Sik Sándor
Öreg táltos Már csak amolyan zötyögősen baktat Hámbakopott derese az avitt fogatnak. Okos gazdák ilyet már mentire hagynak. Vágta, előzés legényes szomja Pókos inát már ingyen se vonja, De igen a jászol jó meleg alomja. Minden fordulóra, minden ismert kőre Szedi öreg lábát, ahogy telik tőle, Hazafelé, hazafelé vidám ügetőre. Ám olyik éjjel, ha felsüt a csillag, Bizsereg a bőre, nagy szeme villog, Homlokán serken sugaras billog. Feje körül szellő, mesebeli, szálldos, Vérében emlék, királyi, kiáltoz: Szélanya ellette paripa, táltos. Már bomlik a szárnya, már oldik a nyelve, Maradna is még, tova is szökellne! Jaj, ha kiröppen hajnalra kelve! Kerecsen két nagy szárnya szele csattog, Árnyékos a Tejút ezüstje alattok. Emberkék, de nagyon szegények maradtok! |
Zelk Zoltán: Kivert kutyák siratója
Kutyus, kutyácska, árva kiskutya, be kegyetlen gazdád az éjszaka! Bújnál lábához: dermedt kőküszöb bérházak kőküszöbjei között, vinnyognád néki: Csontig fáj a tél…- ostor felel, vad ostor, a szél. Nyalnád kezét te, volna csak keze, néznél szemébe, volna csak szeme! S volna szava, lesnéd, megértenéd, nem mint a szolga, nem mint a cseléd de úgy, mint a lihegő szeretet, ki hogy szeressen, azért született. Látom bordáid, éhednek jegyét és szőrödön a tél jeges lehét, kenyérhéj, csont csitítaná éhedet, kályha tüze is remegésedet, ám jobban vágysz te oly szót, s oly kezet, mely elcsitítsa nagyobb éhedet, éhed a szóval szóló száj után… Kutyus, kutyácska, árva kiskutyám, milyen szörnyű volt az az éjszaka, milyen megverten mentem én haza! Hiszen ha sajnáltalak volna csak, de fölfogtam, tudtam fájdalmadat…! A kivert kutyák kínját tudtam én, melyet nem enyhit írként a remény, hogy holnap tán majd másképpen leszen, nem vet számot a hűvös értelem. Csak szűköl, vinnyog, mert nem érti meg, miért nem lel gazdát a szeretet? S kutyákkal népes lett az éjszaka… ezer kivert társad kísért haza! Kiket, mint téged, nem felejthetek: zöld rémülettel lobbanó szemek, ezernyi kín, ezernyi vinnyogás - kis, kóbor lélek, nékem megbocsáss! |
Babits Mihály: Ádáz kutyám
Ádáz kutyám, itt heversz mellettem. Amióta a gazdád én lettem, ez a hely a legjobb hely tenéked: nem érhet itt semmi baj se téged. Rajtam csügg a szemed, hív imádás együgyű szálán csügg, boldog ádáz. Mert boldog ki jámborul heverhet valami nagy, jó hatalom mellett. S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád bosszújára megrablod a konyhát s csirkét hajszolsz vadul a salátás ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz. Elcsavarogsz néha messze innen, el is tévedsz kóbor hegyeinkben; avagy titkos kalandjaid vannak. Ág tép, gonosz ebek rádrohannak, zápor is lep, szőröd-bőröd átáz: ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz. Visszajössz, mert ugyan hova mennél? Hol lehetne egyéb helyed ennél? Szimatodból ezer láthatatlan ösvény vezet téged mindenhonnan hívebben, mint bennünket a látás: minden ösvény idevezet, Ádáz. Tudod, hogy itt valaki hatalmas gondol veled, büntet és irgalmaz, gyötör olykor, simogat vagy játszik, hol apádnak, hol kínzódnak látszik: de te bízol benne. Bölcs belátás, bízni abban, kit nem értünk, Ádáz. Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál, bizalommal tudnék én is Annál megpihenni, aki velem játszik, hol apámnak, hol kínzómnak látszik, égi gazda, bosszú, megbocsátás, s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz! |
talán inkább ide illik
|
Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.
Müller Péter |
Babits Mihály Áldás a magyarra
Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig ezer év óta már, és mindig az marad, mert nem darabokból összetákolt darab: egytest a mi hazánk, eleven valami! Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani. Máskor is hevert már elkötözött tagokkal. Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal. De mihelyt fölengedt fojtó köteléke, futni kezdett a vér elapadt erébe. Visszakapta ami soha el nem veszett. Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb. Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre, bár a világ minden fegyvere őrizze. Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság, de leghatalmasabb mégis az igazság. Útja, mint a Dunánk és csillagok útja: nincs ember, aki azt torlaszolni tudja. Él a nagy Isten és semmise megy kárba, Magyarok se lettünk pusztulni hiába, hanem példát adni valamennyi népnek, mily görbék s biztosak pályái az égnek. Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga, hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna. Erős igazsággal az erőszak ellen: igy élj, s nem kell félned, veled már az Isten. Kelnek a zsarnokok, tünnek a zsarnokok. Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod. Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, és jön az igazság, közelebb, közelebb.. |
|
Quote:
|
Juhász Gyula: Karácsony felé
Szép Tündérország támadföl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. ... Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra régi szeretetben, Ilyenkor decemberben. ... És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben |
Hősként a sereg élére állva
Magyarként győztes csatába vágyva Kardot s vért ontva, a Hon Szívét tűztük lobogónkra! Előre a végtelen mezőkön átvágva utcahosszú erőkön Birtokunkban szívünk Szívünkben hitünk Hitünkben reménységünk Reménységünk mi hazánk Szépséges anyaföld, neveld az országnak hű fiát... |
All times are GMT +1. The time now is 21:09. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2024, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu