Megkeresem a bárdom és körbejárom az elfeküdt orkokat. A biztonság kedvéért mindegyiknek lecsapom a fejét.
-Capullo! Ha még bírod kicsit akkr szorítsd össze a fogad és mingyárt ott lesz egy "tüzes törpe" aztán megnéz.
- Stancil! Maradj odafent és alaposan néz körbe! ahhoz képest, hogy féltél, jól harcoltál kölyök!
- Orel, ha jól vagy néz körül a fatörzsnél, hátha lapul még 1-2 orkica erre.
Vigyorogva lépek a batár mellé, de letörlöm arcomról a mosolyt és meghajolva az ajtó előtt szólok be:
-Nagyúr! Hamarosan indulhatunk tovább. Nem esett bajuk?

Arról az indulásról csak annyit, hogy az a vastag fa, még mindig ott hever keresztben az úton...

Capullo sebe elég súlyos. Egy viszonylag mély vágás húzódik a bal vállától az oldaláig átlósan, e mellett a kulccsontja is eltörött. A rajta lévő vért is megsérült, nem óvta meg a sérüléstől.

Oler ér oda először Capullohoz, utána Morel (a szekérhez ment előbb), és csak jóval később Gren (előbb átkutatta az orkokat).

P.sz. 3736, Arel 3. havának 19. napja, a Vas órája
 

Körülbelül fél órával múlhatott el napközép, amit a gyomrotok korgása is jelez.
A vihar lassan alábbhagy. A szél még fúj, de az eső már csak szemerkél.

Amikor a többek Capullo köré gyűlnek elkiáltom magam:
- Vigyázzatok! Lehet hogy még nincs vége, mintha láttam volna valamit megmozdulni a fák között!
Stancil is helyesel:
- Tényleg, mintha valami mozgott volna ott, de már nem látom...
Közben a hintó fele is kiáltok egyet:
- Minden rendben Nagyuram?
Halljátok a nő hangját a kocsiból:
- Igen, lenni rendben itt minden.
Rövidkardomat megtörölgetve és elrakva a nyílpuskámat veszem elő és a batárra mászok, de nem helyezem kényelembe magam, hanem amennyire tudok összpontosítok és figyelek mindenféle mozgásra. Abban bízok, hogy a javuló időt látva talán könnyebben célba találok egy esetleges ellenség megjelenésekor.
Az elf és Stancil kiáltására ledobom a szekercét magam mellé és felkapom a bárdom.
- Merre van?
Stancil jobb oldalt nem messze a kidőlt fa tövétől elhelyezkedő részre mutat:
- Ott volt, de már elment... mire az elf szólt, már arrébb is állt, gyors gazfickó lehet.
- Morel maradj itt Capullo-val A többiek meg a batár köré - mondom, azzal becsörtetek a Stancil-ék mutatta irányba.
Becsörtetsz, de nem találsz ott senkit. Távolabb mintha mozogna valaki, de nem vagy benne biztos, lehet hogy csak a szél játszik az ágakkal.
-Kránba vele! -kiáltok ki a többieknek - Mintha lett volna ott valaki, de nálam jobb futó kellene ide! Körbemegyek! Nehogy belémlőjetek, ha egy mód van rá!
Körbekerülök teljesen a kocsik körül.
Hangosan mondom mindenkinek:
- Én megpróbálok fedezni mindenkit, s eközben valakik tüntessék el a farönköt az útból! Törp uram! Véleményem szerint ön se kövesse tovább azt a valakit, egyrészt beljebb fedezni sem tudom, másrészt nem lenne jó ha nagyon szétszakadnánk, minél hamarabb el kellene tünni erről a helyről.

A foldon fekve, csak varok hogy valaki ellasa a sebem, kozben nyitva tartom a szemem, legalabb egy iranyba ne keljen masnak figyelni...
- Ezt az oldalt majd en szemmel tartom!
(a batár jobb oldalán estél össze)
Elhelyezkedek egy kenyelmes pozicioba, probalom labamat is "keszenletbe " tartani, ha jonne valaki ne legyek elgemberedve.