Vergődés

Érezted-e már, hogy boldog vagy?
S cserbenhagyottként ért-e már halál?
Voltál-e tiszta forrásnál új vad?
S vizében csalódtál-e már?

A repülésnek mindig ára van
Te szárnyaszegett, megtépett madár
S ha egy erős szél újra felkap majd
Még magasabbról zuhanhatsz tovább.

Vesztes

Forgó szemekkel, mámoros aggyal
Tudván a holdat, de nem hívén
Tiszta éjszakák, homályos nappal
Ál-naivságban torz erény.

Nem értem én, de nem is bánom
Szeretném hinni, de nem szabad
Olyan ez, mint egy gyatra álom
De egy a győztes, csak ő marad.

Csak egyetlen lépés,

Csak még egy lépés a szakadék szélén,
Összetörten meggyötörve hív e mélység.
Gyávaság, menekülés a semmibe?
Igen, de többé már senki nem ér el.

Nincs többé bánat, nincs mi fájna,
Tiltások többé reám nem találnak,
Mélyen rejt majd az örök sötétség,
Csak még egy lépés a szakadék szélén.

Az életet nem kértem soha senkitől,
Mégis körbe zár a lét mely börtönöm.
Hát miért éljek én e föld kerekén?
Csak még egy lépés a szakadék szélén.

Jöjj sziklafal, törd, zúzd össze csontomat,
Zúgj szél ne hallja senki zuhanásomat,
Rongybábú vagyok, kinek elvették létét,
S már nincs több lépés a szakadék szélén.

Wass Albert - Talán

Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.

Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordani
Eredj...
Szállj, mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasból a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha tudsz hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed.
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanán Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott,
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.

Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
A szívét kitépték
S a hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod:
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itt maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérében leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe cseng
És lázít vissza venni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,

Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe cseng
És lázít vissza venni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,

A kanóc része, lángra lobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.

Míg a keserek lőporához és
És akkor...!!

Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.

Legyek, barna legyek ellepnek mindent
Utcákat, tereket, az álmokat s a csendet.
A ház falán felirat ég.
"Ki vagy?" - kérdi a Nyúl
A szürkéből tán ki sem látsz
Csak én tudom, mégis te vagy az úr.

Már láthatod, összeáll a kép
A játék véget ér.
Már láthatod vesztettünk megint
S koldulunk az életért.
A ház falán felirat ég.
A tűzfalak vigyázzák rég.
Az út vége jól látható
S a gödör felett hullni kezd a hó.

Összeáll a kép
A játék véget ér.
Az út vége jól látható
S a gödör felett hullni kezd a hó.
Összeáll a kép
A játék véget ér.
Az út vége jól látható
S a gödör felett hullni kezd a hó.

East: Üzenet

Ellentétek vonzalma

Akár a lenyugvó Nap,s halvány Hold fénye,
Olyh viszonyban a Nyár a hideg Téllel,
Ahogy forró Tűz van a fagyos Jéggel,
Úgy,mint Macska a Kisegérrel.

Mint ó Írás van a mozgóképpel,
Úgy van a Sötétség is a Fénnyel.
Ha megnéznénk a Fát a Baltaéllel,
Olyan lenne,mint Betegség az Egészséggel.

Egyik dolog sincs jóban a másikkalm
Mégis úgy vannak,mint Mágnes a Vassal.
Vonzzák egymást,mint Ember az Árnyékát,
Senki nem érti az Ellentétek Vonzalmát ..

(2005)

A természet tanulsága

A Földön állatok sokasága él,
Patakból isznak,mely édes,mint a méz;
Nem érdekli őket az embernek dolga,
Csak ha az már élőhelyét háborgatja.

A vízben élő lények biztonságban vannak,
Kevesület befogják,a többi megmarad;
Nem érdekli őket az embernek dolga,
Csak ha az már élőhelyét háborgatja.

A levegőben szállnak madarak a széllel,
Vadászok leszednek párat,a többi elmegy téllel;
Nem érdekli őket az embernek dolga,
Csak ha az már élőhelyét háborgatja.

**

De ha az állat emberre figyel,
Ott már nincsen rendben minden:
Érdekli őket az embernek dolga,
Tehát az már élőhelyét háborgatja.

Patakban,melyből isznak méreg folyik,
A vízben halakból alig lakozik,
Nincs olyan,ki elszálljon a széllel,
De nem is marad itthon senki a téllel.

Ekkor néhány ember eszébe kap,
A Földön nincs más,csak háziállat!
Másról sem lehet hallani,mint tüntetőkről,
Céljukat elérik,s kezdődik elölről ...
(2005?)

Szerelmem könnyű szárnyán szálltam én
(Rómeó és Júlia, saját verzió)


Szerelmem könnyű szárnyán szálltam én,
Amint a nagy Ő belépett elém,
Csipkés és cifra álarc volt rajta,
De szépségét el ez sem takarta.

Bálon voltunk,így táncot lejtettünk,
Lépésről lépésre együtt mentünk,
Álom volt ez,egy nagyon szép álom,
Hogy két ilyen ember egymásra találjon.

A bálnak vége volt,ősök jöttek,
Mindkettőnket más irányba vittek,
A varázs,ami volt,elszaladt,
Kettőnk közt a szívkapocs megszakadt.

Megszállottan kerestem Júliát,
Míg eljutottam ablaka alá,
Verset szavaltam és hódítottam,
Köztünk a szerelmet megtartottam.

Voltak,kik frigyünket ellenezték,
Jöjjön halál,csak céljukat ne érjék,
Halál jött is,de nem reám sújtott,
A nagybácsi szívébe tőrt nyomott.

Meghalt az öreg,s engem ítéltek,
Bíróság előtt én biz nem féltem,
Száműzni akartak,de nem tették,
Inkább halálomnak hírét vitték.

Szerelmes Júliám öngyilkos lett,
Azt hitte Rómeója hagyta el,
Nincs élet már több a leány nélkül,
Hiánya miatt testem mellé hűl.
(?)