Elkérek Grenttől a vassúlymokból, beleteszem egy kis szütyőbe, összehúzom szorosan, rákötöm egy kötélre, feltekerem, próbálok amolyan yoyo félét kialakítanni belőle. Kb.-re megállapítom a súlyát, hogy azért legyen nehezéke, ami lenyomja a kőlapot. (Ezt az egyes kőlapon próbálom ki mennyi kell belöle, hogy lenyomja a kőlapot), majd megpróbálom végiggurítani a termen, ameddig elér.Ha lehet ilyet csinálni.
Lehet, de ahhoz a sulymokat ki kell venni a batyuból, amiből kismillió tű áll ki.

Ha nem tudjuk akkor megoldani, akkor kipróbálom azt, amit leírtam, hogy rálépek az 1-es kőlapra és lesz, ami lesz.
Gren felkészülve figyeli a mozdulataidat, hogy a batyut rábodhassa a hármas kőlapra. Egyszerre mozdultok, a két lap egyszerre nyomódik be, és rögtön ez után mind a két oldalsó falból tűk röppennek ki. Arra még marad időd, hogy behúzd a nyakad, és a keredet a szemed elé kapd. A fejed tetejétől a bokádig mind a két oldalról ezernyi szúrást érzel, ahogy a tűk belédállnak. Nem tart sokáig az egész, és még marad annyi llekjelenléted, hogy lebotorkálj a tábláról.
Zsibadtnak érzed a bőröd, és egyre erőtlenebbnek érzed magad (-3 ÉP, -1 erő, -1 ügyesség, -1 gyorsaság).

OUT: Pettyes, miután jól kitaláltad, hogy a páros számok nem jók, miért gondoltad, hogy ha KÉT lapot lenyomtok az jó ötlet?

Lerántom a batyut a kőlapról és anyanyelvemen káromkodva odarohanok Alysium-hoz:
-Már megint!
Megpróbálom valahogy úgy lekektetni, hogy a tűk ne nyomódjanak jobban a testébe, aztán letépek egy jókora darabot a ruhája "tűtlen" részéből és többször összehajtom. az így kézített "fogókesztyűvel" elkezdem kihúzogatni a tüskéket. az elsőt lassan, hátha horgas a vége ami kitépi a húsát. Ha sima a hegy akkor amilyen gyorsan csak tudom, rángatom ki a tűket és dobálom őket egy kupacba a fal mellé.
Alysium nem esik össze, de erősen tántorog. Lefektetni nem tudod úgy, hogy a tűk ne álljanak bele jobban. Hyas is odarohan és segít tartani, míg te a tűkkel bajlódsz. A tűk nem horgosak, és könnyen kijönnek, de így is jó félórába telik, mire mindet kiszeded.

- Huh, hát ez nem volt jó ötlet - válaszolom kisé mosolyogva tüskés arccal Gren felé.
- Azt hiszem leteszek a nagy megváltó ötleteimről és úgy lesz a továbbiakban, ahogy majd Te vezényled, vagy aki akarja.
Próbálom én is szedegetni a kis tűket, jól meg is nézek 1-2-t, milyen kifinomult munka ez. Majd vagy a szélén maradok a szobának, vagy visszahúzódom a többiekhez, ahol nem zavarok senkit.

Csak halk morranással veszek tudomást Alysium szabadkozásáról. Mikor kint van az utolsó tű is amit látok Hyas-ra bízom, hogy próbálja megállapítani mennyire súlyos az elf sebe és odalépek "batyustúl" Farkas-hoz. Megbecsülöm nagyjából elég hosszú-e a kötél, hogy a gladiátor be tudja dobni a második sor kőlapra anélkül, hogy belőle is sündisznó lenne. Ha igen akkor a kötél végét a kezébe nyomom:
Próbáldd meg sorban az összes lapot eltalálni a második sorban. Stancil te nézdd a jobb oldali falat, hogy a tűk, ha jönnek akkor mindkét lapsornál, vagy csak a másodiknál vagy csak az elsőnél. Én nézem a bal oldalt.

Gren: a tűk eddig is a fal teljes szélességében (kivéve a különálló részt, amin álltok) és magasságában jöttek
azzal tisztában vagy, ha a második sorig sikerül is eldobni a batyut, a harmadikig már biztosan nem sikerül
a dobásnál nem az a baj, hogy a Farkas be tudja-e dobni, mert be tudja, sőt te is, de célozni nem nagyon fogtok tudni vele, előfordulhat, hogy a batyu két lap közé esik

Hyas megvizsgálja Alysiumot.
- Nem vagyok sem felcser sem pap, de szerintem túléli, legalább is a tűszúrásokat, a méreg az egy más kérdés. Minden esetre nem ártana, ellátni a sebeket, és minél hamarabb paphoz vinni.
Aztán előkotor az egyik zsákból egy gyolcs darabot, meg valami kencét, és elkezdi bedörzsölni Alysium sebeit.
Alysium: ez nem valami jó érzés, és a kenőcs illata se jó, de mikor végez a művelettel, érzed, hogy a bőröd már nem zsibbad annyira, és mintha a fájdalom is csökkent volna valamennyit, de azért korán sem vagy jól, sőt rosszul vagy, csak nem anyira, mint ez előtt.

Megköszönöm Hyasnak az ellátás, majd a többiek mögött visszagörnyedek a padlóra ülök és várom a fejleményeket.
A ruha alatti részeket inkább rád bízza. Átadja a gyolcsdarabot, és a tégelyt is, majd biccent feléd és a többiekhez megy.

Bedobatom Farkas-sal a batyut a második sor első lapjára, megmondom neki, hogy ha lehet igyekezzen inkább a fal felé célozni, hogy biztosan arra a lapra essen.
Aki a közelemben van az hallja, hogy valamit mormogok magamban.
Farkas bedobja - tűzápor. Mellette lévő lap - semmi, se tűk se ajtónyitódás. Következő lap - a batyu a fölötte lévő lapra esik félig - tűzápor. Következő - sikerül eltalálni, félig felnyílik a középső ajtó. Utolsó lap - tűzápor.
Megköszönöm Farkas-nak a segítséget aztán a batyut kezdem vizsgálni.
Kibontom a kötelet (előtte kiszedem, ha van benne tű) és a felső takarót tűkkel együtt próbálom lehámozni az alatta levőkről. Óvatosan csinálom és kínosan ügyelek, hogy a tűk hegyének a közelébe ne kerüljek. Megvizsgálom mennyire mélyen fúródtak a takaróba (átütötték-e és ha igen akkor hány réteget.), milyen hosszú egy tű és közben folyamatosan mormogok.
A tűk nagyrésze átment az első takarón, kisebb hányada a másodikon is. A tűk elég hosszúak, akkorák kb mint a tenyered hossza, vékonyak, és viszonylag könnyen hajlanak.
Körbenézek akad-e még takaró a zsákokban aztán még mindig mormogva kicsit leülök és nézem a "sakktáblát" láthatóan valami döntésre jutottam, csak nehezen kezdek bele.
Találsz még egy pár takarót.

Nagy sóhajjal feállokés az 1-es laphoz lépek.
-Ha meghalok tudni fogjátok, hogy rossz helyre léptem.
Meg sem várom mit mondanak és rálépek a lapra. Megállok a közepén és kicsit várok majd vissza le a lapról. Rálépsz az első lapra és mind a három ajtó félig felnyílik. Miután visszaléptél a lapról, rövid idő után lecsukódnak az ajtók, más nem történik.
Ha nem történik baj akkor rá az 1-esre megint és onnan a 7-esre. Az egyesre lépve ismét félig felnyilnak az ajtók. Rálépsz a 7-esre, és nem történik semmi, az ajtók nem mozdulnak, de tűk sem jönnek. Ha semmi akkor a 11-esre. A 11-esre lépve sem történik semmi. Aztán visszafelé is. Mikor megteszed az első lépést visszafelé, a három félig felnyilt ajtó lecsukódik, más nem történik. Utánna (ha még élek) 1-7-11-17 és vissza. A 11-esig ugyan az történik, mint eddig is, a 17-esre lépve a középső ajtó teljesen felnyílik.
Merre tovább?
A vállam felett a többiekre nézek és mielőtt még mozdulhatnának intek, hogy maradjanak ott ahol vannak. Rálépek a 21-esre, (hátha nyílik a szélső) nyílik aztán vissza 17: becsukódik mind az előzőleg teljesen felnyílt középső ajtó és a 21-esnél lévő szélső, valamint a 25-nél lévő félig felnyílt is, majd 23: nem történik semmi, aztán 19: ismét nem történik semmi, és 25: félig kinyílik az ott lévő ajtó. Ha túlélem akkor a 25-ről 19-15-9-5 sorban vissza a többiekhez: a 25-nél félig felnyílt ajtó becsukódik, más nem történik, míg áthaladsz, nagyot szusszan, magamban morog és fél percig az "akamezőt" nézem:
-Akkor már csak egy kérés maradt. Melyik ajtó? Ugyanis ha "egyenesen" számolunk akkor mindegyik páros lépésre jön ki, ha meg sorban akkor a táblák 25 az ajtók még 3 és így az 28, vagyis a középső. De ha a bejáratot is vesszük akkor az 29, és a két szélső. Ha meg azt a részt is ahol most állunk, akkor 30 és megint a középső. melyik legyen?
mígy várok a válaszra, a tűktől legjobban megtépázott takarót óvatosan tűtlenítem nyira, hogy három csíkba tudjam tépni aztán öntök a csíkokra egy kis olajat. Meggyújtatom a lámpát és a takarócsíkok egyikével eg a fáklyával iráy az 1es ajtó (bal szél) a kipróbált útvonalon. a felnyíló ajtón benézek (lámpa magam mőgé) és mgpróbálom átállított látással egnézni mi van bent. Ha semmit nem látok akkor oldalra lépek (hogy ne essek "tűvonalba") meggyújtom a pokróccsíkotés behajítom az ajtón és utánna nézek mi van bent. Egy hosszú folyosót látsz az ajtó mögött.