elkezdte emlegetni Fonalat és annak különböző szerveit, mire Gombolyag közölte vele, hogy ha sokáig szidja még a jó édes anyját akkor keres más fő mellékszereplőt és visszavonja az eddigi gázsiját is. Falig végre rájött mi a gond és a botfixer hagyományos elemét kicserélte durvacelre. Nagyon dúúúrva lett. Még intenie sem kellett és máris kedvenc kocsmájukban ültek Herejön városában. A vendégek nagy része fejvesztve menekült. Csak olyanok maradtak akik személyesen, sőt! Hírből sem ismerték a két harangozót. Hozhozom a tétova pincér félve kacsázott feléjük, majd miután észlelte, hogy a kacsa semmit sem használ és nem űzi el a látványt, tűzszerészpáncélt és garantáltan törhetetlen hártyaüveg sisakot öltött majd az itallappal és egy köténnyel felszerelt újonc pincért rúgott az asztal felé. A naív, elsőnapos pincér feltápászkodott, leporolta magát és hőseinkhez lépett: -Mit parancsolnak az urak? -Bort! - vakkantotta Gombolyag. - Aztán jöhet a pálinka és minden alkoholtartalmú dolog ami fellelhető a környéken. - A fiatal pincéren baljós előérzet suhant át, de nem rendelt semmit úgyhogy nem is foglalkozott vele. -A magam részére némi búzát és békességet kérnék - közölte nyájas hangon Falig, majd jólesőt böfögött és halkan bégetve kérődzeni kezdett. A pincér elrohant és leadta a rendelést, majd 25 méterről kőrling teknikával felszolgálta. Talált és nyert. Igaz, hogy a levert gyertya kigurult a fogadóból és a fél város leégett, de legalább nem kellett a közelükbe menni és kevesebb gyúlékony anyag maradt. -Te Falig! - bugyborékolta a kancsó mélyéből Gombolyag - valamit nagyon elku....ltúrálódtál az előbb. Most megint mehetünk át a tengeren. Hányóddhatunk a hullámokon, hányhatunk a palánkon át. Úgyhogy ne tömdd kétpofára a madárkajádat hanem ugassá valami magyarázkodásfélét. Hogy Falig mit felelt volna tán sosem tudjuk meg, mert ebben a pillanatban kivágódott a kocsmaajtó és ott állt a feketén világító nyílásban az egyetlen valaki aki önként leült melléjük (az első találkozás után is!) bármelyik kocsmaasztalhoz, vagy evezőpadra. Hozhozom megpillantotta az alakot és az idegtől forró fején szétpattant az üvegbúra. Míg a sebesült pincérek elhunyt társaikat vonszolták félre, az alak bentebb lépett. Öles alakjához jól illett két méretes begye és a testére szorosan tapadó hímnemüek. Egy mozdulattal lekanyarított magáról két járőrnyi városi őrt és hajából kisimította a gubancokat és pár retardált szekszmániást. Tűsarkú topánjának döngő lépteivel odacsörtetett Gombolyagékhoz és fejüket szerető mozdulattal tőgyei közé vonta, amit az ebből kimaradó nyáladzó rajongók fujjolással és helyükbeképzeléssel kísértek, majd többen végkimerültek. Ezek után recsegő ruhácskájában melléjük csüccsent a harangozók szekszujális vágyainak állandó tárgya, a farban-begyben legerősebb, nem épp íkújáról, de eszéről sem híres kantarolónő Prosztata de Kapar. |
Ynevi könyvsikerek
1. Kráni népmesék - hangoskönyv aquir nyelven
2. Tier nan Gorduin: Rekordjaim könyve 3. Az ezeregyéjszaka meséi ahogy azt egy gnóm szakértő egy kulcslyukon át látta 4. Háború és béke, avagy a Vörös és fekete - A zászlóháborúk rövid története 5. A kőszívű ember fiai - Ranagol családi fotóalbuma 6. Amhe-Ramun: Sok hűhó semmiért 7. Dzsad füveskönyv 8. Alyr Arkhon: Ivan Iljics feltámadása 9. Végtelen történet- M* jogviták (by Shadowmasters) Ui: Nincs meg valakinek az ynevi Top 10 slágerlista? Találkozás esetén sörrel jutalmaznám a megtalálót... :) |
Rövidkönyvek:
1. Barátaink az elfek - Ediomad kiadó 2. Orwella jótéteményei - Kyr központi könyvtár 3. Birodalmunk a hetedkorban - goblin ismertető könyvsorozat 4. Sikertelen küldetéseim - Tier nan Gorduin vallomásai 5. Ynevi szerepünk a negyedkorban - Tarin könyvklubb 6. Egyenrangú népek ismertetése - toroni kiadás 7. Élet az ibarában - Yamm haikan útleírás 8. Rizstermelés és halászat - dzsad kézikönyv 9. A szeretet hatalma - Ranagol intelmei híveihez 10. Festészet és lakberendezés - gro ugon hetilapja |
Hasznos könyvek:
1. Elsősegélynyújtás aquiroknak 2. Az elf bányatechnika titkai 3. Vámköteles áruk listája, a kráni határőrség folyóirata 4. Az ork óceánjáró hajók kézikönyve |
Quote:
|
Rövidkönyvek:
Kegyes hazugságok - Kyel főpapjának tollából Az inkvizíció tévedései - Shadoni könyvkiadó A sárgák mind egyformák - Enoszukei kiadó Ma sem történt semmi - erioni Harsona Gyenge pontjaim - interjú Ranagollal Vidám napjaim - Mogorva Chei tollából Nyilt napok a Boszorkányerődben - Toroni kiadó A délibáb természete - egy névtelen vámpír tollából Rondának születtem, de... - amund önértékelő esszé |
Chris azóta sajna törölt kérdésére, hogy "Mijen egy pyar menedzser" :
Nos ez sokmindentől függ, attól pl hogy milyent választasz magadnak. Fő típusok: Arel pap: szeleburdi típus, egyszer kihúz a trutyiból, aztán a következő esetnél csak integet és lelép. Kyel pap: Ha nem azt csinálod amit kijelöl neked buzogánnyal veri bele a fejedbe, hogy legközelebb ne csinálj ijesmit Dartonita: Simán szervez neked egy koncertet (akkor is ha sakkmester vagy) persze csak mikor a szinpadra lépsz akkor kiáltja utánnad röhögve mielőtt átlép egy Kapun, hogy a közönség az Ediomadi főhierarcha és a kráni tizenhárom. Egykori inkvizítor: A lelket is kihajtja belőled. |
Nem túl jó sztem, de oly rég írtam Réges régen egy másik létsíkon ... ( Mikor még a legtöbb mese úgy kezdőtött: "hogy hol volt, hol nem volt..." (áram a konektorban, meg tévéadás)... Mikor még örült a kiccsávó, ha a suliban valaki mesélt arról, hogy az unokatesója a nyár közepén is evett banánt és egyszer látott szinestévét.... Mikor a hahota és a kockás magazin rongyosra olvasott lapjaiért is közelharcot vívtak ha bedobtad a "közösbe"... Szóval ha úgy vesszük, ez nem is olyan nagyon rég, még ezt a marhaságot sem tudtad volna elolvasni, mert a komondor +4 a vasár és ünnepnapi számszakkör gépe, a 16-os a "csak nézed nem nyúlsz hozzá, mert az egész sulié" gép és a 64-es a MINDENEK FELETTI ÁLOM voltak, a monitorod meg jó esetben, egy alig vibráló junoszty. De hajj gyorsan változnak az idők. Ma egészen addig kiröhögöd azt aki megmutatja a 20-68 megabájtos vincseszterét, amíg hozzád nem vágja (aztán csendesen hörögve agonizálsz és azért könyörögsz, hogy a mentősök hozzanak magukkal daruskocsit, leemelni a mellkasodról, bár a gerinced elég jól egyensúlyozza, csak a széttört bordáid miatt nem tudod a tüdőddel eléggé kikerülni és a májad is útban van, de legalább visszatartja a belszerveid.). De asszem kissé elkanyarodtunk a más létsíkok ideg és bitfeszítő témájától. Szóval. Hmm.. Szóval egy másik síkon, hol a mágijja uralta a világokat és istenek fallabdáztak a teremtményeikkel zsúfolt bolygókkal, többen is úgy vélték (mármint az istenek közül, mert a teremtményeiknek rendesen kuss volt parancsolva, max helyeselhettek) ideje lenne valami új dolgot csinálni és más jáccótereket is kipróbálni. S lőn. Mindenféle sugallásokkal meg hasonló