|
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni, Jó ruhába járni kelni, S öt forintér kuglert venni. Mig a cukrot szopogatnám, Uj ruhámat mutogatnám, Dicsekednék fűnek fának, Mi jó dolga van Attilának. |
A tengerbe most hanyatlik a Nap,
Most fut leggyorsabban a vonatunk, Most jön a legtöbb, nagy emlékezés: Megáldalak. „Áldjon meg az Isten Minden jóságodért, Sok hallgatásodért És gonoszságodért. Sok rossz, bántó szódért Áldassál melegen, Sok hidegségedért Hevülj a szivemen, Úgy is vége most már, Úgy is ezer bajom, Oktalanság árán Kész a ravatalom. Hát én megáldalak, De amíg áldalak, Csókolj, de ne nagyon. Áldva, csöndben, békén, Emlékkel és csókkal Akarlak elhagyni, Meleg után fagyni, Egyedül maradni, Egyedül érezni, Egyedül meghalni, Áldjon meg az Isten.” A tengerbe most hanyatlik a Nap, Most fut leggyorsabban a vonatunk, Most jön a legtöbb, nagy emlékezés: Megáldalak. |
FARKAS ÁRPÁD: Dúdoló
Havazás lennék, lengőn áldó, gyűrött arcokra, földre szálló, vigasztaló-nagy csöndes ének, lélegzete a mindenségnek. Havazás lennék, mintha volna kedvem és pénzem annyi hóra, mellyel ember ily hitvány bőrben havazhat egész esztendőben. Lassún, mint akit nem is kérnek, lennék Föld felett lengő ének, egy szál ingben is elringatnám, elmúlásommal sem ríkatnám. Lennék mindenség ingecskéje, öltözködnék a szegénységre, ne üssön át az éjszakákon vacogó lélek, fázó álom. Havazás lennék, lengőn áldó, gyűrött arcokra, földre szálló, csitítgató is ott, hol láz van. Méltóságos a pusztulásban. |
Ágnes presszó II. "Hol vagy? Hiányzol." Hihetetlen, udvarol az istenbarma! "Hé csaposjány, mit mormol?" Hogy gyengévé tett a remény hatalma, naív vagy a legjobbikból. Ha nem érted a szavam, azért még ne aggódj, hirtelen roham, mi rád jött, ahogy poharadért nyúltam. "De még ne vedd el!" Nem kell félned, csak töltök még egy decivel. Mi okozza a keserved, m'ért nem meséled el? "Nos gondom az élet formálta, Talán sejted, mifélét, A sorsom pedig hű behajtója." Beszélj tisztán, vagy menj innét! Nincs időm lovagdumára. "Szóval az van, hogy hiányzol." Mi meg nem pördül az agyadban?! "Komolyan mondom, nem kamuból, mert éltemben leszek holt, ha utad tőlem elrabol." Zombi sztájl? Jól hangzik. Segítek is, hát jól figyelj: Italod nem véletlen habzik, csak egy kis méreg és némi tej. Gondod percek alatt elmúlik. Remélem, így már jobb lesz. És csak hogy tudd, kevés vagy, nekem te nem kellesz. De azért remélem nincs harag, Legyünk jóban, ha így is kedvelsz. "Ehh, hát mindent köszönök. Veszem a kalapom, búcsút mondok. A számlámon gyűljenek a körök, majd fizetek, hogyha tudok. De tudd, hiányzol... és ez örök." |
Wass Albert: Igazgyöngyök
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, S a kék vizekben tündökölt a hold, Tündér leány állott a tenger partján, S a hab lágyan, szerelmesen dalolt... De egy este... messze észak felől Orkán hadával érkezett a tél, A tündér sírt és fényes könnyeit Zúgó tengerbe hullatta a szél... Aztán elment... a tenger várta, várta, És fodros habja többé nem dalolt. Ködös, borongós, néma éjszakákon Sötét vizén nem tündökölt a hold... S a mélybe hallott tündér könnyekből Lettek a fényes igazgyöngy szemek... A gyöngyhalász néha megtalálja A mélybe rejtett tündér-könnyeket... Én is ilyen gyöngyhalász vagyok, És verseim az igazgyöngyszemek… Egyszer lelkembe zokogott egy tündér S azóta néha gyöngyszemet lelek... |
Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén. |
Balla József - Árpád-sávos zászlók.
Száll, verdes egy zászló,
ugrik rá hat ávós, hullik véres porba..., rúgják szájba-orrba - tombol fasiszta horda…- karját csavarja három, kettő táncol a háton, hatodik tesz rá bilincset: „tanuljon a köcsög rendet!” „Lázad, himnuszol a magyar? Majd adunk neki kardlappal...!” Vágtat pribék a tömegbe, taposna nőre, papra, gyerekre karddal üti konok fejekbe: mire emlékezzen októberbe’! Új-ávós röffen, moszados böffen: „adj neki tonfát, lőj rája könnygázt”, kapja kedvenc fegyverét, süvít gumilövedék, oltja ki tüntető szemét... „Oszlik, fut a csürhe, lám fél..!” - vihog a gyurcsánysöpredék… De hőköl a gyilkos horda, réved egy újabb zászlóra… Táncol és susog a szélben, piros és fehér a kék égen, elhal jaj és ocsmány lárma, vicsorit sok ávós, halálra válva: susognak, csattognak az égen, Árpád-sávos zászlók a téren...! Nyüszít a maszkos horda, iszkolna, ha volna hova, de szorul zsíros nyakán a hurok: Árpád-sávos zászló minden ablakon! |
„Nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gondoltam."
Karinthy Frigyes |
A rádiót figyelve lestük
Puskást, ahogy lefut cselezve, Bead, s aztán... haj, balszerencse! Kocsis fejese kapufára Csattan... de jő Bozsik, s bevágja! S Hidegkúti talál megint utat A kapu előtt, s benn a féltucat! |
Reményik Sándor:
Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem. |
| All times are GMT +1. The time now is 07:15. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu