Felébredek, kitörlöm az álmot a szememből! Előveszek egy kis élelmet és elfogyasztom! Fentről nézem, hogy ki mivel foglalatoskodik! Egyenlőre nem mászom le, de lenézek Foltosra is, hogy minden rendben van-e, egy két nyelvkocogtatást is csinálok felé, hogy ébren van-e és hogy éber-e. Ha minen renben, akkor tovább folytatom az étkezést. Egyenlőre csak megfigyelek, mert a táborba nem akarok bemenni az előző napi események miatt!
Foltos rendben van.

Farkasnak:
-A jó tea nem gizgaz és néha csodákra képes. Sört nekem se adott az a hájadék. Van szárított meg füstölt húsod? Összeütök valami reggelit.
A húsos dolgot megkérdem mindenkitől és aki beszáll annak szólok, hogy hamarost reggeli.
A sátram egyik oldalát feltámasztom esővédőnek és pár nagyobbacska követ viszek alá. Kis kört rakok belőlük és a málhámból előveszem az egyik fáklyám és a vaslábast. A lábast a kövekre teszem, öntök bele vizet és a szárított-füstölt húst meg fűszert szórok bele. A fáklyát meggyújtom a tűzszerszámommal és a lábas alá teszem. Mikor jól felforrósodik előveszek a csomagból kenyeret (vagy cipót, amit csomagolt a kocsmáros) és szólok a többieknek, hogy jöjjenek.
-Nem a legjobb étel, de hirtelen itt csak ennyit tehetek, hogy valami meleg is legyen a gyomrunkban. Akinek van edénye az merjen egy adagot. Akinek nincs az a kenyerével tunkoljon kissé késsel meg pecázzon húst. (ha a gyermek-nek nem "főztem" akkor egy kacsintással némi pálinkát is loccsantok a főzetbe)
A gyerkőcöt nem láttátok tegnap éjjel óta, viszont Stancil előkerül, és perszehogy sorbanáll a kajáért.
Nem sokkal az után, hogy megreggeliztek, az úrnő kilép a batárból, a köpenyét magára teríti és hozzátok siet, majd megkérdi:
- Mikor állni készen utazáshoz? Jó lenne ma éjjel már fedél alatt éjszakázni.

P.sz. 3736, Arel 4. havának 02. napja, a Vöröslunír órája
 

Összeszedelőzködtök, és elindultok. Az eső csendesen csöpörög szinte egész nap, csak néha-néha áll el egy-egy fertájórára. Az időszakos pihenők ellenére jó tempóban haladtok. Pár órás út után a táj lassan megváltozik, a fákat cserjék, és rétek váltják fel. Az út eseménytelenül telik. Napszállta előtt pár órával nagyobb város körvonalait pillantjátok meg a távolban. Mire a Nap lemegy eléritek a városkaput, ahol őrök strázsálnak.

Pettyes: mit teszel az út során?

P.sz. 3736, Arel 4. havának 02. napja, a Zöldlunír órája, Tiadlan, Chasiel
 

Az őrök a városkapuban rátok mordulnak:
- Kik vagytok, és mit kerestek itt?
Látszik rajtuk, hogy az egésznapos esőben ázás, nem tett jót a hangulatuknak.

Töröm a fejem, hogy milyen fémből lehet a fegyver. Mikor megállunk a kapu előtt lekászálódok a batárról és az őrök felé sétállok. Megállok előttük és kipislogok a köpenyem csuklyája és a kötéseim alól:
-Üdv néktek jó emberek! Egy kereskedő hercegségbéli követ úr és kísérete vagyunk. Eyla városából indultunk inmáron három napja. Szállást és fedelet kívánnánk városotokban éjszakára. Kérlek legyetek tekintettel megfáradt voltunkra és esetleg érdes modorunkra, de kétszer is ránktörtek az úton gaz banditák. Kérhetjük é, hogy megnyissátok előttünk a kapukat?
Az egyik őr hümmög valamit, majd a batár felé veszi az irány, mikor odaér bekopog, a batár ablakát takaró függöny félrehúzódik, az őr benéz, majd megkerüli az egész kíséretet, mindnyájótokat alaposan végigmér, majd a posztjára érve füttyent egyet, erre a kapu előtti rács lassan felemelkedik.
- Aztán csak semmi bajkeverés, ez egy tisztes rendes város - közli szigorú hangon.

Pettyes: később ugyan ezek az őrök állítnak meg téged is, és vonnak kérdőre. Mit teszel?

Az őrökhöz fordulok mielőtt elindulunk befelé:
-Köszönjük! Igyekszünk méltóan viselkedni bizalmatokra. Tudnátok egy jobb fogadót ajánlani nekünk? Ha letelik a szolgálatuk szívesen találkoznék ott önökkel egy korsó mellett megmelegedni ez után a cudar nap után.
- A Gesztenyefa pagodától egy saroknyira található a Lágy Szellő fogadó, az a legjobb a városban. Az invitálást pedig köszönö, de tudja hogy van ez, otthon vár az asszony.
A másik őr dörmög valamit az orra alatt az átkozott esőről, aztán feléd fordul:
- Köszönöm a meghívást, de túl drága nekem az a hely.

Amikor odaérek az őrökhöz üdvözlöm őket én is!
- Üdvözöllek benneteket derék katonák! Az imént betessékelt karaván tagja vagyok én is! Az út elég cudar volt, így amolyan hátvédként szolgálom őket ezért követem őket ily távolságból, mert íjjammal jól fedezem őket! Mutatok az íjra.
- Szeretnék a pénzemért tovább szolgálni! Remélem nem akarjátok, hogy porontyaim éhezzenek! - bízok itt a jóindulatukban.
Összeszűkült szemmel végigmér az egyik, a másik megkerül, közben hümmög valamit, majd visszaáll a helyére.
- Mehetsz, de ne okozz bajt, ez egy rendes város - majd füttyent, és a rács felemelkedik.
- Köszönöm Nektek! Ígérem nem csinálok semmit, nemsoká tovább utazunk, a világért sem akarnánk a város nyugalmát felbolygatni! - Egy kis fejbólintás után elindítom Foltost a kapu irányába és befelé igyekszem.

A batár mellé megyek és tájékoztatom a Nagyúrékat arról amit az őr mondott. A mormogó őrnek meg odaszólok még:
-Egy korsót csak fizethetek néked? Nem a sajátodból gondoltam. Ha tudsz jöjj majd! Grent keresdd, az valék én!
- Köszöm a meghívást, ha eláll az eső ott leszek.

A nagyúrnak fordít az úrnő, majd kisvártatva érkezik a válasz:
- Menni abba fogadóba.

-Parancsára Asszonyom!
Elindulok a kapun át, hogy megpróbáljam megtalálni a fogadót.
Mielőtt átlépnék a kapun hátrasandítok az útra, jön e azon valaki utánnunk.
A városban megkérdezek útközben pár embert merre van a Lágy szellő fogadó. Amíg odaérünk megpróbálom minél alaposabban felmérni az oda vezető utat, és az út melletti üzleteket-házakat ha akad köztük kovács, akkor annak a pontos helyét is megjegyzem.
Maga a város nagyon hasonlít Elyara, és a méretét is körülbelül akkorára tippeled.
Egy kovácsműhelyt találsz, de zárva van már. Viszonyleg rövid kóválygás után odataláltok a fogadóhoz. Az épületet látva teljesen megdöbbensz, hisz itt a külső falak is fakeretre feszített selymek alkotják. A teteje ugyan olyan, mint a többi díszesebb háznak. Nem érted, hogy a könnyed faszerkezet, ami a falakat alkotja, hogyan képes megtartani a tetőt.

Az épületet nézve teljesen ledöbbenek. A hideg kiráz a "falak" láttán.
-Na neee már ... - morgom magam elé - ez biztos megint valami elfikének a vityilója. Hogy miért nem tudnak rendesen építkezni?!
A batár mellé lépek:
-Asszonyom! Lehet, hogy másik fogadót kellene keresnünk. Ezek a "falak" túl vékonynak és gyúlékonynak tünnek nekem.
A nő kiszáll, megnézi az épületet.
- A tetőt tartja, nem lehet olyan gyenge. Kell menni megkérdezni, biztonságos-e. Gyermek fáradt lenni, pihenni kell. Ha megtudni mit kell, jönni mondani.
Azzel visszaszáll a batárba.

A Nagyúr kocsija mellett haladok, és közben figyelgetek. A fogadó nem túl szimpatikus, a masszív kő falakat jobban szeretem. Ha nem kíván velem beszélgetni senki, akkor némán lépdelek.
Mikor megálltok a fogadó előtt, oldalról halk pisszegést hallasz.

Kissé aggodalmas képpel megyek a fogadó ajtaja felé. Attól félek egy gyors mozdulatomra összeomlik az egész.
Mégegyszer körbenézek aztán benyitok az ajtón.
A fogadó belseje nagyon hasonlít a Virágzó Cseresznyefáéra. Bárpultot nem látsz sehol, alacsony asztaloknál, ülőpárnákon csendesen beszélgető emberek foglalnak helyet. Talán egy asztal üt el a többitől, hisz annak a lapján nem teríték látható, hanem egy nagyobb papírkupac, amit egy idősebb, kissé görnyedt niarei nő tanulmányoz.

Direkt lassan (mesterkélten) fordulok a hang irányába.
Egy jólöltözött harmincév körüli férfi integet feléd, hogy menj oda, mert beszélni szeretne veled.

Megköszörülöm a torkom és egyenlőre nem lépek beljebb a fogadóba:
-Elnézést kérek hölgyek és urak. Szállást keresnénk éjszakára, kihez kell fordulnunk?
- Csendesebben, csendesebben! Vegye le a lábbelijét, jöjjön ide és megbeszéljük - közli veled a papírkupac mögött öcsörgő nénike.
-Bocsánat - motyogom.
Zavartan körbenézek, látok e valahol levetett cipőket-csizmákat és "cserepapucsokat". Ha igen akkor odamegyek és levetem a csizmáimat. A bejárati ajtó mellett találsz egy kisebb szőnyeget, rajta papucsokkal. Miután ez megvan odamegyek a mamókához és meghajolok előtte:
-Elnézést a hangoskodásért, de nem vagyok túl jártas az itteni szokásokban. Egy, a Kereskedő hercegségek béli követúr kísérője vagyok, hazafelé tart kíséretével és itt szándékozna megszállni. Tudnának nékünk szállást biztosítani?
Az anyóka emberi mértékkel igen öregnek tűnik, és még ülve is látszik rajta, hogy nálad alig lehet pár hüvelykkel magasabb. Vékony kissé görnyedt alakján izlésesen dészített tiadlani szabású selyemruha van, ősz tincsei hajtűvel rögzített konyban tornyosodnak a feje tetején, ráncokkal szabdalt arca derűs, fekete szemeiben bölcsességet és nyugalmat látsz.
- Nincs semmi baj, hosszú az élet, majd megtanulja, amit meg kell. Szállást természetesen tudunk adni. Hány főről lenne szó? Esetleg van valamilyen különleges kívánságuk az elhelyezéssel kapcsolatban? - kérdi tőled a néne kissé rekedtes hangon.

Távoltól közeledek a batár és a fogadó felé! Nem közelítem meg őket, inkább igyekszem a környéken egy másik fogadót találni, tán nem lesz olyan nehéz!
Eléggé lemaradtál tőlük, valamit nehezen tudtad követni a város kanyargó utcáin keresztül őket, ezért történhetett az, hogy elvesztetted őket szem elől. Valószínűnek tartod, hogy az egyik kereszteződésben rossz irányba fordultál. Fogalmad sincs, hogy hol lehetnek.
Szitkozódom magamban egyet, majd visszafordulok és az őrökhöz vágtatok, ahogy csak tudok!
- Jó urak! Kérem segítsenek nekem, mert figyelmetlenségemre elvesztettem a követendő batárt! No igen, a szakmát tanulni kell! - Kellemetlen mosolyt teszek.
- Nem tudják véletlenül, hogy hol szálltak meg, megfog ölni a megbízóm és még a mai bérem is ugrott!
Másik két őrt találsz ott, akik kissé értetlenül és sandán néznek rád, majd az egyik így szól:
- Sajnálatos eset, de nem tudunk segíteni.
- Értem!
- Esetleg még abban segíthetnének, hogy merre találom azt a két derék katonát, akik itt strázsáltak Önök elött! Szeretnék velük beszélni!
Még furcsábban néznek rád, mint eddig. Most az szólal meg, aki eddig hallgatott:
- Oszt magának meg mi dóga van velük?
Kicsit értetlenül nézek rájuk és elgondolkodom, hogy mit is keresk itt.
- Szrettem volna megkérdezni tőlük, hátha tudják, merre mentek, fogadót ajánlottak, kocsmát, vagy egy szimpla szállást, ahol megszálhatnak...!
- Mindegy köszönöm az eddig segítségüket! - kicsit biccentek a fejemmel.
Elindulok keresgélek a városban, kérdezősködök, hogy nem láttak-e egy batárt (leírom a kinézetét), aztán ha nem járok sikerrel, akkor keresek egy fogadót és ott letelepszem!
Mielőtt elmennél, az az őr, aki legutób is beszélt utánad szól:
- Mé nem ezt mondta? Fogadót mink is tudunk ajánlani - mondja felvidult arccal.
- Az lehet és meg is köszönném, de sajnos nem biztos, hogy azt tudnák ajánlani, amit én keresek! Ezért szerettem volna beszélni azokkal az őrökkel, akiket váltottak!
Persze ezután várok, hogy mondjanak fogadó neveket, majd megköszönöm és próbálom mindet felkutatni, leginkább a batárt próbálom megkeresni, mert nem akarok a nagyúrékkal szemtől-szembe találkozni, nehogy megsértsem kérésüket/követelésüket!
- Hát aszongya, ott van a Pettyes Ló, meg a Sánta Macska, ha valami puccos helyet keres, akkor meg ott van a Naplemente meg a Lágy Szellő, ha pedig más ellátásra vágyik - itt kcsint egyet, közben teliszájjal vigyororg - akkor ott van a Gesztenyefa Pagoda. Valamelyik bisztos jó lesz. További jóccakát!
Nos mivel nemesek, ezért az előkelőbbekkel érdemes kezdeni, de megnézem a kicsit gyengébb fogadókat is, hátha ott száltak meg. Először igyekszem az istálókat körbenézni, ha van esetleg az állattartó helyeket. Hátha az állatok alapján felismerem őket. Ha nem vagy ha ilyenek nincsenek, akkor benézek egy-egy fogadóban, nem töltök sehol egy óránál többet! Sorrend :amelyik közelebb esik az adott kiindulástól, vagyis a strázsahelytől, majd a másik előkelő, utána a közelebbi kicsit gyengébb, majd a másik gyengébb! Mindenhol egy sört kérek és leülök az asztalhoz, kb. 1 órára. Várom, hogy hátha felismerek valakit! Ha nem megy, akkor még a fogadósokat finoman kérdezem, nem láttak-e erre egy batárt (leírom a kinézetét), mert az utazóval üzleti ügyem lenne! Mindenhol megtolom egy kis pénzzel, ha szükséges a kellő információért!
Éjközép után valamivel, a Lágy Szellő istálójában ráismersz a batárra.

Most itt várnod kell, mivel a többiek még nem tartanak itt időben.

Buta arcot vágok, amolyan: "Honnan a francbúl kéne téged ösmernem" majd normális beszéd hangnemben megszólalok:
-Mit pisszög maga uttan? Bükje ki ha akur valamit tűlem.
- Jöjjön közelebb aztán elmondom, nem akarom itt a fél utcát átkiabálni.
-Az ögyenes beszídet ködvelem, no mög maga akar völem beszídni.
Jüjjön ide, vugy beszíljen onnan úgy, hogy halljam itten is. (Közben gyanakvóan körbe pislantok)
- Ugyan uram, tőlem nem kell tartania - itt felemeli a kezét jelezve fegyvertelen - lenne egy ajánlatom a maga számára, de ha odamegyek esetleg a társai is meghallják, és elorozzák maga elől az általam felajánlani szándékozott igencsak nyereséges, és dicsőséges feladatot.
Kifújok mint egy bika, és oda cammogok, de a balkezem a fegyveren pihen.
- Osztán semmi idögen hablagy, meg ákum bákum, me a hatalum tudókat nöm szöretem.
- Azokat én sem. De nem rabolom az idődet, a lényegretérek: látom rajtad, hogy erős megtermett harcos vagy, aki sok csatát átélhetett már. Nekem pont egy ilyen emberre lenne szükségem. A megbízóm kibérelte a helyi arénát, és megbízott, hogy a családjának és barátainak látványos harcost szervezzek meg. Sajnálatos módon az egyik emberem úgy leitta magát, hogy még a vajákosok sem tudnak mit kezdeni vele pár órán belül, nekem pedig ferályórán belül ki kell valakit állítanom a porondra. Mióta megtudtam mi történt a várost járom, hogy találjak valakit helyette. Lenne-e kedved elvállani? Jól megfizetlek ne aggódj!
A férfin látszik, hogy tényleg aggasztja a dolog, és szinte könyörög a tekintete, hogy vállald el a felkérést.
Felcsillan a szemem, de el is felhősödik gyorsan.
- Hááát ködvem az linne, mögmutatnám özeknek a puhányuknak itten, hugyan köll eztet csinálni. Me én Farkas vagyuk, a keleti vadon oroszlánja, Razdag város arénájának kítszeres bajnoka, a Tirimi Gyűző, Véreskezű Naravik legyűzője, és még sorúhatnám De vídenem köll egy Nagyúúhat, ozt nem möhetek akárhuva még iccaka sem. Eztet kívána az adott szavum
- Pár órára biztosan elengedi az a nagyúr nem? Elvégre a legjobb zsoldosnak is jár egy kis pihenő. Kérem legalább próbáljon meg eljönni, maga az utolsó reményem! A megbízom kettéhasít ha nem tudom az általa elvárt szinvonalú harcot megszervezni. Ha a nagyúr másképp nem engedi talán szolgálhatnék valamivel cserében, hogy önt elengedje pár órára.
-Cseríbe valamit? Mégis mit? (látszik az arcán, hogy ötlete sincs mire gondolhat ez alatt)
- Valamit, amire a maga uraságának szüksége van, és megér annyit, hogy cserébe elengedje önt az árénába.

Há maga tuddja... No akkor beszíljünk völe, ha löhet izibe. De semmi ögyeskedés, me itten fugok állni, aztán gyurs ám a közem.
A férfi oda megy a batárhos, bekopog, majd előadja azt, amit neked is mondott, majd hallatszik, ahogy a nő fordít, végül jön a válasz:
- Engedni el őt egy feltétel. Maga minél hamarabb szerezni pap, hogy én embereim meggyógyítsa, és ennek összes költségeit maga fizetni.A férfi elgondolkodik egy kicsit, majd megszólal:
- Hány sérültről lenne szó?
- Ha én jól tudni, akkor lenni három sérült.
A férfi megintcsak elgondolkodik, majd közli:
- Rendben, megállapodtunk. A harcosának most kellene velem jönni, hogy megtehessük az előkészületeket, majd mikor visszakísérem őt, hozok magammal egy papot is.
- Megfeleni.
Látszik a férfin, hogy elégedett az üzlettel.
A bátártól elfelé menet hozzád fordul:
- Kérem szedje össze a szükséges holmiát, és jöjjön velem, a hintóm a szomszédos utcában vár.

-Köszönöm megértését. Asszongya hogy. A Nagyúrnak és családjának 1 szoba 3 ággyal, ha lehet. A kíséret meg - magamban számolgatok - heten vagyunk még e felett. Feltéve, ha a Stancil kölök szállását is a Nagyúr fizeti. Ha lehet a Nagyúré körötti szobákat szeretnénk, hogy egy helyen lehessünk. Ez mennyibe kerülne? És mégegy kérdés - látható bizalmatlansággal nézem a "falakat" - ha megengedi! Ez a sok szövet ami a "fal" nem túl vékony a hideg ellen? Mi van ha egy vendég felborít egy égő gyertyát? Ne haragudjon, de tudja mink joubban szeretuenk - a törpe akcentusom az idegességtől láthatóan előbújik - kövekbeül építend.
- Természetesen megoldható a dolog. Fejenként 5 ezüst lesz vacsorával és fürdővel együtt. A reggeli külön számolódik - itt elmosolyodik, majd folytatja - látom magának valóban sokat kell még tanulnia. Ha csak a szemében bízik, sokszor megcsalatkozik. Vannak dolgok, amik nem azok, amiknek látszanak. A fogadó neve Lágy Szellő, ezért illik könnyednek lennie. De egy szellő akár széllé vagy viharrá is dagadhat... Menjen csak, és próbálja csak ki mit bírnak ezek a falak - mondja neked kuncogva.

Elégedetten összedörzsölöm a kezemet, kaján vigyorral az arcomon.
Magamhoz ragadom a zsákomat és máris indulásra kész vagyok. Követem a figurát a hintóhoz.
- Mit is mundott mi a növe?
- Alcolar vagyok. Ha megbocsájt most nincs időnk a csevegésre, sietnünk kell, ha nem akarunk elkésni - mondja azzal igen sietősre veszi a lépteit.
Az egyik párhuzamos utcába vezet, ahol valóban egy mértékletesen díszített hintó vár rátok. Kürülbelül félórás út után megérkeztek egy épülethez, ami kör alakú, és magas falai vannak. Hatalmas botíves kapuja van, s a falak tetején színes lobogókat lenget a szél. Az épület körüli téren kovácsoltvas tartókra erősített üvegvirágokban kékfényű parázsgömbök ülnek, megvilágítva az éjszakát.
A férfi az épület egy oldalsó bejáratához vezet, majd az ajtót kinyitva neked így szól:
- Menjen be itt, és keresse meg az árénamestert, ő majd ellátja mindennel, amire csak szüksége lehet. Ne haragudjon, de nekem most sietnem kell, nehogy elkéssek a vendégek fogadásáról - azzal szinte futva távozik.

Ha ennyire sietni kell, akkor nem nézelődök, hanem az elsőtől (akit látok) megkérdem merre van az aréna mester. Ha nem tudja, akkor a következőt kérdem, fajra, nemre és korra tekintet nélkül.
A folyosó lefelé vezet, negyedórás út után egy nagyobb terembe érsz, ahol padok, polcok, és mindenféle felszerelés és fegyver található. Kevés ember van bent, de ők mind készülődnek. Egy alakot látsz, aki kirí a többi közül, úgy sejted ő az, akit keresel. Az alacsony niarei férfi nagyon hasonlít arra, akivel még Abasziszban találkoztál.
- Szóval te vagy az új ember. Helyes! Amit tudnod kell, nem ölheted meg az ellenfeledet. A harcnak izgalmasnak kell lennie, akár komoly sebeket is ejthetsz a másikon, van pap, aki meggyógyítsa - itt fejével a terem végében ülő csuhás alak felé int - de nem ölheted meg, ez az uraság kívánsága. Az utolsó előtti párosban fogsz az arénába lépni. Fegyvereket, és felszerelést amott találsz - int a fejével az oldalsó polc sor felé - Van kérdésed?