istenes cuccolással elérték, hogy a Föld addigi nyugodt, csendesen poshadó légkörében új dolgok teremtődjenek és új, addig elnyomott, kis népszerűségű próféták legyenek világhíresek és hatalmasok. S lőn ez is. Elég körülnézni hová is jutottunk. Pl oda, hogy Te ott (jaja Te ám, meg az a sunyító fazon a vállad fölött) olvashatod ezt a körmölést, pedig lehet, h az életbe nem láttuk egymást (ki tudja tán jobb is így a világnak ) Szóval az istenek nekiálltak alkotózni itten, de mivel híveik nem voltak ezért furmányolni kezdtek, hogy a túróba jutnának itt igazi hatalomhoz. Bár tudták, hogy az első időkben még mágiájuk nem fogja őket úgy segíteni eme új, „nonmedzsikál” síkon, de idővel hatalmasak lesznek épp úgy mint saját hazájukban. Na valamelyik bedobta a nagy ötletet. Könyvek amelyek róluk és a világukról szólnak! Amellett, hogy sokan olvassák a fejletlen, még nem szavazati joggal bírók közül (és mások is) akiknek így sikerülhet formálni a világképét, még a jogdíjak és utónyomások pénze is rendesen növeli a pénzalapot amiből majd a templomokat rendesen fel lehet építeni. S lőn. (má megint. Kissé unalmas nem?) Pár, addig névtelen, vagy épp neves írót jól „megihlettek” (lehetne csúnyább szóval is, de azt a fiatalkorúak miatt inkább nem) és beindult a biznic. Vártak persze pár évet, hogy kellően elterjedjen a hírük, aztán valamelyik megint gondolt egy nagyot: Viselkedési normák és elvárások! Szintén könyv alakban, hogy a leendő szolgáik beletanulhatnak a szerepkörükbe! (plussz újabb jogdíjak és a kiegészítők eladása!) Egyre jobban ment a bót és már érezték, hogy kezd megfelelő lenni a környezet, hogy előlépjenek. Úgy döntöttek, hogy egy olyan pillanatot és helyet választanak amikor sok „hívük” van egy tömegben. S lő.. hmmm.. És úgy történik vala. Átléptek ama síkokon és teljes pompázatukban csillogának mikoron leszállának vala a földre, hogy hódolhassanak nékik új alatvalóik. Nem zavará őket, hogy mágiájuk még nem lesznek képesek használni egy ideig. Pár óra múltán szomorúan, letörten kullogtak vissza eredeti síkjukra. Némelyikük kissé tépázottnak tünt, többeknek erősen hiányos fogsora és különféle színű bőrzúzódásai is voltak. A magukkal vitt ereklyék, isteni fegyverek legtöbbje hiányzott. Egyikük, egy drabális böszme alak (nem nagy ikújáról, de annál nagyobb buzogányáról híres) megemelintette buzgorányát és kiköpött: -Na melyik surmó javasolta a más síkok meghódítását? Így tört ki azon síkon az istenek háborúja, míg a földön tovább folyt a XII. Life Szerepjáték Világkupa. |
Most kaptam meghivas valami jatekba, ezvel a kiss bevezetesel:
" *** kiraly eltunesevel, *** orszag sotetbe eset. Negyed evszazad ota, a kisebb testvere *** csinalya a torvenyt a vas okolevel. Miutan egy katasztrofa egy kiss keleti szigeten el lehetett kerulni az utolso percben, amelyet sokan nem is eszleltek meg, most egy uj jon eszakrol. ***, egy kiss falu az arnyek hegyek labainal, a bator kalandorok talalkoznak hogy probalyak ki a szerencsejuket. Soknak ez a batorsag a veszteseguket jelenti. De azok amelyek elegendoen erosek es akik eletben maradnak talalnak majd varatlan gazdagsagokat.. " Nem tudom eldonteni, menjek vagy ne, kiprobalyam a szerencsemet, hatha nem batorsag lesz vesztesegem....:) |
De ez most hogy jön ide? :confused:
|
Quote:
|
| All times are GMT +1. The time now is 03:45. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2024, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu