Káromkodok egy szaftosat, hogy kimaradok a hangok alapján igen egészséges verekedésből, de nem hagyom el az őrposztomat, az ajtót. (titkon reménykedek, hátha valaki erre támolyog, szívesen megfejelném)
A hangok alapján több mint negyedóráig tarthat lenn a móka, majd szép lassan elül a zürzavar. Az utcáról még később is hallasz kiáltásokat, de a foagadóban hallhatóan már nincs felfordulás. Az emeletig nem jut el a verekedés, csak egy két rendesen elpáholt vendég, aki épp a szobája felé tántorog.

Igyekszem kikeveredni a sűrűjéből, ha bent voltam, a fal mellé húzódni. Ha nem muszáj, akkor fegyvert nem alkalmazok és inkább csak a védésre koncentrálok. A közelharc nem kenyerem, így igyekszem konfliktus, zűr nélkül csak a szükséges védésekkel megúszni az eseményeket.
Igyekszel kifelé a sűrűjéből, de nem nagyon megy, te is adsz rendesen a népeknek, de te is kapsz (10 FP).
A fölfordulás idővel lecsendesedik, amint két nagydarab fickó kipakolja a verekedők egy részét a fogadó elé.

Gren: te is megúszod a felforulást kisebb sérülésekkel (8 FP)

Alysium, Gren: miután lecsendesedtek a dolgok, megtaláljátok az egyik asztal alatt Stancilt, kicsit arrébb meg Entart, egyikük sincs valami jó bőrben. A gyerek láthatóan nincs magánál. Entar magánál van, de észrevehetően fájdalmai vannak, és nehezen mozdul, nem is sikerül felkellnie, hiába próbálkozik.

Feldereng, mintha Gren és Alysium lent lett volna, mikor kitört a hepaj, de igazából nem aggódok értük. Gren biztos megállta a helyét, az elfre, meg úgyis ráfér némi verés, hadd erősödjön meg, me elég vézna.
Az örködés eseménytelenül telik. Éjközép után nem sokkal Morel vált le.

félhangosan morgolódok és szidom az embernépeket rendesen, hogy miért nem képesek rendesen játszogatni, vagy lealább egy rendes verekedést összehozni. Ellenőrzöm magam, hogy megvan-e minden tagom, felszerelésem, aztán Stancilt próbálom meg magához téríteni. Ha a kissebb pofonokra nem reagál (csak amolyan élesztgetős paskolás, mert nem akarom leütni a fejét) akkor kerítek egy pohár erős italt és a szájába töltök belőle. Ha magához tért megkérdem hogy érzi magát és nincs-e törött csontja. Megnézem az Entar fickót is mi van vele. Közben félszemmel az ivóban keletkezett károkat és az esetlegesen még ottlévőket méregetem.
Stancil nem tér magához. Véleményed szerint Entarnak lehet néhány törött bordája, és zúzódása. A fogadó berendezését rendesen összetörték, jóformán nem maradt semmi épen a pulton kívül. Az étkezőben csak néhány ember marad, azok is leginkább azért, mert nem bírnak felkelni.
Morogván veszem tudomásul hogy a kölyköt rendesen kiütötték. Megpróbálom a vállamra venni Alysium segítségével és felcipelni, hogy Morel vagy Deneira megvizsgálhassa mi baja van.

Miután felvittem és "lepasszoltam" Stancilt, ellenőrzöm a Nagyúrék sértetlenek-e és ha igen akkor lemegyek és megnézem Entar-ral tud e kezdeni valamit Alysium és egyáltalán mi az általános helyzet odalent. A nagyúr szobájából az úrnő válaszol halkan, hogy minden rendben, de a szobába nem enged be, mert a gyerek alszik. Entarnak sikerült azóta felülni, és a falnak támaszkodni, de látszik, hogy nincs jobban.
(ha esetleg a roncsok között elgurult pénzt vagy bármi használhatót látok akkor azt alaposan "megvizsgálom". Találsz néhány réz, és egy-két ezüst érmét. Zsebre teszed? A még odalent lévőket megnézem kinek mijen sérülései lehetnek és a fogadóst megpróbálom rávenni, hogy szalajtson kirurgusért aztán egy sarokba hordom egymás mellé a sérülteket.
A zúzódásoktól, töréseken, a vágásokon át a szúrásokig mindenféle sebet találsz. A fogadóst viszont nem találod semerre.

Farkas-nak: - Semmi komolyabb. Némi verekedés, de nem az igazi. Ahogy elnéztem nem halt meg senki.
Alysium-nak: - Egyenlőre próbálkozzunk meg a fogadós, vagy az egyik legénye előkerítésével.
A talált pénzeket megnézem (hol verték őket, milyen fémtartalmúak (mennyire tiszta érc, nem hamis-e stb) és hasonlít e esetleg valamire amit már láttam. 1-1 darabot elteszek belőlük (minden különbözőből), a többit ha maradt viszonylag ép asztal, arra dobom.
Körbenézek, hogy példáiul a két rendrakó fickó merre lehet és a sejtésem szerint a konyha felé vezető ajtóhoz megyek, kinyitom és bekiabálok:
-Hahó! A háziak közül van itt valaki?
Az érmék nem hamisak, az ezüt szerinted toroni, de hogy a réz érmét hol készítették, fogalmad sincs.
A kiabálásodnak köszönhetően előkerül a fogadós.
Végigmérem a fogadóst, hogy őt is megverték-e. Aztán az egymás mellé hordott emberek felé intek:
-Azthiszem kirurgusra vagy papra lenne szükségük. Szalajtana értük valakit?
A fogadósnak csak egy jókora monokli van a jobb szeménél.
- Már megint... - sóhajt a fogadós - Többet sem engedem, hogy ide járjanak fogadni! Küldenék én kirurgusért, de ki fogja kifizetni neki a díjat?

Odalépek Gren mellé és a fogadós felé intézem mondandóm, miután hallom a beszégetésüket:
- Azt hiszem a fizetség az Ön dolga lesz!
- Ön volt a szállásadója a játékoknak és a fogadásoknak! Feltehetően megfelelő bevétele származott az egészből, de ha nem hát akkor majd megtérítteti velük vagy fizetséggel vagy munkával, de némelyikre igen csak ráférne, hogy megkapja a gyógyítót, így döntésképtelenségével az életükkel is fizethetnek a vendégei és az nem vet jó fényt a fogadóra.
- Az, hogy a későbbiekben mit fog engedni és mit nem, az magán múlik!
- Én ugyan nem fizetek ki semmit! Nem én mondtam, hogy verjék össze egymást... Lehet kirurgus helyett a városi örséget kellene hívnom! Nekik kéne fizetniük nekem, mindent összetörtek itt! - látod, hogy igencsak sikerült felidegesítened a fickót, bár eredetileg sem volt a leg nyugodtabb.