-Köszönöm, de nem szeretném tönkretenni a falakat. Ha megbocsát megyek és tájékoztatom a Nagyurat.
A nénike halkan kuncog.
- Ne aggódjon nem tudja tönkretenni - mosolyog rád.
Mielőtt kimegyek a nénikéhez szólok még:
-Ha visszajöttem a Nagyúrtól megpróbálkozom a falakkal. Persze csak ha biztosan nem aggódik. Bekötözött arcomból egy mosolyt próbálok villantani a nénike felé.
Válasz helyett rádmosolyog, és hagyja hogy kimenj.

Kimegyek (persze előbb csizma vissza) és beszámolok a Nagyúrnak az Úrnőn keresztül a bentiekről.
- Fogadó megfelelni. Elf intézkedni állatok ellátásáról. Santancil nevű gyerek aludni istálóban, esetleg fogadó előtér ha tulajdonos engedi - ezt jó hangosan mondja, hogy mindenki hallja a kíséretből.
Majd kiszállnak, és a kisebb csomagjaikkal együtt elindulnak befelé.
Bent pár szót váltanak a nénikével, majd egy fiatal lány felkíséri őket a szobájukba.
A szoba az emeleten van. Az emeli épületrész falai szintén fakeretre erősített selyemből vannak. A fa padlót gyékényszőnyeg borítja. Az ajtókal elhúzhatós fakretre feszített selyemfalak helyettesítik.
A szobáitok a következőképpen néznek ki:
Tágasak, három alacsony ágy, féltucat ülőpárna van bennük, egy alacsony asztalka rajta lámpással. Furcsamód a szobáknak nincs ablaka.

Alaposan körbenézek a szobákban. Az egy hajszálnyit javít a kedélyemen, hogy ablak nincs. Aztán lemegyek az istálóba ellenőrzöm Szürkesörény és Boci elhelyezését, kicsit simogatom a lovam majd a cuccaimat felviszem a számomra kijelölt szobába. Aztán fogom a fegyvereim és Iarwain minikaszályát és lemegyek a földszintre megkeresni a nénikét.
A két állat láthatóan jól van, és el is vannak látva minden szükségessel. Az elf a batárnál molyol mikor beérsz, de láthatóan nem érdekli, hogy te is az istálóban vagy.
A fogadóba lépve, honnan-honnan nem előkerült egy fiatal díszes ruhába öltözött nő, aki a bejárattal szemben foglal helyet, és egy számodta ismeretlen húros hangszert penget, és énekel közben. Oler nem messze a nőtől ül, és láthatóan nagyon figyeli a zenét. Az anyókát az egyik félreső sarokban találod meg épp teát kortyolgat.

- Üdv mester, Farkas vagyok.
Nöm találkozutnk má valahul? Nincs egy testvíred, amolyan egyívásu völed?
- Van egy bátyám, de már régen messzeföldre távozott. De miért érdekes ez?
- Há me löhet találkoztam vele, no meg mögmentette az íletemet is.
- Tehát még él? Ezt jó hallani. Olyan rég nem írt nekünk, már a legrosszabtól tartottunk. Erről később még beszéljünk, most sok a dolog.

- Júl van, írtem én dolgokat. Nökem valami híröset adjál ám, me az enyémeim köztet én vagyuk a bajnuk.
- Itt mindenki híres.
-Ha mindönki híres, az jú, me Jú dulog legyőzni híreseket.
Válasz helyett csak bátorítóan rádmosolyog.

-Hány ellenfilem lösz?
- Attól függ, hogyan harcolsz. Ha jól, akkor akár három is, a legismertebbek közül.
-Mikor kezdek?
- Körülbelül fél óra múlva. Van esetleg egyéb kérdésed?

- Júl van, majd mögbeszéljük utána. Má csak ögy kírdés lönne. Huva rakjam a dúgaimat, ho ne lögyen láb alatt, mög később meg is lögyen?
- Bármelyik oldalt leteheted a fal mellé. Nem fog eltűnni semmi a csomagodból, ne aggódj.

Gondos vizsgálat után (fegyverismeret af) választok két egykezes csatabárdot és két rövidkardot a pultról, meg egy gladiátor vértet, ha nincs ilyen, akkor valami rugalmasabb (aminek nincs MGT-je) vértet (ha ilyen sincs, akkor maradok a saját bőrvértemnél).
Fegyvereket, és megfelelő vértet is találsz.

Keresek egy kis helyet magamnak, ahol bemelegítem az izmaimat különféle gyakorlatokkal.
Hely van bőven.

Körülbelül félóra múltán az arénamester oalép hozzád, és közli, hogy itt az idő. Végigkísér egy folyosón, majd az arénába vezető kapu előtt megáll, és int, hogy menj bentebb. Belépsz a küzdőtérre. A lelátó csak félig van tele, viszont minden vendégről látszik, hogy igen előkelő. Érdeklődő pillantásokat vetnek rád.
Már besötétedett, s a küzdőteret narancsos színben pompázó lebegő parázslabdacsok ölelik körül. A szabad tér fölött is lebeg pár. Fényük nem éles, és nem zavrja a látásodat.
Ellenfeledre nem kell sokat várnod. Egy magas karcsú alak lép be, oldalán párbajtörrel. Végigmér majd meghajol feléd.

A zenéhez eléggé botfülem van, ezért nem is nagyon törődök vele. Inkább lassan odalépkedek a nénike asztalához és három lépésre tőle megállok majd meghajolok és halkan megszólítom:
-Elnézését kérem, szabad most beszélnünk?
- Foglaljon helyet! Igyon egy csésze teát, s hallgassuk meg ezt a gyönyörű dalt. Utána majd beszélünk - mondja derűs arccal.
Leülök a nénikével szembe és a fegyvereimet magam mellé teszem. A kétkezes bárdot a "falnak" támasztom és közben fülelek, hogy milyen hangot ad a nyél mikor a "falnak" koccan. Nincs hangja. Iarwain kamáját mellé teszem a földre fektetve, az oldalamon pedig eligazgatom a csákányt és a kalapácsot, hogy ne zavarjanak. Mikor orromhoz emelem elégedetten szaglászok a tea gőzébe és félig hunyt szemmel élvezem, ahogy a felszálló gőz melengeti az arcom.
A megégett arcodnak nem igazán esik jól a meleg gőz, viszont a tea illata finom. Mikor a dal végetér, a nénike feléd fordul:
- Most beszélgethetünk.

A tisztelet jelenként én is keresztbe fonom magam előtt a bárdokat és meghajlok, majd üvöltök egy állatiasat és elkezdem jobbról kerülni (próbálom forgásra kényszeríteni), vadul forgatom a bárdjaimmat, hogy a reflexeit teszteljem (morgok mint egy tigris, időnként kaffogok egyet, mint egy farkas).
A könzönség tapsal, és kiáltásokkal bátorít benneteket.
Az ellenfeled teljesen nyugodtnak tűnik. Veled fordul ő is, nem téveszt szem elől. Míg nem kerülnek a fegyvereid elég közel hozzá, nem reagál a provokálásodra.

A félig ürített csészémet óvatosan leteszem az asztalra:
-Köszönöm hölgyem! Érdeklődni szeretnék elsősorban hogy hallott e manapság rablóbandákról a környéken. Úgy tudom a fogadósok a világ szinte legjobban informált lakói ezért bátorkodok ijesmit kérdezni öntől. Az utunkon Elya-tól idáig kétszer is ránk törtek. Egyszer orkok, fényes nappal, másodjára az elmúlt éjjel valami banda akik távolról támadtak minket és táborunkat tűzbe akarták borítani. Pedig jól láthatóan van elég fegyverünk és nem látszunk gazdag zsákmánynak, mint ahogy nem is lenne nagyon mit tőlünk fosztogatni. Mégis megpróbálkoztak.
- Azt hittem a falak érdeklik, de sebaj. Rablótámadás? Hmm... - itt elgondolkodik egy időre, majd folytatja - előfordulnak időnként. Gyujtogatókról pedig nem nagyon hallottam. Gondolom arra a kérdésre, miért támadták meg önöket, nem tőlem várja a választ.
Elmosolyodok amennyire a kötések engedik:
-Valóban nem vártam, hogy pontos választ tud nékem adni. De hát ahol lehet próbálkozni kell. Akkor térjünk rá a másik dologra. Miből vannak ezek a falak és miért nem aggódik, hogy apám acélja pókhálóként szaggatja szét?
- Családi titkokat nem adok ki - mosolyodik el a nénike - Viszont próbálja csak ki, de ne itt, mert megzavarná a vendégek nyugalmát. Közvessen kérem! - azzal nehézkesen feláll, és lassan elindul az egyik általad falnak hitt részhez, és férfetolja majd belép, megvárja míg utána mész, majd visszatolja a panelt. Egy kisebb helyiségbe érsz, ami valami dolgozó szobának tűnik, mert sok tekercs hever a polcokon, és halamsa iratkupac van az ülőpárnákkal körülvett asztalon. A néne rámutat az egyik falra:
- Na itt kísérletezhet kedvére - közli, majd halkan felkuncog.
Utána odaballag az egyik ülpárnához, és nehézkesen letelpszik rá.
Felszedem a fegyvereim és követem a nénikét.
Mielőtt nekiesnék a falnak meghajolok felé:
-Kérem bocsásson meg, hogy elfelejtkeztem bemutatkozni! Gren vagyok a Kőszakállú klánból, Tarin szülötte.
- Igazán örvendek. Haiy-Ti vagyok. De ne szégyellősködjön essen csak neki annak a falnak - mondja mosolyogva.
Elsőnek odalépek a falhoz és a kezemmel megtapogatom, az ujjaimmal megnyomogatom egy kicsit majd ököllel megkocogtatom kissé, ahogy a szikláákat otthon, mikor a hangjából akarunk információt az anyagáról.
Tapintásra olyan, amilyennek látszik: selyem. Ahogy megnyomogatod, feszes szövetnek tűnik. Megkocogtatod ököllel, de nincs hangja.

A küzdelmet a nézőkhöz hangolom, úgy ahogy tanították. Egy kicsit még incselkedek vele, de ha nem akar kezdeni, hát legyen. Port rúgok felé és hirtelen irányt váltok a kerülésbe, sunyi csuklóból induló kevésbe erős, de gyors iker csapást intézek felé. A balkéz a jobb combját célozza, a jobb kéz pedig bal vállát. A csapások után újra eltávolodok, és körözni kezdek.
Mikor belekezdesz a támadásba szinte érzed, hogy a közönség lélegzetvisszafolytva figyeli a mozdulataidat.
Számításaid szerint nagyon jó esélyed volt rá, hogy eltaláld, de ő valahogy mégis kitért a csapásaid elől. Látod, ahogy kihátrál a porfelhőből, és előveszi a fegyverét. Ahogy körözni kezdesz körülötte, ismét csak követi a fordulataidat, és szemmeltart. De láthatóan nem akar támadni.
A közönségből néhányan bekiáltanak az ellenfelednek, hogy támadjon ő is, de szemmel láthatóan nem hatja meg a dolog.
Ismét támadásra indulok, hörögve-morogva, jobbal cselezek, a ballal pedig a fegyverét támadom, hátha letörik valami abból a keskeny pengéből. Utána ismét távolodni kezdek, de megpróbálok úgy csinálni, mintha véletlen megbotlanék a saját lábamba, hátha utánam veti magát, hogy kihasználja szerinte várható elesésemet.
A pengéjét még időben elrántja a támadásod útjából, ennek a mosdulatának köszönhetően valahogy úgy fordul, hogy másik fegyvereddel nem túl mély vágást ejtesz a bal karján. Az elesős cseledet láthatóan beveszi, viszont olyan gyors, hogy mire kihasználhatnád a helyzetet, már végig karcolta a jobb felkarodat, s körben m9géd pördült. A sérülésed nem súlyos, inkább csak bosszantó.
Elmosolyodok, na végre egy kis harc! Próbálom megtáncoltatni, folyamatosan támadom (minden csapásnál ordítok egyett), fő a csapások száma. Nézzük ki bírja elég szufflával no meg lássák a nézők, hogy itt kemény harc folyik, nem tánci-tánci. Ha sikerül ráeröltetnem a tempómat, akkor egy váratlan pillanatban megpróbálok rálépni a lábfejére és közben a jobbik kézben lévő fegyver nyelével állon vágni.
Ügyesen tér ki előled, csak időnként tudod itt-ott megsebezni, de egyik vágás sem komoly. Időnként ős is támad, de inkább csak piszkálódásnak érzed a dolgot, ha ejt is rajtad sebet, inkább csak bosszantó kis karcolásokat, semmi mást. A lábralépéses csel bejön, amit az ellenfeled meglehetősen fájlal. Az ütés erejétől elzuhan oldalra, te tartod még a lábát, így a bokája kifordul, miközben kifordul a talpad alól a lábfeje.
A közönség hangosan éljenez, és tapsol a cseled láttán.
Hátrább lépek, hagyom felkelni ellenfelem, addig legalább begyűjtöm a közönség bizalmát, ordítok is nekik párat.
Ismét körözni kezdek, hogy lássam mennyire működik a lába rendesen. No meg kíváncsi is vagyok, melyiket rakja majd előre.
A közönségnek nem kell nagy bíztatás, éltetnek anélkül is.
Nehezen kel fel az ellenfeled, a kifordult lábát óvatosan terheli csak. Először ő is mintha próbálgatná mennyit bír el a lába, később pár fájdalmas arckifejezés után láthatóan sikerült kitapasztalnia. Mikor körözni kezdesz, ő csak kissé lemaradva tud követni.
Beijesztem párszor, lássam mennyire fárad, majd egy egyik beijesztés helyett letámadom, megpróbálom fellökni. Ha sikerül, akkor vele esem én is, lásson egy kis hempergést is ez a drága közönség. (én úgy is képzett vagyok ilyen téren). Ha nem sikerül, akkor úgy támadom, hogy kénytelen legyen megen mozogni, hadd fájjon az a láb.
Párszor visszatámad és újabb vágásokat szerzel be, némelyik közülük már mélyebb mint az eddigiek.
Sikerül ledöntened a lábáról, erre a közönség a várt módon reagál szinte tombolnak. Szerencsétlen flótást jól helybenhagyod, de életben marad, ahogy kérték.
Teljesítményedet a nézők kellőképp jutalmazzák, hatalmas tapsot kapsz.

Félóra pihenőt kapsz a következő összecsapás előtt.
Az újabb ellenfeled egy nagydarab izomhegynek tűnik, és rendkívül jól bírja a gyűrűdést. Rendesen megnehezíti a dolgodat, minden fortélyt be kell vetned, hogy sikeres támadásokat, és kelleő látványosságot nyújts. Fáradozásaid meghozzák a jutalmukat, a közönség egyre hangosabban éltet. Rendesen kimerülsz, és jó néhány sebet összeszedsz, van köztük komolyabb is, mire megnyered a küzdelmet.
A harc végeztével az előzőnél is nagyobb tapsot kapsz, virágok, és érmék repülnek a küzdőtérre.

Az arénamester felajánja, hogy vegyél részt a következő harcban is, de te tétovázol mert eléggé kimerültél.

Haiy-Ti-re pillantok és előhúzom az egyik tőröm. A pengének előbb az élével próbálom a szövetet átvágni, aztán heggyel erőből belevágom a szövetbe.
Elvágni nem tudod, mikor belevágod a szövetbe tőrt, az kettétörik.
- Remélem elégedett - kuncog mögötted a nénike.
A kettétört tőrre meredek.
-Őrülök, hogy tetszik az előadásom! De még próbálkoznék egyet. - mondom a kuncogó Haiy-Ti-nek.
Előveszem Iarwain kamáját és a hegyével megpróbálom megint megkarcolni a szövetet. A fegyvert úgy emelem fel, hogy jól lássa Haiy-Ti.
Nem sikerül megkarcolnod. A nő arcán láthatóan nem ütközik ki semmilyen érzelem a fegyver láttán. Mikor elteszed a fegyvereket, döbbenten veszed észre, ahogy a nő lassan feláll, majd az egyik tartón lévő olajlámpást nekivágja a falnak. A lámpa eltörik, és az olaj ráömlik a falra, de nyom nlkül lecsorog róla. Sem a falat alkotó szövet, sem a környezete nem gyullad meg.
Felszedem a kettétört tőröm darabjait a földről és meghajolok Haiy-Ti felé.
-Köszönöm a bemutatót és hogy megengedte a próbát. Elnézését kérem, hogy bizalmatlan voltam.
- Remélem tanultál a történtekből.
Aztán lassan kiballag a fogadórészbe, majd magához int egy szolgálólányt, és beszél vele egy keveset, majd visszatelepszik a helyére.

Épp hogy visszaérsz a vendégek közé Oler lép melléd, és félrehúz valamelyik sarokba, majd csendesen így szól:
- Furcsa dolgot vetem észre, és szeretném megbeszélni veled. Most felmegyek a szobámba, kérlek kis idő múlva kövess - azzal elindul az emeletre.
Látod az arcán hogy eléggi izgatott, és valami nem hagyja nyugodni.
A fogadórészben Oler szavai után kissé megállok és mint aki feladatát teljesíti gondosan végigmérem a jelenlévő vendégeket. Lassan átvágok a termen és közben, hogy a többi vendég jól lássa meghajolok Haiy-Ti felé. Aztán lassan felmegyek Oler szobájába. Az ajtó előtt körbenézek, hogy van-e valaki a közelben aztán belépek.
Nem látsz senkit a szoba közelében.
Mikor belépsz Oler gyorsan becsukja mögötted a szobaajtót, és izgatottan járkálni kezd miközben magyaráz:
- Biztos láttad azt a nőt lent, aki énekelt. Gyönyörű hangja volt, és a csodásan bonyolult dallamokat is gond nélkül kiénekelte. Egyszerűen nem értem hogyan véthetett hibák a kísérteben, pedig az sokkal egyszerűbb. A bonyolultabb részeket gond nélkül eljátszotta a hangszeren, viszont egy-két teljesen problémamentes helyen mindig fél hanggal lentebb játszotta a dallamot. Mindig csak fél hanggal, és mindig lentebb tért el az eredetitől. Közben rám nézett, vagy rád, de gondolom ezt nem vetted észre. Gondolom neked fel sem tűnt. Pedig nem lehet véletlen. Emlékszel a szövegre? - eléggé hadar ezrt néha nehéz követned a mondandóját.

A fogadóhoz érve megállítom Bocit és körülnézek ,hogy merre találom az istálót és mikor a nagyúr azt mondja ,hogy itt maradunk akkor megyek és lerakom a szekeremet, kikötöm Bocit és egy istálófiúra bizom.
Ezután bemegyek a fogadóba és viszem a cucccaimat is. Kényelmesen megvacsorázom és kérek egy fürdöt is.
Megvacsorázol, majd egy fiatal lányka a fürdőhelyiségbe kísér, előkészíti a fürdővizet a szappant, és pár üvegcse illóolajat, egy tiszta törölközőt, és magadra hagy.
Egyéb tervek estére?

A fogadóban vagyok, pihenek és megtisztogatom a szerszámaimat. A fiatal lánykát megpróbálom elcsábítani a fürdőben. :D
Hogyan fogsz hozzá ahhoz a bizonyos csábításhoz?

Miközben hallgatom Oler hadarását aggodalmas képpel elkezdem a "falakat" vizsgálgatni. Megpróbálok minden falat ugyanúgy félretolni mint Haiy-Ti odalent és rejtett ablakokat is keresek.
Miután körbenéztem felé fordulok:
-Sajnos nem nagyon értek a zenéhez. Viszont egy okot tudok csak feltételezni. Mi ketten teljesen nyilvánvalóan a Nagyúr kíséretéhez tartozunk és fegyverrel harcolunk. Farkas be sem lépett ide, Marek pedig külön járt, mert azthiszem előbb az istálóba ment Maldobrussal együtt. Capullo-n látszik, hogy súlyos sebe van, a kölyökkel meg nem számolnak. Vagyis maradtunk ketten. Nem tetszik ez nekem.
- Ne a falakkal szöszölj, inkább mond meg emlékszel a dal szövegére? - látszik kissé ingerült, hogy nem figyelsz rá teljesen.

Oler-re nézek (sikerült kinyitnom valahol a "falat? Nem.) és megpróbálom felidézni a fogadótérben hallottakat. Bár közös nyelven énekelte a nő, nem nagyon foglalkoztál vele, annyi lejött hogy valami szerelmes nóta, de hogy mi volt a szövege fogalmad sincs. Amennyit össze tudok szedni azt elmondom neki.
- Megértem, elvégre te nem értesz ehhez, ami persze nem baj. Ez egy tiadlani népdal, amit általában eredeti nyelven adnak elő, bár van fordítása közösre is. Mindenesetre érdekes miért nem az anyanyelvén adta elő, de ezen még később ráérünk gondolkodni. Most eljátszom neked a dalt, igyekszem jobban kiemelni a hibát, hogy te is észrevedd, de kérlek figyelj!
Előveszi a lantját, letelepedik egy ülőpárnára, és pár szívdobbanásnyi csend után nagy beleéléssel belekezd a dalba:

"Mint halk csapatban szürke nyest,
A hegyre kúszik már az est,
S a bokrok alján meglapul:
Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl,
S a vak bozóton átremeg:
Lámpák vagy bús állatszellemek?
Kék fák közé most jer velem,
Hol minden árny és rejtelem,
És minden mély törzs mély csoda,
Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
Zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
S bent apró virágoszlopok
Halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
Öledbe hadd tegyem fejem;
Agyamban alszik gond, szitok,
Most áhitatot áhitok,
Szárnyat, röpítőt és puhát,
Levetni a bús test-csuhát,
Nehéz szivem elejteni,
A fájó Én-t felejteni.
Így-így! tedd főmre most szelíd,
Halk Veronika-kezeid,
Ne bánd, hogy szól már a kuvik,
S hogy már a hold is elbuvik,
Csak ringass, lágyan, csöndesen,
Míg jő majd halkan, könnyesen
Az ébredés, mint bús, csodás,
Furcsa, ámult feltámadás…" *

Nagyon fülelsz, és egy-két helyen mintha tényleg valami furcsát hallottál volna, bár nem bagy benne biztos, hogy Oler tényleg azt hallottad, amit Oler említett.



*Tóth Árpád: Gesztenyefa-pagoda